Géczi János: The end; Akvarell

2011. október 15.
"Elfogy a szó egyszer, vége. / Itt a lélek. S nehezéke. / Töpreng az Úr a víz felett. / Reggeledett. Esteledett." - A Bárka folyóirat idei negyedik számát Géczi János két versével ajánljuk a Literán.

GÉCZI JÁNOS


The end

Tengere mélyén vízgödröt
ás a nő- és fiúrája,
jusson nekik történet is,
s románcuknak szép  lakása

fölépüljön, mint a partnak
habtól csipkés kőszegélye,
fövenyjáró hullámlánynak
tarajos hullámlegénye.

A vízen szétfut, elterül
a naplemente olaja,
újra és újra felmerül
a szikla nedves homloka,

legyen térség hova lépni
s fogadni lehet ott az éjt.
Az apály hozzátesz a
szigethez egy ölnyi szegélyt,

hol -hallható s meglátható
friss holdfényben feredő
legényhullám és fakadó,
kislányka korú vízredő.

A suttogás, a vallomás,
a moccanás,  a csobbanás,
szerelmük lázmagas egén
parázsló a csillagrakás.

Históriával  kiegészül
a két rája. Omlik rájuk,
mint az áldás, újra épül,
s hol van, hol nincs jó lakásuk.

Így elél a fiú- és a
lányhullám történetünkkel
s leírja partjára a tenger
nap-nap őket gyögybetűkkel.

Utószó:

Elfogy a szó egyszer, vége.
Itt a lélek. S nehezéke.
Töpreng az Úr a víz felett.
Reggeledett. Esteledett.


Akvarell

Az ember átkel, pusztaságon, a sorsán,
elmozdul, miként nézőpont, s
legfeljebb ha felismeri a löszbabát,
 az aranyszínű eret, a jókívánságot.
Valószerűség váltakozik valótlannal,
s egyre több az alkony,
amelyben két gázlómadár közt hosszúra nyújtott a csend.
Városok emelkednek, ahogyan rémálmok.
Birodalmak pusztulnak el. Rögzíti az egyedit.
Retinára fest, levegőbe mond, sötétre hason fekszik.
Mit neki öröklét, elég számára az égbolt remek arca,
a vastagon felrakott , szilaj ajak.
Mestersége révén, ha vonalat rajzol fel, szeszélyest bár,
folytatódik onnan, hol véget ér a kék papír.
Birtokolja a végtelent. Szakadatlan
 folytatódik a világ, mint a hős sorsa az elbeszélésben,
a rekkenő hőség, a messzi hegy fölött, s keletre a rezge levegő.
A lehetőség, mely mikroszkóp alatt mutatja
a hernyómozgást. A vízfestékkép a láthatáron
alágördülő napkorongról. A tekintetről, mely megakad
a szekérnyomon.

A hegy kettős púpját figyelembe véve, a felhők körvonalát,
a penészzöld zuzmót, bizonyos, mi a változatlan.


 Bárka 2011/4

Bárka 2011/4

Tartalom:

Kiss Anna: Hatalma lám, Suttogások (versek)
Zalán Tibor: Fáradt kadenciák (vers)
Géczi János: The end, Akvarell (versek)
Győri László: Karszék, Királyok vonulása, Születésnapi ajándék, Emlékmű (versek)
Szalay Zoltán: Pekingi kacsa (elbeszélés)
Acsai Roland: A Füstifecskék, A Rackajuh, A Pávás galambok (versek)
Molnár Lajos: Ha szemed füvén nyúl fut át, Lámpavirágok nőnek lábad nyomán, Szeme alatt gyűrött ballonkabát, Világítunk a kertben (versek)
Simek Valéria: Létezés, Hegyoldalon, Állj meg, Fényvetés, összetartozás (versek)
Kürti László: telefontéma, felnőttvers, testköltés (versek)
Magyari Barna: Serpenyőmben csillag serceg, Kuncog a csend, Micsoda vacsora, Két atom (versek)
Kozma Mária: A látogatás (elbeszélés)
Vass Tibor: Indulókban vagyok (versek)
Oláh András: különös koreográfia, lakhatatlan emlékek, megalkuvás (versek)
Miklya Zsolt: Gileád magasáról, Politúr, szembeszomszéd, Rejtett délután (versek)
Rapai Ágnes: Könnyűség, Megszületünk, Nincs túl jó vélemény (versek)
Száz Pál: Preparált Éden (elbeszélés)
Gergely Edit: Februárnyolc, Krucsiátok, Oriente expresszó (versek)
Rhédey Gábor: Kár, Hiány, Várok (versek)
Marczinka Csaba: Elhagyott isten elhagyott templománál, Öreg béka ősszel (versek)
Für János: csak a hátát látom, legyen inkább főzelék, csülök (versek)
Eszteró István: Paródiák: Farkas Árpád, Király László, Kenéz Ferenc (versek)


Műhely

Elek Tibor: „… emlékezem mindenre és mindenkire” – Beszélgetés Kiss Annával
Jánosi Zoltán:  Kiss Anna birodalma
Soltész Márton: Az ikaroszi magatartás költője – Jánosi Zoltán értelmezői nyelvéről
*
Falusi Márton: Ablak a Pokolra – Vázlat Nagy László jelenlétéről és hiányáról a kortárs irodalomban
Korpa Tamás: Textuális tükrök – Közelítések Szilágyi Domokos levelezéséhez

*
Banner Zoltán: Marad a gond és a felelősség – ajánlás a 2011-es békéscsabai könyvhét könyvébe
Lonovics László: Húszéves a Békéstáji Művészeti Társaság
*
Shah Gabriella: Barátaim fája – Csohány Kálmánról és a Kohán Györgyhöz fűződő kapcsolatáról
Gyarmati Gabriella: Merítés Kohán György életművéből a monumentalitás hangsúlyozásával – A békéscsabai Jankay Galéria kiállításáról
Színház

Darvasi Ferenc - Elek Tibor: POSZT 2011 – Útközben
Kiss László: Klasszikusokat csak – A Békés Megyei Jókai Színház 2010/2011-es évadáról


Figyelő

Szegő János: Kritikapark – Dobás Kata: „Régi charlatanok lármáiból”; Koncz Tamás: Vízre írott szavak; Darvasi Ferenc: Határjárás; Kolozsi Orsolya: A szöveg árnyéka
Dobás Kata: Hagyatékrendezés alkalmi jelleggel – Kovács András Ferenc: Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka; Bohócöröklét
Kolozsi Orsolya: (Ki)sodródás – Egressy Zoltán: Szaggatott vonal
Koncz Tamás: Múlt, időben – Grendel Lajos: Négy hét az élet
Darvasi Ferenc: Mellérendelő szerkezet – Géczi János: Viotti négy vagy öt élete