Goya süket háza
Versciklus az ALBUM című kötetből
Lanczkor Gábor első verseskötete, A tiszta ész Gérecz Attila-díjat kapott, a második, a Fehér Daloskönyv a szerző honlapján olvasható. Jövő tavasszal jelenik meg harmadik kötete, ALBUM címen a Kalligram Kiadónál.
A kötet alcíme Tizenegy hónap a National Galleryben és a Tate Modernben. A versanyag gerincét a két londoni múzeum képeiről írott versek adják. Kisebb kitérőkkel. Ezek közül az egyik Kasztíliába vezet, ennek része ez a literán közölt Goya-ciklus is.
- 2007. június 25.
GOYA SÜKET HÁZA
A földszinten. Egy nő köznapi fekete ruhában, arcán sötét fátyol
Amit éjjel raknak, az nappal leomlik. Amit szerdán
raknak, az csütörtökre. Tizenkét
kőműves.
Rendben.
Amelyikük felesége elsőként hozza az ebédet,
fogják és elvágják a nyakát, elégetik a testét, és a hamvait a mészbe
keverik. Kosár a karján,
jön az
ebéddel: asszonya.
És a rövid toledói tőr.
És a tűzbe.
A hamvait
a mészbe. És amit azon a csütörtökön rak, megáll. De leomlott
már szerdán. Hisz szerette.
Az emeleten. Mind itt vannak
1820 és 1823 között Francisco Goya kifestette házának
két nagy szobáját. A kétszintes villa a Manzanares
folyó partján állt, Madrid
mellett. 1819 február 27.-én vásárolta meg.
1824-ben végleg elhagyta Spanyolországot. Mielőtt
vászonra vitték volna át a falfestményeket, 1863 és 67 között
fényképek készültek róluk. Miután
átvitték őket vászonra, 1881-ben
a spanyol kormánynak
ajándékozta őket a francia báró, akinek időközben a birtokába került
a ház. Lebontatta, hogy másikat
építessen a helyére. „Fekete festmények”, ezt a címet
kapták később. És adtak külön-külön is címet
mindegyiknek. Tizennégy festmény.
Ezen a képen mind ott vannak a sziklatömb bokros árnyékában.
Hetvenhét zsandár, tizenkét kőműves.
Emelet. Ott repülnek!
A házat kívülről a Manzanares mossa.
Legszebb a faluban. Feljebb
a Manzanares partján.
Anyátlan. Apátlan. Valaki megkéselte.
A szeretője aztán felkapaszkodott
a templomtorony csúcsáig.
A hangját hallotta. A magasban valami sötéten elúszó nagy lepedőt
láttak.
A pusztaság közepén ott tornyosul egy roppant
üllő-forma
sziklatömb.
Oda vitte. A tetején kolostor. És onnan tovább. A szikla alatt már ott a harminc
zsandár. És ahogy rájuk lőnek, elejti.
Földszint. „Hshshahshahhshsh…” Fülébe sutyorog a leples bitang
Harmadik évtizede
volt süket.
Két és fél évig
nem borotválkozott meg.
Rendbe hozatta az épületet,
mielőtt beköltözött.
Egy kisebb új részt is hozzáépíttetett.
Tíz hektárnyi birtokkal vette.
A földszinti
nagy szoba lett az ebédlője.
Az emeleti nagy szoba
a műterme.
Gyümölcsöst telepített
a folyó mellé.
Feljebb olajfákat.
Szőlőt. A ház elé lugast.
Földszint. Boszorkányszombat. A nagy fekete bakkecske
A mezőn járt délután.
Leszegett fejjel.
Egy fehér bárány jelent meg előtte.
Ne ijedjen meg. Híja esett a szüzek seregének.
Elvinné az égi karba. A szent szüzek
közé. Ahogy befejezte a mondandóját, fekete kecskévé
változott át. Elfeküdt
ott a tarlón.
A lány meg mellé.
Szőrös nyakára hajtotta a fejét. Amint besötétedett,
köréjük gyűltek.
