GYÖRE BALÁZS

(…)

„Értékelő jelentés: Csillag Veronika egyetemi hallgató kapcsolati körének, szokásainak, találkozási helyeinek megismerése céljából 1978. december 5-től december 15-ig, 10 napra külső figyelést alkalmazunk. A birtokunkba jutott adatok alapján az alábbiak állapíthatók meg: az egyetemre csak délutánonként egy-két órára jár be. Este későn tér haza és csak másnap késő délelőtt indul el hazulról.

Javaslat: Célszerűnek látszik Györe Balázs külső figyelése is.
Szelőczei István r. hdgy.”


(…)

Anélkül, hogy bárki figyelmeztetett volna rá, gyerekkorom óta tisztában voltam azzal, hogy a telefon elsősorban lehallgatásra szolgál, és csak másodsorban a hívott féllel folytatott párbeszédre. Ez a tudás mégsem akadályozott meg abban, hogy szabadon szóljak, nem vezetett el odáig, hogy minden szavamat megfontoljam, hogy elkerüljem bizonyos személynevek kimondását, hogy kényes témákat ne érintsek a beszédemben. Kötetlen beszédemmel partneremet is hasonló közvetlenségre késztettem, így aztán, kart karba öltve, sok információt árultunk el lehallgatóinknak. Mindezt tudtam, ahogyan beszélgető partnereim is tudták, mégsem gondoltam arra, hogy mondandómat minden pillanatban a lehallgatás lehetőségével számot vetve kellene megfogalmaznom.

1977 után ezt a szabadságomat elveszítettem, attól kezdve soha egyetlen szót se szóltam szabadon, minden pillanatban a lehallgatással számolva fogalmaztam meg mondandómat, valahányszor a telefont kézbe vettem.

1977 előtt élénk társasági életet éltem, lakásomon néha annyian voltak, hogy páran a földön foglaltak helyet. Ha jobban belegondolok, tudnom kellett volna már akkor is, hogy valahányszor baráti összejövetelt szervezek, elsősorban a Belügyminisztérium kedvében járok. Nem akartam belegondolni, nem érdekelt.

1977 után eszembe se jutott volna hasonló találkozókat kezdeményezni, ha pedig engem hívtak, általában kimentettem magam.

„1. számú jelentés »Anna« figyeléséről.
Figyelés kezdete: 1978. december 5. 07.00

Személyleírás: 22-24 éves, kb. 153-155 cm magas, sötétbarna vállig érő hajú, kerek arcú, barna szemű, egyenes orrélű, vékony szájszélű, kerek állú, szeplős arcbőrű, vékony testalkatú, egyenes testtartású, élénk mozgású nő.

Ruházata: barna csuklyás irhabunda, fekete szoknya, fekete csizma, barna válltáska.

Fedőneve: »Anna«.

13.35-kor »Anna« válltáskájával és műanyag szatyrot tartva kijött a lakóépületből és a Kútvölgyi út–Fészek utca sarkán lévő autóbuszmegállóba ment. Felszállt a 156-os járatú autóbuszra, melyen állva a Budapest Szállóig utazott. Leszállás után átszállt az 5-ös járatú autóbuszra, melyen ülve a Március 15. térig utazott.

Leszállás után gyors léptekkel 13.57-kor bement az V. Piarista közben lévő ELTE BTK épület IV. emeletére. A 11-12. számú ajtó előtt körülbelül 8-10 hasonló korú diáktársával beszélgetett. 14.08-kor »Anna« vállán táskájával, kezében szatyrát tartva kijött a fenti épületből és 14.09-kor bement az V. Kígyó utca 5. szám alatt lévő Ajándékboltba (nem követtük). 14.11-kor »Anna« vállán táskával, kezében szatyrát tartva kijött a fenti üzletből és a Párizsi udvar, Petőfi Sándor utcán 14.15-kor bement az V. Petőfi Sándor utca 13. szám alatt lévő 4. számú Postahivatalba. Táskájából elővett körülbelül 4-5 postai pénzbefizetési csekket és az egyik ablak előtt állva kitöltötte. A 20-as számú ablaknál pénzt fizetett be a csekkekre. Ezután az egyik telefonfülkéből körülbelül 1 perces beszélgetést folytatott. 14.27-kor »Anna« vállán táskával, kezében szatyrot tartva kijött a postáról, 14.28-kor bement a Petőfi S. u. 18. alatti Papír Írószer boltba (nem követtük), 14.31-kor »Anna« vállán táskával, kezében szatyrát tartva kijött a boltból, gyors léptekkel a Petőfi S. utcán, Martinelli téren, Bécsi utcán, Engels téren a Deák F. téri metróállomásra ment. Felszállt a beérkező szerelvényre, melyen a Moszkva térig utazott. Leszállás után 14.52-kor bement a Mártírok útja 101. szám alatti Trombitás kertbe (nem követtük). 14.53-kor »Anna« vállán táskával, kezében szatyrát tartva kijött a fenti helyről és a Mártírok útján, Dékán utcán, Fény utcán, Lövőház utcán 14.56-kor bement a Lövőház utca 15. szám alatt lévő közértbe (nem követtük).”

