hirdetés

Gyógyír

Milbacher Róbert: Léleknyavalyák, Magvető, 2018

2018. december 1.

Milyen krimi is az, ahol igazából nem történik bűnügy, hacsak az öngyilkosságot nem soroljuk a bűntények közé? – Milbacher Róbert Léleknyavalyák című regényéről Modor Bálint írt kritikát.

hirdetés

Hummel József, a nyugalmazott pesti alkapitány és nem mellesleg kifogástalan hírű úriember. Az 1851. esztendő szeptemberének egy eseménytelennek induló napján megakad a szeme a társasági rovat egyik cikkén, és ez annyira kibillenti a szokott rutinjából, hogy nyomozásba kezd egy néhány évvel korábban sikeresen lezárt haláleset kapcsán. Így kezdődik Milbacher Róbert Léleknyavalyák című regénye, mely úgy határozza meg magát a szövegen belül, mint „kisded bűnregény” az utószóban pedig az első magyar krimiként, jócskán megelőzte Conan Doyle Sherlock Holmesát és ezzel bele is vezethetné a gyanútlan olvasót a műfaji kérdések útvesztőjébe: Milyen krimi is az, ahol igazából nem történik bűnügy, hacsak az öngyilkosságot nem soroljuk a bűntények közé? A fordulatos nyomozás is sokkal inkább hasonlít egy irodalomtudós kutatómunkájához, melyben különböző szövegeket olvas, vet össze és értelmez, mint a krimikben megszokott nyomozó mozgalmas tevékenységéhez.

A patikamérlegen kimért információadagolás és a regény Epilógusában összeérő szállak végül kiadnak egy krimiszerkezetet, melyben majd’ minden kiderül Czakó Zsigmond rejtélyes öngyilkosságának körülményeiről. De ahogyan haladunk előre Milbacher regényében, a krimiszerkezettel azonos izgalmakat tartogat a két nagyon különböző észjárás találkozása, mert a nyomozásának nem pusztán a bűneset feltárása a tétje, hanem sokkal inkább az, hogy a felvilágosodáson edzett pozitivizmusával megértsen, egy általa megvetett romantikus elmét. Vagyis a pozitivista gondolkodás romantikával való összecsapásának lehetünk olvasói, mely beleíródik nem csak az Hummel és Czakó viszonyába, hanem az elbeszélés szerkezetébe is. A narrátor – önmeghatározása szerint az „embervizsgáló” – ki, időnként jóval többet tud, mint nyomozó hőse, és időnként, még ha exkuzálja is magát az olvasója előtt, jóval közelebb áll – mind nyelvileg, mind észjárását tekintve – a nyomozó hőse által megvetett, de megérteni kívánt romantikusokhoz, mint az időnként humorral kezelt Hummel pozitivizmusához.

Az elbeszélő, azaz az „embervizsgáló”, a romantikus jeleníti meg vizsgálatának tárgyát, Hummelt, az ő izgalmasan összetett alakja és észjárása és ennek az észjárásnak a működése teszi ki a regény nagy részét. Hummelben a feldolgozó, a megértő és a végső soron mindent megoldó tudományba és fejlődésbe vetett hittel bőven összefér a forradalmat és a Batthyány-kormányt kedvelő, de a forrófejű forradalmárokat és a szabadságharcot elvető royalista konzervativizmus. Ehhez párosul egy szigorú rend szerinti életvitel. A regényben természetesen, mint ahogyan egy krimiben illik e rend megbomlásáról olvashatunk. Hummelt a megértési kísérlet a gondolkodás olyan területeire vezeti, melyektől hétköznapjaiban leginkább távol tartani igyekszik magát, melyektől hétköznapjaiban leginkább távol tartani igyekszik magát. Ezek a kínzó kérdések ideig-óráig meg is bontják a szilárd rendbe vetett hitét. Az elbeszélő és szereplője közötti viszony, görbe tükreként olvashatót a lázasan kutató Hummel és Czakó közötti viszonynak. Erre a rétegre rakódik rá a már említett játékos utószóban kontextualizált, múltba konstruált irodalom.

Milbacher regénye nem tekinthető történelmi regénynek se Thomas Mann-i, sem az erre válaszoló mészölyi értelemben, mert nem igyekszik esszébetétekkel megmutatni a jelen olvasójának tudományos hozzáértését, mint Thomas Mann a József és testvéreiben, de nem konstruál egy soha sem volt, fiktív nyelvet, mint Mészöly a Saulusban. De nem tekinthető abban az értelemben történelmi kriminek sem, mint a Magyarországon is divatos Steven Saylor ír az ókori Rómában modern módszerekkel nyomozó, végeláthatatlanul hosszú regényfolyamában. Sokkal inkább Weöres Sándor Pszichéjéhez áll közel, aki a múlt század közepén, visszafelé megkonstruálta a XIX. század nem létező irodalmát, Lónyai Erzsébet alakjával és költészetével egyetemben. Visszafelé megírt egy hiányzó részt a magyar irodalomból, újra játékba hozva egy korábban élő irodalmat. Milbacher ambíciója sem kevesebb ennél: az első krimi (re)konstrukciója, mely nemcsak a műfaji, hanem nyelvi, elbeszéléstechnikai (re)konstrukciót is jelent. Ha regény gyönyörűen komponált nyelvét nézzük, mely hemzseg a kor, Freud előtti pszichologizáló leírásaitól és rengeteg intertextussal dolgozik Vörösmartytól Tóth Árpádon keresztül egészen a Kontroll Csoportig, akkor arról elmondható, hogy mesterien megteremti egy 1860-as években keletkezett regény illúzióját.

Milbacher azzal a gesztussal, hogy Czakó Zsigmond drámaíró alakját választotta regényében zajló nyomozás tárgyául, nem csak az első krimit lejegyző névtelen narrátorát írja bele az irodalomtörténetbe, hanem a fiktív Hummel alakját is. Ugyanis Hummel nagy nehezen elolvassa Czakó három legismertebb drámáját és természetesen bőségesen értelmezi is őket, méghozzá nem a XXI. századi jelenleg releváns elméletek, nem is a XIX. század irodalmi, hanem a XIX. század lélektani indíttatása mentén, ezzel Milbacher jelentős szépírói kísérletet tesz Czakó Zsigmond újra kanonizálására. Czakó alakjáról Kiss A. Kriszta írt portrét a Literán.

Egy elmúlt korszak irodalmának utólagos konstruálása, természetesen nem Weöres Sándor találmánya volt, hanem a nemzetfogalommal együtt létrejövő romantika is jól ismerte ezt az eljárást. Némi újságírói túlzással, a mai napig ősinek tetsző irodalmunk jó része kezdve a romantika romkultuszában csírázott ki – gondoljunk csak a Buda halálának ötödik énekére. Bár sokaktól ugyancsak távol eső, de a Hummel hasonlatos olvasók bizony szép számmal akadnak, akik megtévesztetvén a romantika hasonlóan rafinált eljárásaiban, ilyeténképpen olvassák ezeket a szövegeket, erre a tévedésre mondhatni léleknyavalyára lehet gyógyír Milbacher regénye.

Milbacher Róbert: Léleknyavalyák – Avagy az öngyilkolás s egyéb elveszejtő szerek természetéről, Magvető, 2018, 237 oldal

Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.