hirdetés

Garaczi László: Isten elszólta magát

2018. július 29.

Most inkább a történetek érdekeltek, a karakterek kialakulásának motívumai. A hasadás pillanata, a hasítás jellege. Mikor hatévesen egy villamosmegállóban eldől, hogy életed titkos terve az lesz, hogy a lányok felpofozzanak. - A hónap szerzőjével, Garaczi Lászlóval beszélgetett Jánossy Lajos.

hirdetés

Az ötödik Lemur-kötetednél tartasz. Láttál-e ennyire előre, amikor elindítottad ezt a regénysorozatot? Másképpen: mennyire láttál előre?

Semennyire. Aktuális élményekből dolgoztam, ekkor próbáltam először hosszabb narrációban gondolkodni és nyersanyagként értelmezni a múltat. Rousseau, Márai, Kassák voltak a minták, de fogalmam sem volt, mi fog ebből kisülni. A múltra figyeltem, de a jövőbe nem láttam. Rávágtam egy interjúkérdésre, hogy ötrészes lesz, ennek iszom most a levét. Itt is szeretném leszögezni, hogy a Hasítás (remélhetőleg) nem a sorozat záróakkordja.

A mostani, Hasítás című könyvet a Wünsch híd előzte meg. Számomra az egyik legerőteljesebb munkád. Ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy mind a kritika, mind a Lemur-olvasók körében bizonytalanságot váltott ki. Az eddigi nézőpontodat felforgattad, a történetvezetés rendjét nemkülönben. Milyen tapasztalatokat szereztél ennek során, amelyek erre a könyvre hatással voltak? A Wünsch híd nélkül más lenne a Hasítás?

Minden könyvet úgy kezdek írni, mintha az első lenne. Tiszta lap, szűz kéz, új szabályok. Megjelenhetnek ismerős motívumok, megoldások, de az egésznek a szelleme általában különbözik az előzményekétől. Illetve a tanulságok sokkal később érnek be. Nem teljesen elborult ötlet például, hogy A Hasítás továbbgondol egy-két dolgot a húsz évvel korábbi Pompásan buszozunk!-ból. A Wünsch híd a sorozat része, de eljut egy határig. Gondolhatunk az olvasók türelmére is, ilyenkor szokott Németh Gábor szmájlit írni. Szmájli. Nekem is kedvencem amúgy a Wünsch, ha szabad ilyet mondani. Mintha a Nincs alvás! kistestvére lenne. Lolka és Bolka. A felnőttek a nappaliban beszélgetnek, a két kölyök meg közben kivágja a biztosítékot. Az ember az ilyen gyerekét másképp szereti.

A hetvenes-nyolcvanas évek Budapestjén járunk, olykori, de hangsúlyos kitekintésekkel a hatvanasokra, gyerekkorod évtizedére. Azt a törekvésedet, hogy a korrajz hiteles legyen, ezúttal is írói kutatómunka, levéltárazás, fényképek közötti tallózás előzte meg?

A Hasítás gyerekkori fejezeteinek miliőjét a korábbi könyvek nagyjából felvázolták. Most inkább a történetek érdekeltek, a karakterek kialakulásának motívumai. A hasadás pillanata, a hasítás jellege. Mikor hatévesen egy villamosmegállóban eldől, hogy életed titkos terve az lesz, hogy a lányok felpofozzanak. Szmájli again. A nyolcvanas évek elég jól ismert és dokumentált, próbáltam „séróból" dolgozni. Összeraktam egy fotógyűjteményt: néhai arcok, helyek, plakátok, ezek mindig nagyon inspirálnak.

Említettük, hogy a domináns időbeli periódustól eltérő irányok, visszahurkolódások szervezik a regényt. Miért tartottad lényegesnek, hogy a Pompásan buszozunk!-ban már bejárt területet ismét prózai gondjaidba vedd?

Általában az anyag jellege és a szerkezeti elvek alakítják ki az időkezelést. A Mintha élnél a kora gyerekkort keveri a megírás, azaz a kilencvenes évek jelenével, a Pompásan buszozunk! hőse általános iskolás a hatvanas években, az Arc és hátraarc katonatörténete a hetvenes években játszódik egy év alatt. A Wünsch híd és a Hasítás több idősíkkal operál: a Wünsch egy teljes emberi életidővel, a Hasítás a születéstől körülbelül negyvenéves korig követi a főszereplőt. Itt fontosnak tűnt a gyerekkor. Hogy értsük a nyolcvanas éveket, kellettek vágóképek a hatvanasokból.

