Gaupne: az átváltozás helye.

Kinézek az ablakon és a fehér éjszakában három hegyre látok – a három közül kettő csúcsán hófoltok fehérlenek júniusban is. Állatokra hasonlítanak, melyek téli bundájuknak nagy részét már nyárira cserélték, és csak néhány helyen maradtak még itt-ott fehér szőrpamacsok a hátukon. De az én képzeletemben ezek a hegyek legtöbbször mégis óriás bálnákká változnak át.

Néha előfordul az is, hogy igazi bálnák úsznak fel a fjordokon.

Árpád ablakán kitekintve – a ház voltaképpen egy lelkészlak -, szinte az ő szemével látok, és a szövegeibe is jobban belehelyezkedhetem. Áthajtva az alagutakon, mindig eszembe jut verse.

A harmadik hegy teteje zöld, de felénk néző oldala meredek, szürke sziklafal. Feleségem azt mondja, ha sokáig nézi, a sziklák, a kiszögellések trollok pofáivá alakulnak át. Van tehát minek táplálni a norvég képzeletvilágot. A mitológia lényei itt nem csupán porosodó könyvlapokon élnek, hanem közöttünk (fölöttünk és alattunk). A könyvesbolti eladó szerint a mai napig születnek ilyen „legendák”.
 
A nappallá változott éjszakák bennünket nem, csak lányunkat, Zsófit zavarják. Be kellett sötétíteni a szobáját. Elemében van itt: a lankás kertben barázdabillegetőket figyelve, vagy a patakba hajigálva kavicsokat - abba a patakba, amivé a közeli vízesés szelídül -, bárányokat simogatva (itt látott először életében bárányt), vagy a fjord tiszta vízében fürödve. Akármilyen hideg is, alig lehet kirángatni belőle.

Minden fjordnak megvan a saját, külön színárnyalata: Solvornnál tinta-fekete a víz, míg itt Gaupnében (az ablakból is rálátok egy részére) és Luster felé haladva türkiz. Egészen valószerűtlenül türkiz. Vera szerint, ha megfestené, el sem hinnék, hogy valóban ilyen.

A sziklafal alatt új fatemplom áll, szélkakassal a csúcsán. Nem sokkal távolabb tőle áll a régi templom. Az ódon fa illatát már az útról érezni. Sokat járunk ide, meg általában a környéken található temetőkbe. Általában a sírkertekből nyílik a legszebb kilátás.

Kicsi, puritán épület a templom, Csodálom, hogy valaha is elfért benne gyülekezet. A rúnakövekhez hasonlatos sírköveket elnézve megállapítható: az emberek sokáig élnek errefelé.

De az is lehet, hogy meg sem halnak, hanem szarvassá, sziklává és nyírfává változnak a metamorfózis nagyobb rendje szerint, melyet az urnesi dongatemplom, Norvégia legöregebb fatemplomának falába vésve is megörökítettek: a kígyóból inda lesz, az indából az Iggdrasil ága, amit egy szarvas legel. 

Megértem Wittgensteint, aki néhány kilométerre innen épített házat magának.

Acsai Roland