hirdetés

Földtörténeti változások

Oravecz Imre: Ókontri, Magvető, 2018

2018. április 22.

A modernizáció és az ipari forradalom lehetővé tette globális viszketegség és a velejáró szeszélyes helyváltoztatás áll az egyik oldalon. A tájhoz, a földhöz igazodás generációkon átívelő állandósága vagy pontosabban fogalmazva a változás földtörténeti léptékű lassúsága áll a másik oldalon. – Oravecz Imre Ókontri című regényéről Modor Bálint írt kritikát.

hirdetés

Trilógiává dagadt Oravecz Imre regényfolyama, leánykori nevén Az álom anyaga, újabban A rög gyermekei. Ha az új kiadás ezüstös borítói alapján igyekszünk eligazodni, akkor olybá tűnhet, hogy egy nagy modernizációs történettel van dolgunk, ugyanis a borítókon az ipari forradalom emblematikus – és a regényfolyamban is jelentős szerephez jutó – vívmányait láthatjuk. Az első regény, az Ondrok gödre borítójának hátterében búzakalászokat, előterében pedig egy gőzcséplőgépet, éppen olyat, mint amilyet Árvai János vásárol, így modernizálja az alig egy generációval korábban, a jobbágyfelszabadítás után létrejött családi gazdaságot. Azonban a szóban forgó gőzcséplőgép felrobbanása hatására halnak el a modernizációs törekvései, mint egy ezzel megpecsételve a családja sorsát. Ugyanis ezek után egyre inkább ahhoz ragaszkodik, hogy konzerválja, őrizze a már megszerzett javakat, már fontolva sem hajlandó haladni a körülötte zajló ipari forradalommal. A második regény, a Kaliforniai fürj borítójának előterében egy olajfúrótornyot és egy motorbiciklit, vagy, ahogy az amerikai magyarok mondták, motorbejciglit láthatunk, éppen olyat, mint amilyet Árvai János fia, István vásárol Kaliforniában, hogy a várostól távolabb eső fúrótornyoktól, napi munkája végeztével, időnként haza tudjon ugrani a családjához. A harmadik regény, az Ókontri borítójának előterében egy automobil és egy traktor látható. Utalva Steve Árvainak két szakmájára, az autószerelésre, mellyel a gazdasági világválság hatására kell felhagynia, és a földművelésre. A traktor talán éppen olyan, mint amilyet majd Steve a szajlaiak közül először vásárol földjei művelésére. A borító hátterében visszatér az első könyv búzakalász-motívuma, de itt már a Magyar Népköztársaság címerének részeként – és éppen a Magyar Népköztársaság lesz az, mely végképp ellehetetleníti Steve gyarapodási és modernizációs törekvéseit.
A regényfolyam új címét finoman értelmezi az Ondrok gödre egyik esszéisztikus fejtegetése: „A táj, a hely alakítja, formálja az embert. Más az alföldi, a felföldi, a magashegységi, a dombvidéki, a szárazföldbelseji, a vízmelléki, a szigetlakó. Legalábbis az újkori nagy keveredésig voltak ilyen tekintetben vérmérsékletbeli, lelki, de még testi, alkati különbségek is. Addig, amíg ki nem tört az emberiségen a globális viszketegség, és a bolygó lakói el nem kezdték változtatni a helyüket, tömegesebben, gyorsabban és szeszélyesebben, mint a régi, nagy mozgások, a népvándorlások idején.
De nemcsak a nagy tájegységek vonatkozásában látszik ez igaznak. Áll a kisebb domborzati egységekre, a közvetlen, a mikrokörnyezet felszíni alakzataira is. Aki egész életében egy szélfútta, magányos asztalhegy tetején lakik, ahonnan távolinak tetszik a lenti síkvidék, és közelinek a magas ég, azt meghatározza, abba előbb-utóbb beépül az az asztalhegy. Mindent onnan lát, arról, azon keresztül, abban gondolkodik, az számára a biztos, az archimédeszi pont, ahonnan kifordítja a sarkából, ha nem is a világot, de legalább magát, akkor is, ha lejön róla, ha nincs rajta. Az többé-kevésbé azzá az asztalheggyé válik. Még inkább így van ez, ha a tetejébe még földművelő is, aki a földdel, a hegy anyagával dolgozik, akinek a földtől függ az élete, mert a földből él, a föld gyermeke. Már egy emberöltő alatt is végbemehet e különös, semmilyen műszerrel ki nem mutatható, ám annál jelenvalóbb változás. Hát még ha több nemzedék követi egymást, az apja, nagyapja, dédnagyapja, esetleg minden őse ott élt, küszködött előtte! Akkor még inkább azonosul a heggyel, még inkább szüli, teremti őt a hegy."

