Kötve, 110 x 185 mm
200 old.
1990 Ft
ISBN80-7149-720-7

     1991 augusztusában vagyunk, amikor Moszkvában a dogmatikus kommunisták megpróbálják puccsal eltávolítani a hatalomból Mihail Gorbacsovot. A moszkvai politikai földrengés híre még az olyan távoli és jelentéktelen helyre is eljut, mint New Hont. Király Mátyás, egykori párttitkár és néhány híve elhatározzák, hogy visszaveszik a hatalmat a kisvárosban, kijavítják hajdani hibáikat és jóváteszik bűneiket. A bukásába belehibbant Király Mátyás egy fura álomnak köszönhetően Mátyás király reinkarnációjának képzeli magát, s kezébe veszi az események irányítását.
     Ugyanebben az időben a munkanélküliségtől sújtott településen egy fiatal pár úgy próbálja megkeresni a mindennapi betevőt, hogy bordélyt működtet a lakásán. Az üzlet kezd fellendülni, ám a „megjavult”, igazságos Mátyás király egy szép napon közbelép... A két cselekményszál találkozik, s feltartóztathatatlanul halad váratlan s nem éppen derűs végkifejlete felé.

Grendel Lajos: Mátyás király New Hontban (részlet)

     - Hol van Sirotka elvtárs? - kérdezte Mátyás király.
     - Az már jó helyen van - mondta a férfi, aki a kalapot hozta, s akit Mátyás király még látásból sem ismert. Mátyás királynak nem tetszett az a már. Nagyon nem tetszett neki.
     - Mit akarnak tőlem? - kérdezte.
     A betolakodók nevében most Bonzó szólalt meg.
     - Elbeszélgetni magával.
     - Akkor kerüljenek beljebb.
     - Nem itt - mondta az ismeretlen férfi.
     - Ez alkalmatlan hely - szekundált neki Bonzó.
     - Nagyon alkalmatlan - mondta valaki hátulról, ahol arcát eltakarta az udvar sötétje.
     - A lehető legalkalmatlanabb hely - hallatszott oldalról is.
     Ekkor már gyűrűbe fogták őt. Mátyás király most már tényleg félni kezdett, de még nem veszítette el a lélekjelenlétét.
     - Márpedig én nem megyek innen sehová - mondta, eredménytelenül próbálva megkeményíteni a hangját. Mert az, bizony, ebben a pillanatban olyan volt csak, mint a verébcsiripelés.
     - Dehogynem - mondta a kalapját hozó férfi. Halkan mondta, mégis sokkal keményebben szólt az, mint az ő előbbi félénk tenorja.
     - Ön a túszunk, felség - gúnyolódott a háttérből az infantilis Bertha-gyerek. - Sirotkának már visszaadtam a seggbe rúgást.
     - Szomszéd - szólalt meg újra Bonzó. - Nem jó ezekkel kekeckedni. Ha nem jön önként, visszük erővel. Hát legyen esze.
     Azzal se szó, se beszéd, ketten megragadták, s valaki kendővel bekötötte a szemét. Mint egy kémfilmben, villant át Mátyás király agyán. Ezek a magukból kivetkezett részeg barmok alighanem szovjet kémnek nézik őt, s habozás nélkül fölakasztják. Vagy lelövik. Vagy leszúrják, mint egy disznót. Vagy megfőzik egy katlanban, mint azok a nyavalyás rómaiak Szent Ágnest, s húsát föltálalják Vargáné kifőzdéjében. De az is lehet, hogy csak rá akarnak ijeszteni. Úgy elhagyta minden ereje, hogy ha nem vonszolják azok ketten a karjainál fogva, menten összeesett volna. Egy autóba tuszkolták be, közben lármáztak és kurjongattak körülötte, mint a vademberek. Majd hamarosan elült a zaj, s egy darabig csak az autó motorjának zúgása hallatszott. Jobbra kanyarodtak, balra fordultak, jól megkocsikáztatták. Mátyás királyba lassan visszatért a lélek. Mivel a legkisebb ellenállásnak sem látta értelmét, ahhoz próbált magában erőt gyűjteni, hogy legalább bátran, méltósággal nézzen szembe a halállal. Nem is olyan könnyű vértanúnak lenni, ahogy azt mindenféle írók a kandalló lobogó tüze mellett elképzelték és papírra vetették, gondolta. Vértanúként meghalni nagy dicsőség, mégis erősen kételkedett benne, hogy a vértanúkat olyan nagyon vigasztalta volna az utókor megbecsülése, amikor a bakó bárdja alá hajtották fejüket. Szegény bátyám, szegény Hunyadi László... S az jutott az eszébe, ha most ő is meghal, végképp odalesz az igazság, ahogy azt amúgy is mondani szokták. S ez a csürhe talán éppen ezt akarja. Mert félnek tőle, jobban, mint ő tőlük, mert az elmúlt egy-két napban megmutatta, hogy ő itt az igazság letéteményese, és senki más.
     - Kiszállunk, felség - zavarta meg ekkor tűnődésében a kappanhangú Bertha-gyerek.