Úgy kellett vinniük a nagy kecskét,
és őt is. Jártányi erejük se maradt.
„A gecibe, nehezebbek, mint két döglött öszvér.”
Később magukhoz tértek. Nem szűz.
Szent.
Földszint. Ebéd a sziklahegyen. „Forró!...”
Egy rongyos
barna csuhával van leterítve
az asztaluk. Behajol
a széthajtott
csuklya fölé.
Fújtat. Üres
bádogtányér
a másik előtt.
A jobbjában kanál.
Kavargat a tányérban.
„Közelről bámultam a fülét!...
Hallotta minden szavam!”
Földszint. Levágja alvó szerelmének a fejét
Ha valamelyikünk
azt tenné. Amit soha,
semmilyen módon
nem tehet meg. Akkor te.
Vagy én. De úgy,
ahogy csak egy nő
képes ilyesmire.
Ezt írtam korábban.
És én ugye igen.
És te is. És tudtad.
És tudtam.
Míg alszom, bal
kezednek ujjai
markoljanak
gyengéden a hajamba.
És nemet cserélni.
Balkezem
ujjai
a hajadba
markolnak.
Fönn az emeleten. Két nő nevet egy férfin
Amit soha, semmilyen módon nem tehet meg. Álmában átnyúl
a combomon jobb kezével,
és meredten alvó farkamra találva
húz rajta
kettőt-hármat.
Gyengéden.
Akkor a
rövid toledói tőrrel
én a földszinten levágom a fejedet.
Nemet cserélni
egy tátogva kivérző alakkal. Süket vagyok.
Otthagylak. Vissza az emeletre. Ott két nő nevet álló farkamon.
[Ez a másik. És te. Vagy én.
Emelet. A párkák hármas egysége a sátánban a borús alkonyi táj fölött
Kaszálás közben talál egy aranygyűrűt.
Az ujjára húzza.
Éjjel egy nőre
riad fel maga mellett. Ő volt az a gyűrű.
Addig győzködi, míg beleegyezik,
hogy Rómába zarándokoljon.
Közben a nő megöli minden cselédjét. A kikötőből visszafordul.
Megöli a nőt. És magát.
Emelet. Meglendül a kezükben a bunkósbot: két férfi térdig beásva egymással szemben a földbe
Egy csikót lopott
és hét borjút.
Eladta őket a vásáron.
Vett helyettük
egy csikót.
És hét borjút.
Hajtja őket, és a határban eléáll kilenc
zsandár. „Az utazólevelet.”
„Várj egy kicsit,
mutatom.”
Benyúl a kabátja alá.
A revolvere akad kezébe.
Azt az egyet fejbe
lövi. Nem sokkal éli túl.
Megérdemli.
És egyik se tudja, hogy miért.
Emelet. A kutya. „Nehéz, mint egy döglött öszvér”
Löszfal. A szik.
A sziklaüllő
a puszta sík
mélyén. A hűlő
löszfal. A nyúl.
Kutya. Mint egy ló.
Port fuldokol.
Métert hátráló
löszfalnyi csík.
Az éjre hűlő
vakszürke szik.
A sziklaüllő.
Földszint. És visszakaplak. És visszakapsz
A durva szerzet. Két kezével húzza
a lábaidat kifele
a száján. Mintha agyara
lenne. Felöklendez egy jókora
darab húst. Leteszi ajkával
a véres altest csonkjára. Alányal.
A helyére ütögeti nyelvével a húsda-
rabot. Lefe-
tyel. Felöklendezi
három részletben a kezed.
Átadja a fejet neki
a boszorkány. A semminél éppen csak több az egy.
És nincsen semmi
szomorúbb, nincsen szebb, mint kettesben ébredni.
Földszint. Mind együtt, vonulnak ordítva, vagy énekelve a sötétedő dombokon
Ments meg a halálbüntetéstől. Ámen.
Emelet. Olvas fehérszakállasan
Nincs itt. A Sághegy-kráter mély kiszögellésének végénél
a nagy tufatömb.
Elástam oda mögé az itt álló
dalt.
Hozzászólás