hirdetés

Garaczi László: Ez a nemzedék túlérzékeny, önpusztító, élhetetlen

2014. augusztus 27.

Az irodalom emancipálódott a politika alól, és bár csökkentek a példányszámok, a folyamatot felszabadulásként éltük meg. Ma mintha lenne valamiféle visszarendeződés, ellenmozgás, láthatók az irodalomban is a jelei (közéleti líra, slam stb.), de azt hiszem, a magam részéről továbbra is főleg privát mániáimnak élek. - Az Író-olvasó találkozó mostani vendége Garaczi László. Olvasóink kérdezték, ő válaszolt.

hirdetés

Nagy Péter: Több barátjával és kollégájával együtt '56-os születésűek. Milyen évjárat az '56-os, szolgált-e inspirációként, hogy a forradalom évében született?

Régen ezt az évszámot kimondani sem volt nagyon szabad, én meg ugye mikor megkérdezték, hogy mikor születtem, mondjuk a katonaságnál, rávághattam ordítva, hogy ötvenhat! Amúgy különösebb jelentősége nem volt, ezzel a barátommal beszélgettünk régen arról, hogy ez a nemzedék („mi, ötvenhatosak”) - túlérzékeny, önpusztító, élhetetlen, de lehet, hogy csak magunkat sajnáltattuk...

Szirmai Ildikó: Mennyire ismeri azt a kamaszt, aki mind a mai napig a lelke mélyén nézelődik? Milyen a viszonya az anyakönyvhöz kötött korához?

Épp egy kamasz nézőpontú, mentalitású könyvet olvasok (Erland Loe: Naive. Super), elég érdekes a régi magamra ismerni itt-ott a felfeslő rétegek mögött. Amúgy sok infantilis ember vesz körül, és gyanúsan jól megértjük egymást.

Nagy Péter: A 80-as években, amikor íróként elindult, a szónak, az irodalomnak hallatlan tekintélye és népszerűsége volt. Mára a jelentőség kifakult. Miben látja a fő okokat? És befolyásolja-e bármiben ez a megváltozott klíma?

Az irodalom emancipálódott a politika alól, és bár csökkentek a példányszámok, a folyamatot felszabadulásként éltük meg. Ma mintha lenne valamiféle visszarendeződés, ellenmozgás, láthatók az irodalomban is a jelei (közéleti líra, slam stb.), de azt hiszem, a magam részéről továbbra is főleg privát mániáimnak élek. Azt viszonyt sajnálom, hogy az irodalomoktatás ilyen szomorú helyzetben van, szerintem nem csak sok olvasót, de potenciális írót, irodalmárt is veszítünk emiatt.

Imre Tibor: Azt mondják a lázadó szubkultúrák kimerültek. (Úgy tudom, minden Szigetre kimegy, gyakran ott is sátorozik egy hétig.) Önnek mik a benyomásai? (Ha a Sziget pl. még ebben a témakörben felvethető?) És mi az irodalomra nézve szűkített benyomása ugyanerről?

A Sziget akkor a rendszerváltás karneválja, orgiája volt, ma sima együttlét és szórakozás (kicsi emléknyomokkal). Az irodalom mozgása bonyolultabb, nem feltétlenül a társadalmi légkör határozza meg a kilengéseket. Az avantgárdnak, szubverziónak erős hagyományai vannak, mintegy „önerőből” is aktivizálódhat. Lázadni mindig van miért (miért halunk meg?) - elég néhány fiatal és erős tehetség, akit nem érdekelnek a példányszámok.

Márton Anikó: Sokan nem tudják, hogy a próza mellett verset is ír. Min múlik, hogy időről időre költőként is jelentkezik? Milyen gyakran ír verset?

Gyakran, de ezeknek a szövegeknek egy része valahol a vers és a próza határán bolyong, és nem is egy külön terv részei. Előfordul, hogy olyan sűrűre csupaszodnak, hogy egyértelműen verseknek tekinthetők. Nem tudom, min múlik ez, én csak hagyom, hogy megtörténjen.

Imre Tibor: Mennyire béklyózzák meg önt az alkotásban a közéleti, politikai történések - gondolok itt a témaválasztásra, a kikerülhetetlen reflektálásra mindarra, amit itt és most velük történik?

Van olyan szint - és most mintha ennek a közelében járnánk -, ami mellett már nehéz szó nélkül elmenni. Írtam és írok is olyan szövegeket, esszéket, novellákat (éppen egy ilyenen dolgozom), amik a mai magyar közéleti, társadalmi helyzetre reflektálnak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem ez a fő feladatom, profilom, és remélem, ez így is marad.

