hirdetés

Halasi Zoltán: Nem csillog

2013. szeptember 2.

Az ott a nagyapám háza. Szentlőrinckáta, Telep utca 474. Előtte néhány akác. Hátrább is nő akác, a belső telekhatáron. Az akácot ákócnak mondják. Pálócosan. Van még három eperfa a nagykertben. Jó mászófák. Jó leesőfák. - Halasi Zoltán írása a Litera Fortepan- és más történetek című sorozatában, egy régi szentlőrinckátai képeslapról.

hirdetés

Ez a nagyapám háza. Vert földből saját kezűleg építette. Állt hetven évig. Előtte a Tól. Így mondták: Tól. Valójában a kiöntött patak duzzadt tóvá. A Mérges. Az nem látszik a képen. A ház és a Mérges közti térséget úgy hívták: Székes. Tavasszal víz borította, nyáron kiszáradt. Kirepedezett a tófenék. Kiverte a sziksó. A Mérgest töltéssel próbálták jobb belátásra bírni. A töltésen macskatövis nőtt, kakukkfű, ördögszekér. Meg ciprusbokrok. Kivadultak a távoli temetőből és tovaterjedtek a víz mentén. A Tólban libák, kacsák százával. És több tucat kisgyerek. Iszaposan a feje búbjáig. A félig kiszáradt tófenék sara semmire se jó. Csak játszani. Téglára formázva, sarokkal kitaposva a közepét, akkorát szól, mint az ágyú, ha földhöz csapják. A neve sikari.

Szentlőrinckáta
Az ott a nagyapám háza. Szentlőrinckáta, Telep utca 474. Előtte néhány akác. Hátrább is nő akác, a belső telekhatáron. Az akácot ákócnak mondják. Pálócosan. Van még három eperfa a nagykertben. Jó mászófák. Jó leesőfák. Leesni a szénakazalról is lehet. Meg az istállópadlásról. Ezek csak nagyító alatt sejlenek fel a képen. A kiskert is alig kivehető. A kútgém éppen csak ráfogásszerűen. Az a rézsút a hold felé bökő fekete ág. Az eperfák előtt, a kép jobb oldalán. A kutat is maga ásta a nagyapám. A kút vizébe leeresztve hűlt a vaj meg a dinnye. A gémeskút nem érte meg a ház végét. Szivattyús kút lett belőle. Ma már az sincs sehol.
A kémény se. Pedig ez volt az egyik dolog, amiben nagyapám meghaladta apját. Dédapám házában még nyitott tűzhely volt, fia már zárt kéményesre építette házát. A kaminban lógtak a füstön a disznóságok. Kaminnak a kéménykürtőt hívták. Volt ajtaja, kétszárnyú, olyan, mint egy kis faliszekrényé. Nagyapám az idők során földet is szerzett, ez volt a másik dolog, amiben meghaladta apját. Dédapám hatgyerekes zsellér volt, a falu éjjeliőre. Özvegyember. Időnként pásztorkodott. Hívták lakodalmakba is, muzsikálni. Nagyapám nemcsak citerán játszott, mint az apja. Tudott tangóharmonikázni. De házhelyet csak a szélső sor végén kapott. Telep utca 474. Később, az én fiatalkoromban átkeresztelték Honvéd utca 44-re.

