hirdetés

Garaczi László Üveggolyó-díjas

2018. június 11.

Az Írók Boltja „Üveggolyó rend”-je egy olyan elismerés, amit a könyvesbolt munkatársai évente adományoznak egy-egy kortárs irodalmi személyiségnek. Vasárnap Garaczi László vehette át a díjat. A díjazott köszönőbeszédét olvashatják.

hirdetés

Kedves Mindenki!

Egyik kora májusi éjszaka a könyvemet korrektúráztam, reggelre kellett leadnom. Kóla, kávé, sör, metaxa, hogy minden típusú fáradtságra tudjak reagálni. Nem könnyű a kívülálló szemével olvasni saját könyvedet huszadszor. Hajnali háromkor fejeztem be. Elküldtem a fájlt, töltöttem még egy pohárkával. Azon töprengtem, kitől tanult ez a könyv, kik a titkos elődök. Kapásból válaszoltam: Mándy és Mészöly. A felszínen talán nem látszik, de nélkülük nem lenne ez a könyv. Nem ez a könyv lenne. Másik könyv lenne, amely esetben viszont kezdhetném elölről a korrektúrázást. Nem mondom, hogy nem voltam már kicsit, izé, fáradt.

Május közepén érkezett az Írók Boltja munkatársainak kedves levele, amelyből nagy örömmel értesültem, hogy idén én kapom az Üveggolyó-díjat. Megnéztem a korábbi díjazottak névsorát, így kezdődik: Mándy, Mészöly. Aztán a többiek, sorban, mit mondjak, nem rossz csapat. Mikor leülök reggelenként egyedül az íróasztalhoz, valójában velük ülök le. Felvenni az elejtett beszélgetés fonalát. Az írás az elődök és a kortársak által fölvetett témák, problémák, módszerek továbbgörgetése, továbbgondolása. Összjáték. Egy a csapat, Pázmánytól Potozkyig. Gurulnak a színes golyók, súrolják egymást, összekoccannak, megpördülnek. Minden „dobás" az előzményekből következik, és egy teljesen új állást hoz létre. És nemcsak a kortárs tanul a régitől, a régi is az újtól. A kortársi fejlemények hatására a régi kollégák megelevenednek, felfénylenek, új arcukat mutatják, visszafeleselnek, rátromfolnak, kiterítik a kártyáikat. Az idő nem vonal, hanem hurok. Nem hasítás, hanem pörgés. Az idő oszcilláló hurkok gomolygása, ennél szebben már tényleg nem tudom mondani.

Íróasztal, könyvesbolt, játszótér. Kellenek a különleges terek, ahol létrejöhet a közös játék komolysága. Múzeumkert, Írók Boltja. Sok mindenről lehetne itt mesélni. Egy december hajnali lassúzás Dettivel a kirakati könyvek közt. Ádáz pingpongcsaták Marnóval a raktár mélyén.

Egy időben sokat gondolkodtam, mitől válik egy kocsma kultikussá. Tilos az Á, Ráckert, Libella. Más terek, új idők, változó kontextusok, de valamiképpen összeköti őket az alkotók mentalitása. Egy szellem, egy kedély, ami nem veszíti el a frissességét a közös kalandra.

Ha nem tévedek, ezen a helyen, ahol most állok, valaha a nyugatos alapító ősatyák pipafüstje szállt. (Nota bene: nem könnyű József Attilát szakállas ősatyaként elképzelni.) Mindazonáltal – ez is milyen rettenetesen szép szó –, mindazonáltal ez a tér nem válhatott volna az Írók Boltjává az újabb alapítók tettrekészsége, érzékenysége, szeretete, okos figyelme nélkül. Nem válhatott volna a könyvek családias szentélyévé, ahová mindig öröm betérni, és mindig öröm látni a fiatal kollégák szemében is ugyanazt a csillogást.

Meg kell becsülni az ilyen helyeket. Nem szeretnék borúlátónak tűnni, de az a benyomásom, hogy Magyarország az utóbbi időben, de hagyjuk. Jönnek az Andrássyn a Pásztorok az einstand molinóval. Képzeljük el egy pillanatra, hogy az Andrássyn a Pásztorok nem a molinóval jönnek, hanem Írók Boltja törzsvásárlói kártyával a zsebükben. Áts Feri és Boka már itt beszélgetnek a sarokban örökös kávé- és málnaszörpbérletek büszke tulajdonosaiként. Geréb és Nemecsek a könyvheti listát böngészi. Ragyognak a könyvek, gurulnak a golyók a Múzeumkert porában. Záróra után a vörösingesek és a Pál utcaiak együtt indulnak a Gieróba egy pohár sörre.

Lenniük kell helyeknek, ahol együtt lehetünk otthon.

Köszönöm a díjat, köszönöm, hogy e különleges rend tagja lehetek.

Garaczi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.