hirdetés

Halál és irodalom

2018. augusztus 17.

Elhunyt V. S. Naipaul Nobel-díjas író, megjelent Ernest Hemingway egy eddig kiadatlan novellája, Liu Yongbiao pedig megírta könyvében az általa elkövetett gyilkosság történetét. – Heti külföldi hírösszefoglalónkat olvashatják.

hirdetés

Elhunyt V. S. Naipaul

Augusztus 11-én, életének 86. évében elhunyt Vidiadhar Surajprasad Naipaul Nobel-díjas brit író – adta hírül a The New York Times. A trinidadi születésű Naipaul Oxfordban tanult, majd Angliában telepedett le. Újságíróként dolgozott, és több kisregénye is megjelent, mire 1961-ben a Mr. Biswas háza elhozta számára a sikert. A főhőst apjáról mintázta, a történeten keresztül pedig nemcsak gyermekkora szűk környezetéről, hanem Trinidad az indiai és a brit világ közt vergődő, elképesztően szegény lakosságáról is érzékletes képet fest. Naipaul egész életművét a különböző világok találkozása, az ellentmondások jellemzik, amihez bőven szolgáltatott alapanyagot az indiai származású, Trinidaden fölnőtt, majd a brit elitbe bekerülő író kalandos életútja. In a Free State (Egy szabad államban) című, három összefüggő kisregényt tartalmazó kötetéért 1971-ben Booker-díjat kapott. Az Egyiptomban, Amerikában és Angliában játszódó történetek a gyarmatosítás és a hatalom anomáliáinakkérdését járja körül. 1975-ös Guerrillas című regényében egy meg nem nevezett karibi posztkoloniális ország életét mutatja be; a még mindig a brit uralom éveit nyögő környezetben írja le a harmadik világ forradalmárainak motivációit és berögződéseit. A regény történései igencsak kiszámíthatatlanok – Naipaul szerint „a cselekmény annak való, aki ismeri a világot, az elbeszélés annak, aki fel akarja fedezni.” Az író gyakran került támadások kereszttüzébe sarkos nézetei miatt: az afrikai társadalmakat „primitívnek” és „barbárnak” titulálta nem egy írásában, Indiát a vízvezetékrendszer (és ezáltal a higiéniai feltételek) alapvető hiányosságai miatt bírálta, de szülőhazájáról is lesújtóan nyilatkozott: „Igen, ott születtem. Azt hiszem, ez hiba volt.” 2001-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat; a mellőzés évei és a támadások ellenére hatalmas és sikeres életművet hagyott hátra. Jó érzékkel alkotott és hozott döntéseket pályája során. Erről ő maga így írt egyszer: „Tudtam, hogy melyik ajtót keresem – úgyhogy bekopogtam rajta.”


Hemingway és a felszabadított Párizs

Eddig kiadatlan Hemingway-novellát közölt az amerikai The Strand magazin – írja a Le Figaro. Az A Room on the Garden Side című novellát 1956-ban írta a világhírű amerikai író, de sok más művéhez hasonlóan sosem publikálta. A háború, az alkohol vagy Párizs nem ismeretlen elemek a Hemingway-rajongók számára, nem meglepő módon ebben a műben is hangúlyos szerepet kapnak. A történet Párizs szívében, a Ritz Hotel egyik szobájában játszódik 1944-ben, a felszabadulás idején. Robert, aki a főszereplő és a narrátor egy személyben, másnap tervezi elhagyni a várost katona barátaival együtt. Miközben erre várnak, pezsgőznek, és a háborúról vitatkoznak. Kirk Curnutt, a Hemingway Society egyik vezetője a szövegközlés mellett kifejti, hogy ebben a történetben „megtalálható minden, amit az olvasók imádnak Hemingwayben”. Nem nehéz észrevenni a hasonlóságot az író és Robert között, akit társai a műben többször Hemingway becenevén, Papának szólítanak. Az is közismert, hogy az író 1944-ben háborús tudósítóként dolgozott, a felszabaduláskor pedig mindenkit meghívott egy pohár pezsgőre a Ritz-ben. A szálloda egyik bárja ma is Hemingway nevét viseli, aki – ebből is látszik – különösen kötődött a helyhez. A mű egyben hommage az író kedvenc városának is, a háborútól megtépázott, náci megszállásból kikászálódó Párizs iránti imádat kifejezése. A második világháborús Hemingway-szövegek közt összetartozik öt novella, melyekből eddig csak a Black Ass at the Cross Roads címűt adták közre. Az író a kiadója lelkére kötötte, hogy „ezeket a halálom után adhatjátok csak ki” – a műveket azóta is a bostoni John F. Kennedy Elnöki Könyvtár őrzi.