Hogyan gondolható el a könyv megírásának a története? Sok húzással dolgozol-e, s ha igen, ezekre menet közben, vagy a szöveg végső létrejötte után kerül sor?

Miután kész az első, bővebb változat, kezdődik a vérfürdő. Frontkórház, plasztikai sebészet, kozmetikai szalon. Megvan már ennek a jól kidolgozott, mazochista gyakorlata. Először nagyobb tömbök szakadnak le, később oldalak, bekezdések. A korrektúránál már csak mondatok, szavak, toldalékok. A csonkolások és ránctalanítások célja a szöveg dússá tömörítése. Elevenné szikkadni. Különös eufória a magukban rendben lévő, de az egész szempontjából diszfunkciós testrészek amputálása. A Hasítás az első verzióhoz képest nagyjából a felére, kétharmadára töppedt.

Értek-e meglepetések? Voltak-e a nyersanyagban, az alanyi élettapasztalatban szereplő alakok, akik a könyvben egyszer csak megemelkedtek, jelentőségük súlyosabbá vált, illetve fordítva: akik meghatározóbbak voltak és az elbeszélés sodrának a szélére sodródtak?

Az eredeti terv szerint Lacza Miki a főhős barátja, ellenpólusa, egy vadabb, végletesebb életstratégia protagonistája. Csupor Karcsi viszont, a szorongó, tudálékos szerkesztő és besúgó szatirikus mellékszereplőnek indult. Idővel a dominanciák mintha kezdtek volna kicserélődni. Miki elsorvadt, Csupi a fejemre nőtt. Ami önmagában nem lett volna baj, viszont Miki ebben az árnyékszerű létezésben is izgalmasabbnak tűnt, mint a bő lére eresztett, de klisészerű, ráadásul végtelenül ellenszenves Csupi. Valami megbillent a karakterszerkezetben. Csupit radikálisan visszanyestem, és át is hangszereltem, hogy ne utáljuk már annyira szegényt. Rejtélyesebb lett, létezése megbocsáthatóbb, a főhős a végén meg is békél vele. Mikit pedig kivettem a takarásból, aktivizáltam, aztán a végén ő is eljut egy nyugvópontig.

Nem előzmény nélküli, ahogyan a Hasításban a névnek az önéletrajziságot egyszerre kiemelő és paradox módon elbizonytalanítóan bejátszod. A Garaczi László nevű író és figura azonosítása és szétválasztása miként, milyen belső megfontolások szerint lett, érzésem szerint az eddigiekhez képest még nyomatékosabban a regény egyik alapkérdésévé?

A név egy változó maszk nyelvi formája. Saját emlékekből indulok ki, amiket aztán átértelmez, átlelkesít a nyelv és a fantázia. Az örök kérdés, hogy a retorika kinyírja, felmutatja vagy újraértelmezi-e a referenciát. Nem rólam van szó, én csak szolgálom a rejtélyes folyamatot. A „nyelvi megelőzöttség" nekem nem hátrány vagy vereség, hanem feltétel, lehetőség, ihlet. Mondják, hogy a retorikus mintázatokban ott rejlik a lét lenyomata, kódja, az „eredeti" emléke. Nekem ez kicsit okkult, de nem vitatkoznék ezzel. Az is lehet, hogy maga a lét retorikus. Isten elszólta magát, és a világ meg van igézve. A cél nem az én személyes sorsom felmutatása, egy lemurt hallgatunk, egy szellemet, és a világ, amiről beszél, nyelvi természetű.

Látod-e a következő állomást, a következő kikötőt? A Lemur-történetek a Hasítást követően merre tartanak?

Érdekes kísérletbe fogtunk Nagy Ildikó Noémivel: próbálunk közösen írni egy regényt. Hullámzó horizont a munkacíme, a rendszerváltás környékén játszódik New Yorkban és Budapesten. Gótikus emigránstörténet, pontosabban remigránstörténet: a főhős visszatér a tökéletesen idegen gyökereihez. Amerika és Magyarország egymásba tükrözve. Ketten írni egy szöveget, elég szokatlan. Egyelőre még nem vágtuk egymás fejéhez se a Pepsi kólát, se a Miska kancsót. Közben a lemurokhoz is gyűjtök anyagot, az egyik a szülőkre, ősökre próbál koncentrálni, a másikban valószínűleg az írással kapcsolatos tapasztalatokból indulok ki, talán esszéregény lehet majd egyszer valamikor.

Fotók: Valuska Gábor

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.