hirdetés

Frankenstein él

2018. február 23.

Kétszáz éves lett a Frankenstein, Len Rix újabb fordítása aratott sikert, nagymerítésű vizsgálat alapján készült tanulmányt publikáltak a női szerzők és szereplők jelenlétéről. – Heti hírösszefoglalónkat olvashatják.

hirdetés

Kétszáz éves Frankenstein

Kétszáz év után vajon készen állunk a Frankenstein mögötti igazságra? – teszi fel a kérdést a New Yorkerben Jill Lepore.
A 200. évforduló kapcsán a Frankenstein felkapott téma, több nyelven is várható újrakiadása. Többek között az M. I. T. Press is kiadott egy teljes változatot.
A művet Mary Wollstonecraft Godwin Shelley 18 évesen kezdte el írni. Naplójában számolt be álmáról, amelyből az ihletet merítette: korán meghalt babája újra visszatért az élők közé, akit, mivel teste hideg volt, tűznél kellett melegíteni. A művet 1818-ban publikálta, névtelenül, nehogy elveszítse gyermekei felügyeleti jogát. Az első színházi bemutatóra 5 évvel később, 1823-ban került sor Londonban, az általa megalkotott szörnyeteg ugyanúgy névtelenségbe burkolózott a plakátokon, mint ő maga. Akárcsak a hősének, Frankensteinnek a neve, úgy az övé is más nevek töredékeiből állt össze: anyja, Mary Wollstronecraft nevéből, apja, a filozófus William Godwin nevéből, és férje, a költő Percy Bysshe Shelley nevéből.

Valójában a Frankenstein négy történetet hordoz: egy allegóriát, egy mesét, egy levélregényt és egy önéletrajzot. Jill Lepore kifejti, miszerint a mű maga is valójában csupán mások írásainak egybefűzése, amelyek főként apjától és férjétől származnak. „Ha Godwin lánya meg tudta volna állni, hogy ne filozofálgasson, akkor Shelley felesége sem ismerte volna a morbid, okkult és tudományosan bizarr dolgok hátborzongató varázsát."

Nők az irodalomban

Alison Flood a Guardian oldalán számolt be egy kutatásról, melyben akadémikusok 104 ezer 1780 és 2007 között született művet vizsgáltak meg egy algoritmussal, amely a szerző és a karakterek nemét azonosította. Előzetes hipotézisük szerint az idő előrehaladásával egyre növekvő tendenciát kellett volna mutatnia a női karakterek jelenlétének az irodalmi művekben, ezzel szemben a The Transformation of Gender is English-Language Fiction című tanulmányukban arról számolnak be, hogy a 19. századtól az 1960-as évekig erős hanyatlás figyelhető meg. A regényekben a nők éreznek, a férfiak megszereznek, a nők mosolyognak, a férfiak vigyorognak. Szembetűnő a vizsgált művek összehasonlítása után, hogyan árulkodnak a nemekről a legegyszerűbb szavak is.
De nem csupán a női karakterek számának csökkenése figyelhető meg ebben az időszakban, hanem a női szerzőké is. A női szerzők száma éppen akkor csökkent nagyjából a felére, amikor a feminizmus első hulláma is hódított – ezen meglepő eredmény után újrafuttatták a teszteket, de az eredmény valós volt.
A kutatók szerint a női szerzők számának csökkenését a regények dzsentrifikációja okozta. Míg a 19. század közepéig a regényírás nem örvendett túl nagy elismerésnek, később egyre nagyobb elismerés kezdte övezni, így kezdett elterjedni a férfiak körében is. Azt is kimutatták, hogy a férfiak által írt könyvekben a női szereplők a karakterek negyedét vagy harmadát teszik ki, míg a nők által írtakban a két nem aránya sokkal közelebb áll egymáshoz.
Kate Mosse, a Women's price for fiction díj megalapítója nem lepődött meg az eredményen, hiszen állítása szerint a díj létrehozása után azt figyelték meg, hogy rendszerint olyan művek nyerik azt el, amelyek középpontjában férfi karakterek állnak.

O'Hara és árnyéka

„Költő a festők között" – jellemezte Marjorie Perloff 1977-ben Frank O'Harát; "Olaszország égboltja New York fölött" – írta Barry Schwabsky Mario Schifanoról a NYBooks oldalán. Schifano neve mégis ismeretlenként cseng még az O'Hara életrajzát jól ismerők számára is, pedig a két művész sokat dolgozott együtt. A római származású festőnek, aki 8 évvel volt fiatalabb O'Haránál, csupán két kiállítása volt életében. Perloff, O'Hara életrajzírója például egyetlen alkalommal sem említette Schifano nevét. Brad Gooch felületes művében sem szerepel, mint ahogy David Lehman 1993-as O'Haráról közölt művében sem. Pedig együttműködésük gyümölcsöző volt: a Words&Drawings című közös munkát a Mario Schifano Archívum adta ki, de ez is csak nagyon szűk körben ismert.
Schifano 1963-ban érkezett New Yorkba és bár az ő műveit is kiállították az Új Realista-kiállításon a Sidney Janis Galériában, nem keltett túl nagy feltűnést. Mégis, Pallenberg visszaemlékezéséből az derül ki, hogy O'Hara éppen azt szerette Schifano művészetében, amit elavultnak tartottak benne. Megismerkedésüknek tudható be az is, hogy O'Hara Schifano megismerése és hosszú hallgatás után lett újra aktív.
Schifano később az ecsetet kamerára cserélte, a '60-as években rengeteg kísérleti filmet készített, célja a város és az utca emberének megörökítése volt. A 150 fotót tartalmazó albumot ugyancsak a róla elnevezett Archívum adta ki.
Az idei Könyvfesztiválra jelenik meg a Magvető Kiadónál a Versum szakmai támogatásával Frank O'Hara Merengések vészhelyzetben című kötete.

Len Rix Szabó Magda-fordítása nyerte a Pen America díját

Len Rix brit irodalmár és műfordító kapta a 2018-as Pen America díját Szabó Magda Katalin utca című könyvének angol fordításáért (az angol cím: Katalin street). Len Rixnek nem ez az első Szabó Magda-fordítása, hiszen 2005-ben az ő újrafordításában jelent meg angolul Szabó Magda egyik legismertebb regénye, Az ajtó, amellyel el is nyerte a Weidenfeld Fordítói Díjat, erről itt számoltunk be. Szintén Len Rix nevéhez fűződik Szerb Antal műveinek fordítása is, többek között az Utas és holvilágé vagy A Pendragon legendáé.
A zsűri így indokolta döntését: "Büszkén tüntetjük ki Len Rix kivételes fordítását, amelyet Szabó Magda Katalin utca című művéből készített. (...) Szabó mély humanizmusáról tanúskodik ez a gyönyörű fordítás. Elképesztő kifinomultságot és művészi szemléletet követelt meg a Katalin utca bonyolult és elegáns szövegének fordítása, és Rix nyilvánvalóan birtokában van annak a tudásnak, amely által Szabót kiemelkedő íróként állíthatja elénk. Len Rix pedig egy életre szóló tiszteletet vívott ki magának is a zsűri körében."
A PEN America honlapja és a többi kategória és díjazott listája itt érhető el.

Fotók: NYBooks, The Guardian, The New Yorker.

 

 

Weidenfeld Fordítói Díjat

Brok Bernadett

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.