hirdetés

Győrffy Ákos: Azt látni

J. A.-dosszié

2005. április 17.
"...ismét eltelt három óra úgy, / hogy nem történt semmi, vagy lehet, / hogy éppen ez az, amit történésnek / neveznek, hogy nem merek a másikra / nézni, mondom, ami éppen az eszembe / jut, mintha mindegy volna, és öt perc / múlva nem is emlékszem rá.”
Elhangzott a Litera költészetnapi felolvasásán.
hirdetés

Kimentem a stég széléig, néztem a vizet,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna,

az elhömpölygő, megáradt vízen az

árnyékom, ismét eltelt három óra úgy,

hogy nem történt semmi, vagy lehet,

hogy éppen ez az, amit történésnek

neveznek, hogy nem merek a másikra

nézni, mondom, ami éppen az eszembe

jut, mintha mindegy volna, és öt perc

múlva nem is emlékszem rá.


Nem lehet megszokni a fényt, ahogy

valaki elmegy mellettem, a gyerekek

kiabálását a mérleghintánál, és ha tenni

is valamit, de nem tenni semmit, ebből

vagyok,
csak amikor elmennek

a motorosok, és a sok felháborodott

szülő szidja az anyjukat, de már csak

akkor, mikor ráfordultak a főútra, és

hangosabb lesz a kocsmazaj a gépeknél.


A nagy párhuzamok és hasonlatok bejelentése,

vagy már ennyi sem, csak magamban gondolni

el, hogy mit jelentettek ezek a motorosok, ők

én vagyok már,
a hová lett a… kezdetű mondat,

ami ilyenkor több szájból is elhangzik, és amiről

mindenki tudja, hogy nem tűnhetett sehová,

mert nem is volt meg soha, és az elmaradhatatlan

emlékezések az óarany fényben úszó

gyerekkorról, amik meg úgy kezdődnek,

hogy akkor még.


Van itt valami a tájjal, a részvét hiánya, több

vagyok a soknál
magamnak, és már ez is

milyen, hogy várni valamit egy hegyoldaltól,

jó lenne látni azt a helyet a vízen, ahol az előbb az

árnyékom volt, de akárhogy settenkednék oda,

ugyanúgy eltakarnám magam, azt szeretném csak,

azt látni e szívben, amit eltakarok magamból.



(A dőlt betűs részek József Attila A Dunánál című verséből valók.)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.