hirdetés

Garaczi László: Mentor pácban

2018. július 22.

Nem mondanám, hogy szabályos, klasszikus novellák, viszont hibátlanok. Eszköztelenek, fegyelmezettek, pontosak, karakteresek. Semmi locsogás, szépelgés, affektálás, művészkedés – Bakos Gyöngyi prózáját a hónap szerzője, Garaczi László méltatja.

hirdetés

Mi szokott ilyenkor történni? Beszélgetünk az ifjú szerzővel, nyelvi szint, mélystruktúrák, „torma és fartalom". Veszélyes vizek, könnyű hibázni, dafkézni. Mondjuk, elfogadja, hogy a köpeny és a japán egy pé, de ahhoz ragaszkodik, hogy a hősre „fényes jövő vár". Így álmodta meg. Meg hogy azt a bizonyos dolgot hiába fúrom, mert megtörtént a valóságban. Tapintatosnak lenni, kérdéseket, szempontokat felvetni óvatosan. Ő dilemmázzon, ő győzze meg magát, ő döntse el, írhat-e levelet a Valóság nevű nagybácsi.

Amikor csatlakoztam a Független Mentorhálózathoz, arra számítottam, hogy elolvasom egy fiatal író szövegeit, találkozunk, jelzem az észrevételeimet, és ha működik a kémia (ilyet sem mondunk), tartalmi és praktikus kérdésekről is próbálunk majd beszélgetni. Szakma, önmenedzselés, satöbbi.

Bakos Gyöngyit választottam. Publikált néhány helyen, az írások feszesnek, pontosnak tűntek. Nem tévesztett meg a szikár nyelv, nézzük a készülő szövegeket. Átküldte. Elolvastam. Elolvastam még egyszer. Biztos fáradt vagyok, gondoltam, eltettem másnapra. Másnap már csak belelapoztam, már ahogy egy kijelzőbe bele lehet lapozni. Nem mondanám, hogy szabályos, klasszikus novellák, viszont hibátlanok. Eszköztelenek, fegyelmezettek, pontosak, karakteresek. Semmi locsogás, szépelgés, affektálás, művészkedés. Gyerekkori, iskolai helyzetek, nyaralások, munkahelyek, barátnők, pasik, kutyasétáltatás, utazások, focimeccsek, a felravatalozott Kádár, szőrtelenítés, a télikabátok színe, hűtőmágnesek. Lassú körözés témák, tárgyak, illatok, színek, emlékek fölött. Megfigyelni, rögzíteni.

Érzékeny, visszafogott rezignáltság.

Egy roppant szellemes, de közepesen szimpatikus elemző azt mondhatná, feminimalizmus. Nagy ráhagyással hajszálpontos. Ami viszont most eszembe jutott, még a „fényes jövőnél" is kínosabb: „mint Pallasz Athéné, teljes fegyverzetben pattant ki Zeusz fejéből".

Nehéz ügy, miről fogok beszélgetni Bakos Gyöngyi fiatal írónővel. Egyelőre csak magamnak tudtam kérdéseket föltenni. Mit jelent az, hogy egy szöveg perfekt? Sokat, de mindent-e? Ha valami részleteiben hibátlan, lehet-e rossz? Azt tudjuk, hogy a részleteiben esendő lehet zseniális: a hős találkozik atyja szellemével, majd hosszan lamentál, hogy van-e túlvilág. De mitől, hogyan lesz problémás, ami elemi szinten rendben van? Nem áll össze? Tökéletes és üres? Lötyög rajta a perfekció?
Bakos Gyöngyi szövegei a hibátlanságukkal együtt állnak jót magukért, miközben egy nagyobb egység részeinek tűnnek. Valami önmagán túlira való vonatkozás. Nincs egész, de készek a részek. (Rímelgetünk, rímelgetünk?) De miben tudnék én itt segíteni? Hogy mi legyen a következő lépés? Lehet ezt tudni, kell ezzel foglalkozni? És főleg: kell ezzel sietni?

Kedves Gyöngyi, a szakma most már baromira várja azt a rohadt első kötetet, lehetőleg egy masszív kisregényt, szedd már össze magad, aztán jöhet a nagyregény, regényfolyamok, regényáradások, és mindenki boldog lesz.

A gyarló hétköznapokban ritkán érzékeljük a nagyregény jelenlétét. Prózai tőmondatok, szabadvers forgácsok, dialógustörmelék. Nem szereti az olyan kávét, mondja az új szomszéd reggel a gangon, ahol külön érzi a víz és a kávé ízét. Ülök kopott nyugszékemen a konyhaablak előtt, kezemben üres csésze. Elszáll némán egy repülő a két kémény között. Jó kávé Budapesten csak a Marcipánban kapható, mondja a vajdasági fotós öt feleséggel. Kormi a szúnyogháló mögül figyel. Na jó, még esetleg a Jégbüfé. És Velencében a Dóm téren jobb oldalt hátul az árkádok alatt. Ez a három, mondja, és eltolja a biciklit a Sóhajok hídja felé, így hívjuk a keresztgangot. Kezd összeállni a motívumrendszer. Kávé, macska, jég, bicikli, Velence. Az eposz mára. Beszakad az asztal a ristretto alatt.

Ormótlan mű, piszlicsáré élet.

Nekem ez a kisprózás időszak tíz évig tartott. Regényt akartam, de csak novellákat tudtam publikálni. Nem illeszkedő, magukba záródó szövegek. Bakos Gyöngyi írásai másmilyenek, összefüggő szigetvilág, valahová biztos el lehet jutni. De mi lenne a navigációs elv? Vagy éppen ne „csirizeljük össze holmi mesével"? Elsüllyedt kontinens, a véletlen tektonikája, ahogy a kövek szétszóródtak. („A véletlen tektonikája", ez is necces.)

Közeledett az első beszélgetés időpontja. Tanácstalan voltam, és az volt a feladatom, hogy tanáccsal szolgáljak. A tanár-diák viszonyt fel lehet adni. Szakmai beszélgetés, hogy lehet bevakolt, kitapétázott téglákból házat építeni.

A Széchenyi fürdő büféjében beszéltük meg a találkozót. Nyugis hely, nekem hazai pálya. Bemutatkoztunk, mosolyogtunk, leültünk. Vettem egy kávét. Belekortyoltam, külön éreztem a víz és a kávé ízét. Két asztalra tőlünk a komplett Dragomán család üldögélt. Papa, mama, gyerekek. Elírósodott aznap este a Szecska. Arra gondoltam, ha elakadunk, áthívom Szabó T. Annát segíteni. Tejet, cukrot tettem a kávéba. Most már négy ízt éreztem külön. Hogy miről beszélgettünk Gyöngyivel akkor, és azóta többször, különböző helyeken és formában, mire jutottunk és mire nem, arról majd egyszer máskor mesélek. Olvassatok Bakos Gyöngyit, megéri.

Garaczi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.