Dédapám még a mestergerendába szurkálta varrótűit az egyszobás házban, nagyapámnak már szerszámos kamrája volt. Cigányfúrók, fűrészek a kamra falán lógtak, árak és tűk az ottani asztalfiában hevertek, a szegeket dobozokban tartotta. Cipőt talpalt, ruhát igazított. Mindent maga javított a háznál. Apja után Flóri Lajosnak, maga után Fúró Lajosnak hívták. A kamrában tojtak a tyúkok. A kamrában laktak a kislibák. A kamrában lábatlankodtunk mi, gyerekek. Amíg fel nem küldött valaki a kamralétrán a padlásra, morzsolni. A padláson pókhálóból volt a legtöbb. Utána mindjárt a kukorica következett. Kukoricát bármikor lehetett és mindig kellett morzsolni.
A szavakat befelé morzsolta az ember. A kukoricacsutkával meg befűtött. Télen nagyapám kosarat font. A vessző a Zagyva árterében termett. Nagyapám gondosan megválogatta. Akárcsak az ágasokat. Ágas nemcsak a kút gémjét tartotta. A fészer tetőszerkezetét is. Meg a kocsiszínét. Évekbe telt, mire nagyapám megtalálta a megfelelő ágast. Évekbe telt, mire a megfelelő ágas megtalálta nagyapámat. Fészer és kocsiszín nyitott építmények. Esőtől védenek. Eső kevés esik errefelé. Szó talán még kevesebb. Nagyapám és apám alig váltanak szót. Évtizedekig keresgélték az ágast, ami tarthatná a beszéd szerkezetét. Nem találták. Apám ritka vendég itt, az apja házában. Futóvendég. Engem is futtában tett le ide. A képen mintha éppen eső készülődne. Gyülekeznek a tavaszi felhők. Vagy éppen oszlanak. Átfehérlik rajtuk a nappali hold. Vagy az csak egy pötty a képen? Előhívási hiba?
A kép hibátlan. Ég és föld tökéletes egyensúlyban. Nagyapám házának fala fehérlik. Előtte két apró nőalak világos ruhában, egyikükön sötét kötény. Egy harmadik nőalak balra, kissé távolabb áll, szintén világos ruhában. A kertkapu előtt további emberalakok sejlenek. Alig nagyobbak a Tólban halászó fehér libáknál. Akkorák, mint a betűk a laptopom képernyőjén. Laza embercsoport. Indulóban? Érkezőben? Várakozóban? Érdekes ez? Az igazság elvan nélkülük. A víz is elvan, az ég is elvan, a fák is elvannak. A ház föléjük magasodik. Hozzájuk mérten templom. A fehér ruha a lányokon (asszony nem jár fehérben) ünneplőt jelent. Ünnepre vall az is, hogy fényképezik őket. Parasztember hétköznap nem fényképeszkedik. A fákon még nincs levél. Ha tavasz és ünnep, akkor csak húsvét lehet. Mondjuk, húsvét hétfő.
Időbe telt, mire az alkalmi fényképész elfoglalta helyét. Ehhez meg kellett kerülnie a Tólt. Arra került, amerre a fehér ruhás lány áll. A Mérges fahídja felé. Arrafelé, ahol a kisbíró eldobta biciklijét, aztán megpergette a dobját, ha közhírré tenni valója akadt. Arrafelé, ahol nagyapám sógora részegen leesett a bakról a lovai közé. Arrafelé, amerre nagyapám ment vasárnap délután. Szent kimenőjére, a kártyapartira. Arrafelé, amerre az emberek rohantak oltani, amikor kigyulladt a juhászház. Az alkalmi fényképész a Mérgeshez érve elindult a macskatövises töltésen. Leereszkedett oda, ahonnan a környékbeliek a homokot hordták. Homorú, szakadós part volt. És exponált.
Innenső part, túlsó part. A ház megkettőződik a víztükörben. Deszkaoromzata mintha szétfolyna. Széle megszálkásodik. A fehér falat elmossák a vízfodrok. Az ablakszemeknek nyomuk sincsen. A ház függőlegesen nőni látszik. A fák megvastagszanak. Homályt és mélységet kölcsönöz a háznak a Tól. Az ég teret kölcsönöz neki. A föld eltűri a hátán. A front elkerüli. A képen alig kivehető emberek – sokakkal ellentétben – még sokáig élnek. Csak a vízfelszín borzong a bágyadt tavaszi napsütésben. Borzong, nem csillog.

Szentlőrinckáta
A kép hátulján nagyapám írása olvasható elmaszatolódott piros tintával: Ezen kép Halasi Lajos neje Vincze Teréz fia Sanyi lánya Teréz Terinek 2 barátnője Csányi Piros és Zombori Piros valamint szomszéd leány Pásztor Margit Valamint a családi házunk és ablak alatti tó. 1942 évben

Halasi Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.