„2. számú jelentés. December 6. 07.00–20.35
10.25-kor »Anna« kinyitotta lakásának ablakát, majd 2-3 perc múlva becsukta.

14.28-kor fehér prémszegélyes csuklyás irhakabátban, vállán táskával, kezében nylon szatyorral kijött a lakóépületből. Különböző útvonalon a Szilágyi Erzsébet fasoron lévő autóbuszmegállóba ment. Rövid várakozás után felszállt a beérkezett 22-es járatú autóbuszra, mellyel a Budapest Szállóig utazott. Ezt követően különböző útvonalon, közben az 5-ös járatú autóbuszt igénybe véve, 14.54-kor bement az ELTE BTK Piarista köz bejáratán. Ezután a IV. emeleten lévő 11-12. számú tanterembe ment. 15.51-kor »Anna« vállán táskával, kezében szatyrot tartva egy körülbelül 26-28 éves, 178-180 cm magas, barna vállig érő hajú, magas homlokú, egyenes orrélű, hegyes orrú, dús hosszú körszakállú, barna bajuszú, egyenes testtartású, közepes testalkatú férfi, ruházata: fekete kötött sapka, sötétbarna csuklyás műirha kabát, fehér nadrág, barna cipő, fedőneve: »Írnok« társaságában kijött az ELTE épületéből és 15.53-kor bementek a Váci utca 32. szám alatt lévő Remy Martin bárba. Az egyik asztalnál helyet foglaltak, »Anna« kávét, »Írnok« sört fogyasztott, közben élénken beszélgettek. A beszélgetést látszólag »Anna« irányította. 16.28-kor »Anna« vállán táskával, kezében szatyor, »Írnokkal« kijött a fenti helyről. A Váci utca–Kígyó utca sarkán körülbelül 3-4 percig beszélgettek.

»Írnok« elköszönt »Annától« és a Felszabadulás tér irányába távozott (követtük).

»Anna« pedig 16.35-kor bement az ELTE épületébe (nem követtük). 19.20-kor »Anna«, kezében szatyor, vállán táska, kijött az ELTE Piarista köz kapuján és 19.22-kor bement az V. Kígyó utca 4–6. szám alatt lévő Mézes Mackóba (nem követtük). 19.26-kor »Anna«, kezében szatyor, vállán táska, kijött a fenti helyről. Gyors léptekkel, időnként futó léptekkel a Március 15. tér–Belgrád rakpart sarkán lévő villamosmegállóba ment. Felszállt a beérkező 2-es jelzésű villamosra, mellyel a Jászai Mari térig utazott. Leszállás után futva 19.42-kor bement az V. Szent István körút 5. szám alatt lévő Luxor Önkiszolgáló Étterembe (nem követtük). 19.45-kor »Anna«, vállán táska, kezében szatyor, kijött az étteremből, és az úttesten szabálytalanul átfutott. 19.47-kor bement a XIII. Szt. István körút 4. szám alatt lévő Duna Élelmiszer Áruházba (nem követtük). 19.50-kor »Anna«, táska vállán, kezében szatyor, kijött az áruházból. Gyors léptekkel, több alkalommal futó léptekkel 19.55-kor bement az V. Szt. István körút 17. szám alatti Fűszer Csemege Áruházba (nem követtük). 20.00-kor »Anna«, vállán táska, kezében szatyor, kijött a fenti üzletből és a Szemere utca–Szt. István körút sarkán 20.01-kor találkozott »Írnok«-kal. Szóban üdvözölték egymást. Kb. 4-5 perc beszélgetés után »Írnok« a nála lévő kb. 1,5-2 cm vastag A/4-es géppapír nagyságú fehér színű füzettömböt átadta »Anná«-nak, aki azt a nála lévő szatyorba tette. Ezt követően »Írnok« elköszönt, és a Nagy J. utca irányába távozott (követtük). »Anna« pedig különböző útvonalon a 12-es járatú és a 128-as járatú buszt igénybe véve 20.35-kor bement a lakóépületbe. Ekkor megfigyelését megszakítottuk.

