hirdetés

Fújj, szél, fújj!

2017. április 21.

A megnyitó első és feltétlen ünnepélyes pillanata a kínai fordító, Yu Zemin kitüntetése volt, a Pro Cultura Hungarica díjat kapta a huszonöt éve a magyar irodalom fordításával foglalkozó, Kertészt, Nádast, Kransznahorkait kínaító Yu Zemin, aki előtt kalapunkat lengetjük, mélyre hajolunk. – Jánossy Lajos hangulatjele a könyvfesztivál nyitónapjáról.

hirdetés

Mi nyílik meg előbb, az ég alja, vagy az idei könyvfesztivál? A fogadóirodák egyértelműen a második tippre adták a szerényebb oddsokat, jóllehet a könyvesek szívesebben fogadtak az előbbire. Nagyanyám azt mondaná, rongy, apám, hogy zergenyés; kevésbé árnyaltan: Budapesten rettenetes idő járta csütörtökön. S ha mindez nem lett volna elegendő, az eseményre kilátogató érdeklődő (Népsort, 1976) a Millenárison egy kisebbfajta metróépítkezés felvonulási területén találta magát. Újabb alternatívént pedig valamely gasztrofesztivál bódéi szintén készülődtek, füstölögtek, toporogtak, fagyoskodtak a vizes szélben. Néhány kötényes, cigarettázó, szembetűnően a személyzethez tartozó hölgy és úr cigarettázott tanácstalanul az egyre terebélyesedő pocsolyák partjainál. Akadályok nélkül nincs győzelem, gondolta a hangulatjel; belépett a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál főhajójába. A küszöbről visszatekintett, a szabadtéri könyves házacskákat megemelte egy viharos fuvallat, a Medicina kiadó tartotta az árbocot, szorgalmas és odaadó munkásai feltehetőleg komolyabb pirulákkal, csodaszerekkel állták a sarat.

Az ünnepélyes nyitás még odébb volt, a ruhatár nem csupán azért kongott, mert az olvasók száma csappant, hanem a könyvek, noha jó barátok, amíg nem velük fűtünk, meleget nem adnak, a benti ájer kabátosnak volt teljes joggal mondható. A szervezet forró folyadékot kívánt, és mi mást tesz ilyenkor a halandó hangulatjel, megkeresi a büfét legott. Nos, ha eddig érték felforgató meglepetések, azok árjába friss, ropogós mazsola férkőzött. A büfépult mögött egy darab fiatalember és egy darab kávégép lapított, és háromdoboznyi sportszelet. Néhány flakon bambi. Mindez különösebb gondot nem jelentett, bár azt sem állíthatnók, hogy feltűnésmentesen szerény vendéglátásként jellemeznénk a viszonyokat. Ellenben, amikor kiderült, hogy a kávégép kapucsínót nem bocsát ki magából, kizárólag rövid, illetve úgynevezett hosszú kávét, melyekről íziben kiderült, hogy langyos és káros anyagok, nos, ekkor a bizalom a színvonalat illetően megrendült, az epiteton ornans, hogy mindez itt nemzetközi, inkább az Internacionálé dallamsorait idézte, azokból is a beláthatatlan jövőre vonatkozóakat, mint a kulturális revü több napos sikersorozatának kézzel fogható reményét.

A megnyitó első és feltétlen ünnepélyes pillanata a kínai fordító, Yu Zemin kitüntetése volt, a Pro Cultura Hungarica díjat kapta a huszonöt éve a magyar irodalom fordításával foglalkozó, Kertészt, Nádast, Kransznahorkait kínaító Yu Zemin. Előtte kalapunkat lengetjük, mélyre hajolunk.

A Kalligram standjánál a CEU mellett protestáló jelvényünket felvesszük.

A Lövőház utca kihalt, a vitorlák bevonva. A Gyöngy presszó régi támaszunk, a posztjától elbúcsúzott Kereszturyval ide huppanunk. Itt van kávé, ad absurdum kapucsínó is, meleg.

Az idei díszvendég Orham Pamuk. D. Tóth Kriszta beszélget vele flottul. A török íróval meglepően sok a rokon téma, mondjam azt, hogy százötven év nem múlik el nyomtalanul, nem mondom, inkább azt, ami elhangzott, hogy a történelemmel, az ideológiákkal szemben Pamuk a hétköznapi, a személyes perspektívát mutatja fel; a joghurt pikareszkjén keresztül a nagy históriák tömbjeit megbontják a hajszálerek, részleteiben látszik a döntések, a tévedések finomszerkezete. Egy rizses csirke árus életén átszűrve jóval pontosabban feltárható a török társadalom sokfélesége. Az amúgy rossz, mert próbáltam, mondja Pamuk, rizses csirkét kínáló árus nem válogathat a rizsescsirke-fogyasztók között, mindenkinek a véleményét meg kell hallgatnia, ő egyedül a rizses csirkéjét védheti, ha azt éri szó, de úgy tűnik Pamuk elbeszéléséből, hogy a rizsescsirke-árus rossz rizses csirkéjét senki nem kifogásolja. A nemzet egységén is ebből a perspektívából érdemes gondolkodni. No meg azon, ha rossz a rizses csirke, mert nálunk lassan ehetetlen.

Befut Mesés, fesztiválos, pepita zakójában, némileg dúltan, széllel bélelten, sodortan. Sörökről álmodozunk, már nincs idő kiszaladni, jön Péterfy laudációja. Szemben Meséssel, Péterfy higgadt, zakója tollal bélelt, szövege remekül felépített, retorikus alakzat, benne megannyi, Péterfyhez méltó, a kultúra rétegeibe fúró szondamondat. Aki hallotta, és nem ismeri Pamukot, helyben fordulhatott orvosához, gyógyszerészéhez, azaz a Helikon kiadó dolgozóihoz, könyveit magához vehette üstöllést. Péterfy aktuálpolitikai utalásai és nyílt, utalástalan észrevételei, a két ország kormányzatát, az egyetembezárásokat és bezárási szándékokat illető állítmányai és röverjén a CEU-kitűző egyként ültek.

Ahogyan a hangulatjel is nemsokára, a Gyöngyben ült, vodkát ivott, bizalmát a szebb, napfényes jövőbe vetette, miközben az ablakon át figyelte, a lobogó szelek szárnyán mikor repül el feje fölött az alumíniumszamovár.

 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.