     Kisvártatva a kendőt is levették a szeméről. Egy szűk, alig bútorozott szobában találta magát. Szemben vele nádfonatú székeken, csipketerítős asztalnál egy férfi és egy nő ült. Mátyás király még sosem látta őket. Nem volt valami bizalomgerjesztő külsejük. A nő, sok dioptriás szemüvegével, kontyba rakott hajával, hatalmas pofacsontjával Hermina elvtársnőre emlékeztette Mátyás királyt, aki a New Hont-i temetkezési vállalatot igazgatta hosszú esztendőkig nagy hozzáértéssel és tapintattal, s egy ideig a Csehszlovák-Szovjet Baráti Társaság ottani csoportját is elnökölte. Hermina elvtársnő diplomáciai érzékének volt köszönhető az is, hogy Ahmed végül, sok huzavona után, mégiscsak az itteni vegyes, keresztény-ateista köztemetőben találhatta meg örök nyugalmát. Csakhogy Hermina elvtársnő már régen meghalt, s Mátyás király, bár sok csudát látott már az életben, a feltámadásban továbbra sem hitt. Főleg az ilyen sietősben nem. A mellette ülő férfi pedig szakasztottan olyan volt, mintha egy vicclapból lépett volna elő, ahol eddig mint az imperialistákról készült karikatúra szolgálta a haladás ügyét. Kövér volt, vastag nyakú és szivart pöfékelt. Érdeklődve mustrálgatta Mátyás királyt, mintha az lenne a dolga, hogy megállapítsa hozzávetőleges kikiáltási árát.
     - Ön Mátyás király? - kérdezte a derék, megboldogult Hermina elvtársnő hasonmása.
     - Bizonyos értelemben igen - felelte Mátyás király, s az volt az érzése, hogy valami egészen mást akart mondani, s aki most megszólalt, az tulajdonképpen nem ő. Válaszát mindenfelől kuncogás fogadta, de az elvtársnő és a szivarozó férfi komoly maradt.
     - Hogy érti azt, hogy bizonyos értelemben? - folytatta a vallatást az asszony.
     - Értse, ahogy akarja - mondta Mátyás király. A szivarozó férfinak nem tetszett a válasza.
     - Nono - mondta. -  Sirotka már mindent bevallott.
     - Feszítsük meg! - mondta az ajtóból a Bertha-gyerek.
     - Lassan a testtel - mordult rá az elvtársnő, majd ismét Mátyás királyhoz fordult. - Tehát ragaszkodik hozzá, hogy ön, bizonyos értelemben, Mátyás király?
     - Igen.
     - Akkor mit keresett Vargáné kifőzdéjében?
     - Ebédelni voltam - mondta Mátyás király.
     - Királyok nem járnak kifőzdékbe ebédelni - torkolta le a szivarozó férfi.
     - Most olyan időket élünk - mondta Mátyás király.
     - Nono - emelte föl a mutatóujját újra a szivarozó férfi. - Sirotka már mindent bevallott.
     - És mért tulajdonította el Bajza Vilmos állomásfőnök három pár zokniját? - vádaskodott tovább az elvtársnő.
     - Nem tulajdonítottam el. Megvásároltam - felelte Mátyás király.
     - Nono - fenyegette meg a mutatóujjával a szivarozó férfi. - Sirotka már mindent bevallott.
     - Feszítsük meg! - kurjantotta újra a Bertha-gyerek.
     - Lassan a testtel - intette le Hermina elvtársnő hasonmása. - Igaz, hogy ön ma délután meglátogatta Jakubovics úr sexshopját?
     - Igaz - ismerte be Mátyás király.
     - Királyok nem járnak sexshopokba - csapott le rá az asszonyság.
     - Azért mentem be a sexshopba, hogy figyelmeztessem Jakubovics elvtársat, hogy rossz útra tévedt.
     - Nono - intette meg újra a szivarozó férfi. - Sirotka már mindent bevallott.
     - Feszítsük meg! - követelődzött megint a Bertha-gyerek.
     - Lassan a testtel - csillapította le az elvtársnő. - Igaz, hogy ön, király létére, vissza akarta állítani a kommunizmust New Hontban?
     - Igaz - ismerte be Mátyás király. - De nem azt a régit.
     - Nono - figyelmeztette a szivarozó férfi. - Sirotka már mindent bevallott.
     - Feszítsük meg! - rimánkodott újfent a csirkefogó Bertha-gyerek.
     - Lassan a testtel - nyugtatta meg a szemüveges elvtársnő. - Az is a tudomásunkra jutott, hogy ön föl akarta lázítani a Lux kávéház vendégeit.
     - Nem igaz - mondta Mátyás király. - Éppen ellenkezőleg. Meg akartam nyugtatni őket.
     - Amitől mindenki nyugtalan lett.- szögezte le az elvtársnő.
     - Bizonyára azért, mert félreértették a szavaimat - mondta Mátyás király.
     - Ön azt mondta ott, hogy hamarosan visszaállítja a kommunizmust. Mondta, vagy nem?
     - Lehet. De nem azt a régit.
     Az ajtóban kíváncsiskodó csőcselékből néhányan fütyülni és fujolni kezdtek. Eltartott egy kis ideig, amíg az elvtársnő lecsöndesítette a méltatlankodó közönséget.
     - Mi lesz velem? - kérdezte ezután Mátyás király.
     - Feszítsük meg! - adta meg újra a rögtönzött tárgyalás alaphangját a Bertha-gyerek.