„A fordítandó szöveget nem kell feltétlenül szeretni...” – vezette fel Rácz Péter költő-műfordító a füredi Fordítóház idei garden party eseményét. Házigazdaként a kulturális különbözőségekből adódó reflexiók sokféleségét egy indiai fordítót idézve sommázta: „A Káma Szútra után semmi nem tud zavarba hozni a szexuális tartalmakat illetően...”

Az Ünnepi Könyvhetet követő hagyományos balatonfüredi rendezvényen holland, olasz és angol nyelven olvasták fel anyanyelvi fordítók Mosonyi Aliz „magyarmesék” opusából a jóhiszemű angol hídépítő és a durcás magyarok történetét megörökítő fejezetet a XI. Fordítói Füzetek legfrissebb számának bemutatóján. S bár a fordításra felkértek közt volt olyan, aki nehezen állt kötélnek, lévén szívében megrögzött „I Love Hungarians” fan, a kiadványban tizenkilenc nyelven olvashatók a „magyarmesék” huszonhárom fordító tollából, azaz klaviatúrájából: az alkotóházban ugyanis számítógéppel felszerelt szobák várják a fordítói pályázatok ösztöndíjasait a világ minden részéről.

Akik eddig nem tudták, dr. Bóka István polgármester nyitóbeszédéből megtudhatták, hogy Füred testvérvárosa, Arpino, Cicero szülővárosa, szintén „fordítóbarát”, amennyiben minden évben megrendezi az ókori szónokról elnevezett nemzetközi műfordítóversenyt. Méltó vendéghely e vállalt rokonság ápolására Közép-Kelet-Európa első fordítóháza, mely 1998. január 21-én nyitotta meg kapuját nem csak az alkotók, de a magyar irodalmat a világirodalom folyamába új és új ágakkal becsatornázó nagy projektek előtt is. 

„Az 1880-as években épült családi ház azóta viseli a Lipták-ház nevet, hogy az 1940-es évek végétől kezdve Lipták Gábor író és felesége közel négy évtizeden át irodalmi szalont vezetett ott, meghívva a kor jelentős íróit, képzőművészeit, helyi és budapesti értelmiségieket: hétvégeken benépesült a ház, de voltak alkotók, akik hetekig vendégeskedtek náluk” – olvashatjuk a Magyar Fordítóház Alapítvány megújult honlapján a fordítói kurzusok munkásságát megörökítő dokumentáció bevezetőjében.

A kerti mulatság előjátéka klasszikus zenei közreműködőkkel volt teljes, operaáriák és – a ház előtti országút zajával versenyre kelni tudó, mikrofonnal kihangosított – musicalslágerek csendültek fel a Lipták-ház teraszán és lépcsőjén. A Palerdi András és Hidegkuti Pálma társaságában fellépő Hábetler Andrástól megtudtuk, ha eddig nem értesültünk volna róla, hogy Puccini többször próbálta megszerezni Molnár Ferenctől a Liliom megzenésítésének jogát – sikertelenül. Később viszont, Caroussel címen musical készült belőle. (Persze illett volna tudnom az 1934-es Fritz Lang általi megfilmesítéséről – de hát, jobb későn, mint soha.) 

A garden party idei képző-, azaz iparművész meghívottjának, Sárvári Katalin textil- és ruhatervezőnek munkáiból a MOME hallgatói tartottak rendhagyó kerti divatbemutatót – míg a Lipták-ház emeleti galériájában az alkotó életművének részét képező színházi jelmeztervekből nyílt kiállítás.

A garden party záróakkordja most is a fehér abrosz melletti összeröffenés volt: idén ismét az Írók Boltja főzőstábjától a stafétát 2011-ben átvevő séf, Bozsik Péter bográcsgulyását kóstolhatták meg a vendégek. Három tűzön kis különbségekkel ugyanaz az étek rotyogott: nálam a középső vitte el a pálmát, a borral, nem sokkal, nem vörössel megbolondított gulyás, ami, vélhetőleg vajdasági leleményként került feltálalásra. De valójában csak tippelni tudok, mert a szakácskodó író Ünnepi Könyvhéten megjelent legújabb könyvének címe még csak véletlenül sem a bor, hanem a Pálinka dicsérete volt.

Zárszó gyanánt hadd adjak hírt két további szívügyemről, e kissé szikárra sikeredett beszámolóban. Az első legyen a dr. Bóka István polgármester környezettudatosságát dicsérő, akadálymentesen megközelíthető épület átadása a Fordítóház kertjének hátsó traktusában, a második pedig a 2011. májusi szlovák fordítói szemináriumon részt vevő Renáta Deák, Gabi Magová, Eva Andrejčáková és Vlado Janček kollektív mesterműve, a Kontroll Csoport Nem én vagyok című dalának műfordítása – minden szentnek maga felé hajlik a keze alapon.
Ja nie som tá... , avagy éljen és virágozzék, de végre tényleg, a népek barátsága!

 Fotók: Andócs Andrea

Bárdos Deák Ágnes