A modernizáció és az ipari forradalom lehetővé tette globális viszketegség és a velejáró szeszélyes helyváltoztatás áll az egyik oldalon. A tájhoz a földhöz igazodás generációkon átívelő állandósága vagy pontosabban fogalmazva a változás földtörténeti léptékű lassúsága áll a másik oldalon. Ennek a kettőnek a kölcsönhatásáról és persze az embereket megmunkáló tájról, a földről, a rögökről, a rögöket megmunkáló eszközökről szól Oravecz Imre regényfolyama.
Méghozzá egy hagyományos, mondhatni, XIX. századi, mindentudó elbeszélőnek az élőbeszédhez közelítő egyszerű, mégis finom, érzékletes nyelvén. Az elbeszélő mesélni akar egy eltűnt világról. A mesélés vágya távolságtartó szenvtelenséggel és látszólagos egykedvűséggel párosul, de ott lappang benne a mesélés (és az írás) földmunkájának derűje. Mintha a Kaliforniai fürj geológusának, Árvai Imre mentorának Mr. Orcuttnak szakértői szemével látnánk vissza az elmúlt, az elveszett időre. Nagy meglepetések helyett az apró részletek felderítésében és az érdeklődő kiskamasz heves reakcióiban leli meg a maga csendes örömét. Már többen leírták a korábbi regényekről, hogy Oravecz szövegkomplexum helyett világépítéssel és a valóságelemek regénybe építésével foglalatoskodik, méghozzá a nagyrealista próza hagyományaihoz kapcsolódva, kapcsolódásában a földtörténeti perspektívája miatt el is térve, de a regények, vállalt naivitásukkal, mintha a modern regény vívmányaival mennének szemben. Éppen ezért az ilyen áttetsző nyelvre törekvő regénnyel találkozva a poétikai eljárásokra fülelő olvasó könnyen úgy érezheti magát, mint az Ondrok gödrét olvasó Deczki Sarolta: „Olvasni nagy élmény, írni róla nehéz – számomra legalábbis nem tűnik egyszerű feladatnak fogást találni Oravecz Imre Ondrok gödre című regényén. A történet beszippant, magával ragad – és mire föleszmélünk, már a végén járunk." És nehéz is írni róla, mégha az utóbbi időben fel is értékelődnek a történetközpontű, az erősebb referenciákkal bíró regények. Talán nincs is olyan messze az az idő, melyről Szilasi László ír a Kaliforniai fürj kapcsán: „Amikor elmúlnak majd a mostani prózai divatok, ez a könyv lehet az új magyar irodalmi kánon egyik központi darabja, azt gondolom."

*

A Kaliforniai fürj keserédes regényzárlata után úgy érezhette magát az olvasó, hogy rengeteget megtudott arról, hogyan is épült fel évszázadokon keresztül érkező bevándorlókból és a felvilágosodás eszméiből egy jól prosperáló, de válságokkal terhes, kontinensnyi méretű kapitalista ország, hogyan formálta lenyűgöző tájaival és kultúrájával amerikaivá a különböző nációk gyermekeit. Az Árvai szülők, Anna és István számára keserű, mert le kellett mondaniuk egy életen keresztül szőtt álmukról, hogy majd visszatérnek az óhazába, vagy ahogy ők nevezték a maguk keverék nyelvén, az ókontriba, de édes, mert ott az új világban egy életen tartó munka eredményeképpen mégis vissza tudtak térni a földműveléshez, méghozzá úgy, hogy saját farmot vesznek és azon gazdálkodnak.

Az Ókontri mintha valamivel korábban venné fel a fonalat, és már nem István, az első generációs bevándorló, hanem legifjabb fia, Steve lesz a regény fókuszában. Az a fiú, aki a Kaliforniai fürjben, mikor felmerült a hazaköltözés gondolata, annyira ellene volt, hogy el is szökött otthonról az indián barátjához, és csak napokkal később került elő. A harmadik regényben már nem gyermek, autószerelőként dolgozik, és közben apjának besegít a mezőgazdasági munkákban. Már megházasodott, egy mexikói származású nőt vett el, és együtt nevelik a feleség házasságon kívül született gyermekét, Georgie-t. A regény első negyede szépen megágyaz annak, hogyan is törhet ki mégis Steve-n a globális viszketegség, és miért is indul vissza Magyarországra éppen a II. világháború kitörése előtti pillanatban. Először a felesége hagyja el. Rá marad Georgie nevelése. Aztán a nagy gazdasági világválság miatt munkájával együtt a szakmáját is elveszíti. Így kerül vissza apja farmjára, vissza a családi hagyományokhoz, vissza a föld közelébe. De aztán ők se egyeznek apjával, mint ahogy apja se egyezett a nagyapjával, és végül is ez fordítja félretett pénzecskéjével és apai segítséggel az ókontri, Magyarország felé.