A gyilkos író, aki leleplezi önmagát

Nemrég ítélték el gyilkosság miatt Liu Yongbiao kínai írót, aki 1995-ben négy embert vert agyon egy vendégházban; az áldozatok közt egy 13 éves fiú is volt. Liu olvasói, ha meg is lepte őket a hír, mindenképp ismerhették az író gyilkossággal kapcsolatos gondolatait. 2010-es The Guilty Secret (A bűnös titok) című regényének előszavában kifejtette, hogy kialakulóban van benne egy történet egy írónőről, aki egy sor rémes bűncselekményt követett el, mégsem sikerült elkapnia a rendőrségnek. Ahogy írja, a regényt ugyan nem fogja megírni, a címét mégis kitalálta: The Beautiful Writer Who Killed (A gyönyörű író, aki ölt). Letartóztatása után elmondta: több művét is inspirálták a gyilkosságról való gondolatai. Nem Liu azonban az egyetlen, aki műveibe foglalta rémtetteit: Richard Klinkhamer holland író 1991-ben gyilkolta meg a feleségét, majd elküldte regénye kéziratát az ügynökének Wednesday, Mince Day (Szerda, mészárnap) címmel. Az alcím – csak hogy minden kétséget eloszlasson – a következő volt: Seven Ways to Kill Your Spouse (Hét módszer a házastársunk meggyilkolására). A BBC cikke összegyűjtött öt bűnügyi esetet, melyek írókat is inspiráltak. Az egyik történet főszereplője nem más, mint Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes-figura megálmodója. Doyle rengeteg rajongói levelet kapott, melyek írói sokszor azonosították őt Holmes karakterével, ezért különböző rejtélyek vagy bűnesetek megoldásában kértek tőle segítséget. Egyikük, George Edalji története igencsak felkelthette az író érdeklődését: a különböző, mondvacsinált okokkal börtönbe zárt indiai származású férfi jogait szem előtt tartva még a rendőrséggel is szembeszállt. Mondhatjuk, hogy Doyle szót emelt az intézményesített rasszizmus ellen, ami a 20. század első évtizedében elég bátor tettnek tűnik. A nagy sajtóvisszhangot keltő esetről 2005-ben jelent meg Julian Barnes regénye Arthur & George címmel, mellyel felkerült a Man Booker-díj rövid listájára. Figyelemre méltó Edward Theodore Gain története is: a wisconsini férfi nemcsak gyilkos volt, de előszeretettel gyűjtött emberi maradványokat is otthonában. A pszichés problémákkal küzdő Gain élete utolsó évtizedeit elmegyógyintézetben töltötte, története azonban örökre beíródott a kulturális emlékezetbe. Rober Bloch Psycho című regényét – melyből aztán Hitchcock elkészítette legismertebb filmjét – Gain rémes története ihlette, ahogy A bárányok hallgatnakBuffalo Bill-jének karakterét is róla mintázta Thomas Harris. Mások bűnügyeiről írni tehát elég kifizetődőnek tűnik – a sajátunkról már kevésbé...

Kép forrása: The Telegraph

Békefi Teodóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.