hirdetés

Günter Grass, a képzőművész

2017. február 8.

Új sorozatunkban olyan Nobel-díjjal jutalmazott szerzőket mutatunk be, akik számára – eredeti foglalkozásuknál fogva – kacskaringós út vezetett a Svéd Akadémia elismeréséhez. Günter Grass például képzőművészként is jelentős hírnévre tett szert.

hirdetés

A Nobel-díj Bizottság 2016-os döntése alaposan megosztotta a közvéleményt, azonban Bob Dylan nem az első kitüntetett, aki más pályáról keveredett az Irodalmi Nobel-díjazottak sorába. Új sorozatunkban olyan Nobel-díjjal jutalmazott szerzőket mutatunk be, akik számára – eredeti foglalkozásuknál fogva – kacskaringós út vezetett a Svéd Akadémia elismeréséhez.

Günter Grass a XX. század német irodalmának egyik legmeghatározóbb alakja volt, 1999-ben tüntették ki Nobel-díjjal: az indoklás szerint „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”. Kevésbé köztudott, hogy irodalmi pályáját megelőzően jelentős hírnévre tett szert szobrászként és grafikusként.



Már 12-13 éves korában elhatározta, hogy képzőművész lesz – „méghozzá híres!” – tette hozzá a Zeitnak adott interjúban: az ifjú Grass a korabeli cigarettatálcák arcképei láttán döntött úgy, hogy Caravaggio s Dürer nyomdokaiba lép. 

1946-ban, miután kiszabadult az amerikai hadifogságból, sóbányában dolgozott, majd egy éven keresztül inaskodott egy düsseldorfi kőfaragónál. 1948-’52 között a düsseldorfi Művészeti Akadémián tanult szobrásznak, később Berlinben, Hans Hartung szobrászművésztől vett órákat a főiskolán. Plasztikáit, metszeteit számos neves német múzeumban kiállították élete során, ma Lübeckben, a Günter Grass-házban őrzik litográfiái, rézkarcai, akvarelljei jelentős részét. A Glockengießerstraße 21. szám értékes tárlata mellett képzőművészeti, irodalmi fórumként is fontos helyszín.



Fotó: Günter Grass Haus - Forum für Literatur und Kunst



Költőként csak később kezdett el kibontakozni. A The Paris Reviewnak adott interjúban elmondta, hogy képgrafikái hívták életre első lírai alkotásait: az inspirációként szolgáló rajzokra jegyezte le ezeket, s a költemények formai, strukturális elemei gyakran a kép szerves részét képezték. Előszeretettel örökített meg bizonyos állatokat, a hal, tehén, pók, tyúk visszatérő motívumok a nyomatgrafikáin, tusrajzain – ezeknek a skicceknek Grass a „Wappentiere” (állatot ábrázoló címerkép) nevet adta.



Fotó: Milli Reasürans Sanat Galerisi


Szintén saját grafikái díszítik első kötetét, az A széltyúkok előnyeit (Die Vorzüge der Windhühner).

1959-ben, a Danzig-trilógia első része, A bádogdob hozta meg számára íróként a világsikert, folytatása az 1961-es Macska és egér, és a ’63-ban megjelent Kutyaévek. Egy elmegyógyintézetben ismerkedünk meg a főhőssel, Oskarral, aki háromévesen elhatározta, hogy nem nő fel. Felnőtt gondolkodással, de gyermekperspektívából éli meg a világ történéseit, a II. világháborút, családja elvesztését, nemtetszésének, elégedetlenségének pedig egy bádogdobbal ad hangot.

 

 

A műből Volker Schlöndorff készített filmadaptációt, amelyet 1979-ben cannes-i nagydíjjal jutalmaztak.



A politika nem csupán írásaiban, hanem képzőművészeti alkotásaiban is fontos szerepet kapott: 1960-as verskötete, a Vasúti háromszög (Gleisdreieck) borítóján egy híd előtt terpeszkedő, hatalmas pók szimbolizálja a kettészakadt berlini metróvonalat.


Fotó: Die Vorzüge der Windhühner, Princeton Graphic Arts Collection

 

Korának politikai eseményeihez azonban nem csupán művészi tevékenysége köthető: aktívan részt vett a közéletben, baloldali nézeteket vallott, s Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) mellett kampányolt. Éppen ezért 2006-ban készülő könyve, a Hagymahántás közben (Beim Häuten der Zwiebel) kapcsán tett bejelentése jelentős sajtóvisszhangra talált: a második világháborúban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt fegyveres alakulatánál, a Waffen-SS-nél szolgált. Később antiszemitizmus vádja is érte Amit ki kell mondani (Was gesagt werden muss) című, 2012-es verse miatt, amelyben Izrael államot bírálta. Az izraeli atomtitkok leleplezőjével foglalkozó művéről, a Tiszavirágok (Eintagsfliegen) című kötetében Napjaink hőse (Ein Held unserer Tage) címmel közölt versről a Litera is beszámolt.


Fotó: Egy amerikai dokumentum Günter Grass SS-tagságáról


Grass a képzőművészethez és az íráshoz különbözőképp viszonyult, erről számolt be a the Paris Review-nak adott interjúban:

„Az írás valóban munkaigényes és elvont folyamat. Ha szórakoztató is, egészen más örömöt jelent, mint a rajzolás nyújtotta élvezet. Rajzoláskor teljesen tudatában vagyok, hogy éppen létrehozok valamit a papírlapon. Egy érzéki cselekvés, ami az írásról nem mondható el. Mi több, gyakran fordulok a rajzhoz, hogy feltöltődjek az írás után.”

A szerző magyarországi vonatkozása is említést érdemel: Günter Grass volt az egyik első nyugati író, aki meglátogatta az 5 év börtönbüntetésből szabadult Déry Tibort. 2004-ben a Mindentudás Egyeteme Klubja vendégeként, s a XI. Könyvfesztivál díszvendégeként látogatott Magyarországra, a Litera is készített vele interjút ebből az alkalomból. A Magyar Tudományos Akadémián tartott, felolvasással egybekötött beszélgetés, amelyet Wilhelm Droste moderált, megtekinthető a Mindentudás Egyeteme videóarchívumában, az Origo magyar fordításában pedig elolvasható a teljes beszélgetés. Többek között ’90-es évekbeli, akvarellel festett kötetében ecsettel írt, öt és hét soros verseit hozta el, ezeket „Aquadichte’, vagyis „vizes versek” névvel illette:

Óvatosságból
kellene tartani
a házban egy talicskát.
Egyszer csak eljön látogatóba
egy ősrégi ellenség,
holtan csuklik össze,
és mit csinálunk vele?

2002-ben jelent meg  második világháború német áldozatairól, a Wilhelm Gustloff nevű menekülthajónak az elsüllyedéséről szóló munkája, a Ráklépésben (Im Krebsgang). A hatalmas port kavaró regényről a Literán is részletesen olvashatnak

87 évesen, 2015. április 13-án hunyt el, az emlékére összeállított cikkünkben áttekinthető a szerző életműve.

Hrabovszky Dóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.