Elköszönés után »Írnok« különböző útvonalon 16.38-kor bement az V. Felszabadulás tér 1. szám alatti Csemege boltba (nem követtük). 17.00-kor »Írnok« kezében a vásárolt élelemmel kijött a fenti üzletből és a metró igénybevételével az Üllő úti klinikáig utazott. Kiszállás után 17.01-kor bement a VIII. Üllői út 78/a alatt lévő SOTE II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika földszint 1. számú kórterembe. 18.37-kor »Írnok« kijött a fenti klinikáról és a metróval, a 49-es járatú villamossal a Marx térig utazott. Leszállás után különböző útvonalon 19.05-kor bement az V. Pálffy Gy. u. 27. fszt. egyik lakásába. 19.09-kor »Írnok« kezében egy kb. 1,5-2 cm vastag írógéppapír nagyságú fehér színű füzettömböt tartva kijött a fenti házból, és különböző útvonalon 19.15-kor bement az V. Szt. István körút 5. szám alatt lévő Luxor Önkiszolgáló Étterembe (nem követtük). 19.39-kor »Írnok« kezében a fenti füzettömbbel kijött az étteremből és a Berlin Étterem előtt kb. 15-20 percig telefonált. Telefonálás után 20.01-kor a Szemere utca–Szt. István krt. sarkán találkozott »Anna« fedőnevű figyelt személlyel. Szóban üdvözölték egymást és kb. 4-5 percig beszélgettek, majd »Írnok« a nála lévő füzettömböt átadta »Anná«-nak, aki a szatyrába tette. Ezután »Írnok« elköszönt »Anná«-tól és különböző útvonalon 20.10-kor bement az V. Pálffy Gy. u. 27. szám földszinti egyik lakásába. Ekkor figyelését befejeztük.

A személyi adatok megállapítása folyamatban.
Dr. Baranyai B. r. alez. oszt. vez.
Markos Sándor r. alez. aloszt. v.”

(…)

Az én feladatom talán csak annyi, hogy beszámoljak arról az esti összejövetelről, amit Jancsi akkor rendezett a Batthyány utcai lakásban, amikor a mamája Londonban tartózkodott Cs. Szabóéknál.

Összetelefonálta a barátait. Kitárta a két szoba közti ajtószárnyat. Sokan voltunk. A macska kényelmetlenül érezte magát ennyi ember között. Nem szokott hozzá. Ott volt Szentjóby és Haraszti. Ők jó barátok voltak akkoriban. A nagyszobában félhomály volt, lassan forgott egy lemez a régi gramofonon, halkan szólt. Senki sem táncolt. Ácsorogtunk vagy ültünk a földön, kinyújtott lábbal, pohárral a kezünkben. Csillag Ádám húga, Vera is ott volt. Egy idő után elmentem a lakásból, mert egy lány, akit mindenki Pandának szólított, meghívott magához. Tetszett a lány, elmentem vele. Kivillamosoztunk a külvárosba. Miközben Panda kiment a konyhájukba, hogy föltegye a teát, hirtelen meggondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy nem maradok nála éjszakára, nem fekszem az ágyába. Ma sem tudok rá magyarázatot, miért történt a fordulat. Jól döntöttem? Máshogy alakult volna az életem, ha maradok? Otthagytam a lányt, sírva. Az utcán fogtam egy taxit, és visszavitettem magam a Batthyány utcába. Még tartott a buli. Csak néhányan mentek haza. A macska már nagyon ideges volt. A borosüvegek kiürültek, a hamutálcák megteltek. Lejárt a lemez, de a gramofon nem kapcsolt ki, csak forgott, forgott, a tű karcolta a lemezt, a készülék sercegett, kattogott, sercegett, kattogott, egyhangúan, egyformán, s egy kicsit vészjóslóan. Odamentem és kikapcsoltam a lemezjátszót. Levettem a lemezt, visszatettem a tasakjába. Kókadoztak az underground selyemfiúk és siker-palik. (Részben Jancsitól loptam el ezt a mondatot.)

Másodszorra Verával együtt mentem el a Batthyány utcából. Mellette döntöttem. Hajnalodott. Hazáig kísértem, fölmentem hozzájuk, és ott maradtam. Nem tudtam, hogy Vera még szűz. Meg kellett volna éreznem. Ő nem mondta meg. Nem történt baj. (Azt sem tudtam még akkor hajnalban, első együttlétünk után, hogy néhány hónap múlva a feleségem lesz.) Hazafelé sétáltam a Bimbó úton, jött föl a nap, fáztam. A Vérhalom téren megálltam.

