hirdetés

Főúri gesztusok, plebejusi attitűd

2016. november 24.

Október 21-én a Művészetek Palotájában rendezték meg a Literárium Extrát, Esterházy Péter emlékestjét Veiszer Alinda, Spiró György, Závada Pál, Bán Zsófia, Parti Nagy Lajos, Dés László és Dés András közreműködésével. Csete Soma helyszíni szemléjét olvashatják. 

hirdetés

Esterházy Péter július 14-én halt meg, követte ezt a hirtelen gyász szükségszerű, ólmos nehézsége, a komor megemlékezések, a fájdalom, az űr pozicionálása; mint minden nagy ember távozásakor: önmagunk keresése, újrameghatározása. Aztán eltelt szűk fél év, ismét összegyűlűnk, sokadszorra, megpróbálunk mondani valamit, talán kicsit felszabadultabban, bölcsebben és játékosabban. Tehát: ahogyan azt igazán kell. Majd még tovább fog múlni az idő, az irodalomtörténeti recepció elvégzi (mint mindig) a piszkos munkát, addig is van esélyünk, hogy ne egy bizonyos (Esterházy irodalmához tartozó) bűvkörből távolodjunk egyre kifelé, vagy próbáljunk görcsösen a középpontja felé gravitálni, hanem legyen tartásunk, igazítsuk annak tágulását saját mozgásunk irányához és tempójához.

fotók: Posztós János, Müpa 

Spiró, Závada, Bán Zsófia, Parti Nagy, a Désék – a csapat, sőt, a mindig legszebb csatársor, a nehézfiúk (értsük, ahogyan érteni kell), a hát-kik-mások?. Egy kisbusznyi irodalom, most haknizni beülhetünk melléjük, még ha kicsit kellemetlenül is fogjuk érezni magunkat, amikor Pécsen Dés László a Zsolnay-negyed kapuját kellemetlenül lassan nyitó portásra kiált: jóember, siessen, hát öt Kossuth-díjas ül a kocsiban!

EP: az értelmiségi-arisztokrata néptribun, a magyarság önvizsgálatát magára vállaló, a szeretetteljes, a mindig érdeklődő, az ironikus szigor megtestesülése. Végső soron ez csak duma, a komcsik tették íróvá, ha nincsenek, még mindig a kastélyaiban szaladgálna, számolná a földet, vagy mit (Dés). Máshogy lett. Irodalmi celeb, földet vissza nem vesz (ahogyan senkinek sem illendő). Cserébe kisajátítja az egész magyar irodalmat széltében s hosszában, de hát mondjunk valakit, akinél jobb helyen lenne. És az örök kérdés: mit szólna ehhez a mondathoz Esterházy? Úristen, mi van, ha már leírta? Ha nem ő, akkor Weöres, Kosztolányi vagy Arany biztosan. Hopp, nem, megvan, Esterházy, gondoltam. Kell ez nekünk? Persze, nem csinálja senki jobban.

EP: a népnemzeti író, főúri gesztusok, plebejusi attitűd, hogy mindenre azt kell mondani: na, azt nagyon tudta csinálni. Írni, olvasni, enni (főzni nem), beszélni a pincérrel (Hrabal talán egy fokkal jobban), focizni, mondani, hogy mi van. Néha ugyan átmegy blaszkettőbe, de hát ilyen ez. Ha nem fotball, akkor a kaja. Nagyon tudott enni – látjuk, már megint ez. A világ dicsősége, ha ízlik neki a koszt. Ebéd (vacsora?) után meg olvasni kell, néha a legordasabb újságok szombati mellékleteit – érdeklődve, rendesen.

EP: a napi nyolc óra munka, hogy forgatni kell azt az írást, nem lehet megúszni, tehetség munka nélkül stb., az a félelmetesen széles skálán játszó mosoly, a könyék baráti megérintése, a fárasztó szóviccek, a nehezen meglelt, valószínűtlen olasz éttermecske a Róma melletti erdőség közepén, a legjobb bélszín.

És azok a felolvasások! Az olvasói fényről (Dés), apa, anya és a darázs táncáról (Závada), az osztrákoskodó család éttermi blamájáról (Parti Nagy), az öreg királynő csüngő részeiről (Bán), arról, hogy mi van velünk, mi van velünk, ami magyar és mi vagyunk (Spiró). Nevetünk, olyan nincs, hogy mi ne nevessünk Esterházy-szövegeken.

EP: a Könyhét-megnyitó, az utolsó telefonok, hogy mindenütt ott van, csak itt nincs. Nem némulhat el, hiszen minden benne van. Nem némulhat el, mert akkor mi már nem leszünk. Nem némulhat el, mert egy magatartást, haltungot nem mondani, csak tanúsítani lehet. 

Csete Soma

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.