Míg az Ondrok gödre a letűnt paraszti világ krónikájának volt tekinthető, erős szociografikus leírásokkal, olykor egészen esszészerű fejezetekkel, addig a Kaliforniai fürj tematikus újdonságát a magyar bevándorlók szemszögén keresztül bemutatott, egyre rohamosabban fejlődő Amerika-kép adta, addig az Ókontri egyik központi problémája a működő kapitalista demokráciában szocializálódott ember, Steve összeütközése a félfeudális magyarországi viszonyokkal. Már a hazaérkezése sem zökkenőmentes, mert egy nála talált Szovjetunióról szóló szakkönyv miatt kommunistának nézik, és utána is gyakran összeütközésbe kerül a helyi hatalmasságokkal az Amerikából hozott elvei miatt. Először az bosszantja a falu bíráját és a módosabb gazdákat, hogy több pénzt ad a napszámosoknak, mikor nehezebb munkát kell végezniük, felverve ezzel a napszám összegét. Majd az informális kupaktanácson, ahol a képviselőtestület egy része és a falu módosabb gazdái előre leosztják egymás közt a közös, bérelhető földeket, Steve azzal borzolja a kedélyeket, hogy megpendíti, nem adnák-e bérbe a közös földeket a dolgos, de földtelen szegényeknek, rögtön fejmosást is kap a paptól:
„– [...] most pedig azzal állsz elő, hogy – itt megkeményítette a hangját – adjunk földet a szegényeknek. Meg vagyunk döbbenve. Hogy gondolod te ezt? Ki vagy te? Földműves vagy politikai agitátor? Idejössz, és ilyen újításokat akarsz bevezetni! Sajnálatos, hogy a földi javak nem egyenlően vannak elosztva, de ezen nem tudunk változtatni. [...] A szegények is Isten teremtményei, testvéreink, ezért szeretjük és lehetőségeink szerint gyámolítjuk őket. De nem úgy, hogy földet adunk nekik bérbe, hogy terhet rakunk a vállukra, amit nem bírnak vinni. Mit csinálnának ők a földdel? Nem becsülnék meg, és nem is művelnék megfelelően, nem trágyáznák, hiszen nincsenek állataik. [...] Ez nem Amerika [...] Úgyhogy szállj magadba, fiam, verd ki a fejedből ezt a demokráciásdit, mert nem csak a szegényeknek ártasz vele, hanem nekünk is, magadnak is, legyél jó magyar, és ne vétkezz tovább!"

De épp így összeütközik a szolgabíróval is, akinek nem tetszik, hogy Steve nagy liberalizmusában kiterjesztené a választójogot minden tizennyolcadik életévét betöltött személyre, tekintet nélkül a nemre, az iskolázottságra és a vagyonra. Mégis, minden kulturális feszültség és különcsége ellenére ügyesen boldogul a Horthy-rendszer háborús végnapjaiban: még egyszer megházasodik, saját tanyát épít, lassan gyarapodik, saját gyermeke születik. Egészen a kommunista hatalomátvételig, amikor az állampolgársága miatt börtönbe csukják, nagy gazdasága miatt pedig kuláknak nyilvánítják. Miközben azokat a jeleneteket olvassa az ember, melyekben Steve a maga demokratikus kultúrájával szembekerül a regnáló hatalom megcsontosodott hagyományaival, nem tud közben nem a jelenkori társadalmi problémákra, intézményes és attitűdbéli hiányosságokra gondolni, de nem így az író, mert mi sem áll távolabb tőle, minthogy ezeket a részeket egy nagy történetté rendezve a jelenről tegyen direkt állításokat.

A három regény közül a történelem az utolsóban szivárog be leginkább az Árvai család életébe. A nagyobb fordulatok, a jobbágyfelszabadítás, a 1907-es amerikai bankpánik, az első világháború vagy a nagy gazdasági világválság a korábbi regényekben is sorsfordítónak bizonyultak, de – mint ahogyan a rögtönzött borítószemléből kiderül – a harmadik kötetben lényegesen nagyobb teret kapnak a történelmi események, a zsidóüldözés, a háború, az ott maradt, gyermeki játékká váló, de életveszélyes harci eszközök, a kommunista hatalomátvétel, Sztálin halála és a regény zárlatában az 1956-os forradalom. A nyitva hagyott regényzárlat szinte ingerli az olvasóban azt a vágyat, hogy elolvashassa az Árvai család napjainkig tartó történetét.

Oravecz Imre: Ókontri, Magvető Könyvkiadó, 2018, 464 oldal, 4299 Ft

Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.