Kunda Zsuzsa: A humor, irónia és szarkazmus nagyon fontos tényezők az ön írásaiban - mégis az utóbbi években sokan temetik az iróniát, inkább káros írói eszköznek gondolják. Mit gondol erről?

Hogy káros lenne, kicsit ijesztőnek hangzik a számomra. Jönnek és mennek stílusok, trendek, irányzatok. Nem gondolom, hogy az irónia eltűnhet, mondom ezt úgy, hogy évek óta egy olyan könyvet írok, amiben minimális a szerepe. Irónia nélkül nagyon kell vigyázni, hogy ne légy dogmatikus, leegyszerűsítő, érzelgős, patetikus, a közönség kegyeire ácsingózó igehirdető vagy végtelenül unalmas. Azt remélem, hogy akik ezt a problémát hitelesen megoldják, nem az irónia ellen harcolnak, hanem ilyen az írói mentalitásuk.

Török Klára: Hogyan változott, változott-e írói pályája során a munkarendje? Mennyire életvezetés- és életformafüggő az írás?

A prózához elvileg nyugodt, polgári életforma kell, rendezettség, fegyelem, időbeosztás stb. Persze voltak, vannak, lesznek kivételek. Bukowski a piálás, csajozás, lovi mellett hogy tudott ennyi könyvet megírni? Kezdő író koromban inkább verset, rövidprózát írtam, a nyugisabb években regényt, drámát. Amúgy délelőtt (vagy mondjuk úgy: fölkelés után) írok, szeretek túllenni a napi penzumon.

Nagy Kinga: Hogyan viszonyul azokhoz az írói feladatokhoz, amelyeket felkérésre kell teljesítenie?

Általában jól. Inspirál. Nem mindegy persze, hogy mi a konkrét feladat, de menet közben beszippant a készítés öröme és kockázata. Akkor már mindegy, ki vagy mi adta az első lökést.

Török Klára: Mennyit szokott olvasni? Olvas célirányosan, a készülő munkáihoz előtanulmányként? Kutatott valaha egy prózakötet megírásához, és ha igen, mit és melyikhez?

A regényekhez általában anyagot gyűjtök és sok jegyzetet használok. Az Arc és hátraarcot féléves könyvtárazás előzte meg. Ilyenkor főleg olyasmit olvasok, ami témába vág.

Márton Anikó: Többször kipróbálta már a "többedmagával" való alkotást, azaz más írótársakkal alkottak közösen egy művet - folytatásos drámát például. Vannak szerzők, akik ezt el sem tudják képzelni, az írást magányos tevékenységnek tartják. Ön hogyan tudja megosztani a figyelmét, alkalmazkodni más ötleteihez, történetszálaihoz? Mi az, amit tanulhat az ilyen folyamatból egy szerző?

Írtam páros novellát Nagy Ildikó Noémivel, drámát Toepler Zoltánnal, sőt online regényt is úgy, hogy a közönség beleszólhatott. Azt hiszem, tudok ezekhez a helyzetekhez alkalmazkodni. A színdarab és forgatókönyvírás is erről, az alkalmazkodásról szól. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy a „magányos” művek általában jobban sikerülnek. Talán az elvárások is ebbe az irányba hatnak: a „kétkezezés” inkább játéknak tűnik, amit nem kell annyira komolyan venni.

Horváth Edina: Regény, novella, vers, dráma, filmforgatókönyv – fel tudna állítani fontossági sorrendet a műfajok között? Melyik izgatja a leginkább, mi a kihívás, és melyikben mutatja meg magát az igazi Garaczi Laci?

Nagyjából ez lehet a sorrend, a regény izgat leginkább, mindig nagy falat és feladat, viszont továbbra is mintha a novellában, rövidszövegben lennék leginkább otthon.

Nagy Kinga: Jelenleg min dolgozik?

A lemur sorozat következő darabján. Tisztulások a címe, és más az időszerkezete, mint az eddigi köteteknek. Remélem, év végére be tudom fejezni.

Litera: Olvastuk, hogy Graz írójának választottak. Milyen egy város írójának lenni? Mit kezdesz majd Graz várában az időddel? Van valami közöd egyébként ehhez a városhoz? 

Nem tudom, milyen egy város írójának, először fordul elő velem ilyesmi. Remélem, közelről meg tudok ismerkedni Graz életével, emellett nyugodt körülmények közt tudok dolgozni. Folytatom az elkezdett munkákat, és persze jó lenne írni az ott szerzett tapasztalatokról is. Többször jártam Grazban, a német könyveim nagy része a Droschl Verlagnál jelent meg. Vannak ismerősök, barátok, kollégák, a számuk remélhetőleg gyarapodni fog, ahogy a városhoz fűződő emlékeké is.

 

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.