hirdetés

Galgóczi Erzsébet: Végül ez marad – Mán-Várhegyi Réka választása

2018. április 6.

...ez a reménytelenség olyannyira gazdag, színes (vö.: tele van élettel), hogy az olvasó máris szaladna vissza, hogy újból fejest ugorjon bele. – Február 18-ától kilenc héten át kilenc író válogat a magyar próza remekei közül 1825-től 2016-ig. Ma Mán-Várhegyi Réka választását közöljük, a szerző kommentárjával.

hirdetés

Végül ez marad. Nem biztos, hogy ez a legjobb cím a világon. Nem tudom megítélni, hogy a maga idejében milyennek hangzott, de ma kinek van kedve elolvasni egy ilyen című novellát? A Közel a kés című kötetből én előbb olvastam el az előtte és az utána lévőket, pedig talán ez a legrövidebb, a cím mégis visszatartott. És amikor végül sorra került, alig fejeztem be, újra is kezdtem. Amit a cím ígér: reménytelenség. És erre a novella nem cáfol rá, ebből szerencsére maximális adagot kapunk. Ám ez a reménytelenség olyannyira gazdag, színes (vö.: tele van élettel), hogy az olvasó máris szaladna vissza, hogy újból fejest ugorjon bele. Ugyanakkor amit a cím kilátásba helyez, az talán inkább komoly, tiszteletteljes szomorúság. Ehhez képest meglepő lehet a novella fanyar, sorok között merész humora, annál is inkább, mert egy annyiban dokumentarista szövegről beszélünk, hogy még maga az elbeszélő, pontosabban az interjút készítő szerző is megjelenik, és a főhős, vagyis a meginterjúvolt tisztviselőnő önelbeszélését is hosszan hallhatjuk. Egy negyvenes tisztviselőnő tündöklése és bukása, avagy kiből lesz a szakszervezeti titkár. Noha a történet a Kádár-korszak mélyén játszódik, mégsem lesz az az érzésünk, hogy az olvasás értelme egy rövid, de velős kirándulás a szocializmusba. Friss, szép szöveg.

Mán-Várhegyi Réka

Galgóczi Erzsébet: Végül ez marad by Litera Portal on Scribd

Forrás: Tiszatáj

A kötetben a Tiszatájban megjelenthez képest szerepel még egy első bekezdés: „A másfélszobás, rossz beosztású bérlakás tisztes szegénysége vagy szerény jóléte csüggesztő bizonyíték, mit érhet el egy élet munkájával két igavonó ember, aki jellegtelen nevet, kiirthatatlan csököttségi érzést, amely a meghamisított múlt és a távoli jövő ábrándjában munkásöntudatként említtetik, és csak az Alkotmányban, választási programokban, de nem a valóságban előnyt biztosító származását kapta.”

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.