Csillag Ádám 1973 tavaszán disszidált. Hirtelen és váratlanul. Itt hagyta jó állását a Jogtudományi Intézetben, felfelé ívelő karrierjét, idősödő szüleit; itt hagyta a család lakásait és telkeit; itt hagyta ruháit, könyveit meg a gitárját. Elment. Elege lett az egészből. Nem szólt senkinek. Itthon hiába várták a pályaudvaron, hogy megérkezzen a hivatalos kiküldetésből. Nem jött. Kinn maradt Nyugaton. Londonban kért letelepedési engedélyt.


(…)

1977-ben viszont teljesen egyedül szilvesztereztem a Józsa Béla utcában, ahol Verával laktunk. Házasságunk megromlott. Vera elment otthonról egy nagy társaságba. Én megbeszéltem egy lánnyal, hogy elmegyek hozzá, és kettesben fogunk szilveszterezni, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam (nem tudom, miért), és egy sürgős táviratban lemondtam a közös szilvesztert. (Megjegyzem, hogy a lányhoz aznap este az egyik barátom ment el helyettem, és néhány hónap múlva elvette feleségül.) Egyedül maradtam a lakásban. Nem csináltam semmit. Végigdőltem dédszüleim kanapéján, hallgattam a fenti lakásból átszűrődő zenét és lábdobogást. Táncoltak a fejem fölött. Aztán elaludtam. Égett a villany.

Andor Csaba is dédszüleim kanapéján ülve olvasott fel készülő regényéből. A kanapét az 1700-as évek végén csináltatták az őseim. Az abonyi dédszülők halála után Nagykőrösre került apám nagybátyjához-nevelőapjához. Az ő halála után (1959-ben) egy rövid újpesti kitérővel az újonnan épült Kavics utcai társasház (ahova 1963 őszén költöztünk) pincéjében várta sorsa jobbra fordulását. Ez az idő 1976-ban jött el, amikor a Bimbó útról a Józsa Béla utcába költöztünk Verával, első feleségemmel. Ebbe a lakásba került dédnagyanyám íróasztala is. Amikor elváltunk, a kanapé visszavándorolt a Rózsadombra, szüleimhez: megmenekült a pincétől, a kis lakás úgynevezett halljában kapott menedékhelyet. Újra megnősültem. 1981 nyarán Hamzsabégi úti, egyszobás lakásunkból egy nagyobba költöztünk Adrienne-nel, várandós feleségemmel. Szükségünk lett bútorokra. Anyámék nekünk adták a kanapét. Örültünk neki, annak ellenére, hogy huzata megkopott, egy-két helyen kifeslett.


(…)

Húsz évvel később, 2009-ben eladtuk a Bartók Béla úti lakást és vettünk a feleségemnek egy kedvére való egyszobásat. Már nem éltünk együtt. Én egy kölcsönlakásban (Amerikában élő barátom tulajdona) húztam meg magam már évek óta. Ebbe, a Retek utcai, ötödik emeleti, egyszobás, panorámás lakásba került – a barátom engedélyével – a kanapé, mert nem volt szívem eladni. Ezen ülök most és Andor Csabáról írok. A kanapét időközben felújíttattuk, a kárpitos új huzatot is tett rá. Óvom. Letakarom és így használom.



Ex Symposion 2011/74

Tartalom:

Balázs Attila: Pokol mélyén rózsakert (Rózsa-Flores Eduardóról)
Bretter Zoltán: Én, kém (romániai lenyomatok)
Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak
Nagypál István: Minden (vers)
ifj. Marcel Štefančič: Matt Cvetič különleges esete (a mccarthyzmus hű kiszolgálójáról)
Vécsei Rita Andrea: Valaki (vers)
Ladányi István: Egy furcsa nap
Szerbhorváth György: Pista bácsi, a házikém
Brenzovics Marianna: Benn, kém
Keresztury Tibor: Újra miskolci lehetsz (részlet)
Váradi Péter: Monológ N. N. rögzítőjén (vers)
Podmaniczky Szilárd: Tibikém (karcolat)
Lövei Zsolt: Korai évek (regényrészlet)
Kukorelly Endre: Ezer és 3 (újabb adalék)
Marno János–Radics Viktória: Leskelőfélben (levelezés)
Király Kinga Júlia: Óh, bár halott lennél (novella)
Mezei Gábor versei