hirdetés

Filip Springer: Miedzianka. Egy eltűnt város krónikája (részlet)

2017. november 8.

Sehol sem tudnak megmelegedni, két-három hónapnál nincs rá több idő. Az a cél, hogy ne ismerjék egymást elég jól az emberek – a Jelenkor folyóirat októberi számából Filip Springer Miedzianka. Egy eltűnt város krónikája részletét ajánljuk Mihályi Zsuzsa fordításában.

hirdetés

Filip Springer: Miedzianka. Egy eltűnt város krónikája
(részlet)

 

A lengyel riporterek legfiatalabb nemzedékéhez tartozó Filip Springer régészeti és kultúrantropoló-giai tanulmányok után fotóriporterként kezdte a pályáját. A fényképeiből készült összeállításokhoz írt rövid kísérőszövegekkel indult el az írás felé, ezekből fejlődtek ki a főként urbanisztikai, építészeti témájú riportjai, majd riportkötetei. Fotóit több kiállításon mutatták be Lengyelországban, jelenleg a varsói Riportintézet munkatársa. 

Miedzianka című könyvében mégis inkább a leletmentő régész hangján szólal meg, olyan város történetét rekonstruálja, amelynek mára nyoma is alig maradt. Tárgyi emlékek helyett az egykori lakosokat faggatja, az ő visszemlékezéseikből áll össze a valamikor virágzó, festői szépségű alsó-sziléziai városka képe. Hétszáz éve alapították, a település alatt rejtőző rézércről kapta a Kupferberg nevet. Többször is próbálkoztak a környéken bányászattal, de egy-egy fellendülő szakasz után rendre kiderült, hogy nem elég gazdag a város alatti érclelőhely. Híresebb volt a sörfőzde, amely az egész környéket ellátta, a táj szépsége pedig vonzotta a turistákat. A húszas években már jelentős üdülőhelyként tartották számon a várost és környékét, ahová rendszeres repülőjárat indult Berlinből, Breslauból és Lipcséből.  Ezt az idillt rombolta le a második világháború és az azt lezáró béke. 1945-ben a nagyhatalmak Lengyelországhoz csatolták Alsó-Sziléziát. Bevonult a Vörös Hadsereg, kitelepítették a német lakosságot, és a Lengyelország elveszített keleti területeiről elűzött menekültek költöztek a helyükre. Kupferberg új neve Miedzianka lett. A végső romlást mégis az ásványkincsek hozták a városra: kiderült, hogy uránércet rejt a hegy, és szovjet irányítás alatt megkezdődött a sugárzó anyag kitermelése, megpecsételve ezzel a város sorsát. Az itt közölt részletben az egykori uránbányászok idézik fel a legkeményebb időket.

Jelenkor, 2017. október

A versrovat Parti Nagy Lajos, Térey János, Lackfi János, G. István László, Nemes Z. Márió, Fehér Renátó és Toroczkay András verseit közli.
A prózarovatban Oravecz Imre regényrészlete, Filip Springer tényirodalmi könyvének részlete (fordította Mihályi Zsuzsa), Milbacher Róbert regényrészlete, valamint Harag Anita novellája olvasható.
Az októberi számban több megemlékező írás is helyet kapott. Gelencsér Gábor a nyár végén elhunyt Makk Károlyról rajzol pályaképet. Szeptemberben hunyt el az amerikai költő, John Ashbery: versei mellett Ben Lerner róla írt esszéje olvasható a lapban, a fordító Mohácsi Balázs. A nyáron elhunyt művészettörténész, Tímár Árpád emlékére Anghy András írt kisesszét Csontváryról.
A tanulmányrovat Bazsányi Sándor Nádas Péter Szirénének című drámájával foglalkozó írását közli.
A kritikarovatban Weiss János a Holmi folyóirat Esszék, dokumentumok antológiáját méltatja.  Krupp József G. István László Nem követtem el című verseskötetét recenzálja. Reichert Gábor kritikája Király István naplójával foglalkozik. Magyary Anna a Szivárványbaleset. Kortárs szépírók találkozása Szűcs Attila képeivel című kötetet teszi mérlegre. Balogh Tamás Stephan Enter Együttérzés című regényét bírálja.

A Miedzianka. Egy eltűnt város krónikája a negyedik kiadásánál tart Lengyelországban, magyarul a Typotex Kiadónál jelenik meg 2017 végén.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.