hirdetés

Halász Péter halott

2006. március 11.
Március 9-én meghalt Halász Péter. Februárban, a Műcsarnokban megrendezett Virtuális Temetésén sokan búcsúztak tőle. Többek között Najmányi László, akinek akkori beszédét is tartalmazó végső búcsúsorait közöljük.
hirdetés

Három barát meghal egy autóbalesetben. Együtt mennek fel az égbe, eligazításra. Mindegyiknek ugyanazt a kérdést teszi fel a mennyei illetékes: ’Amikor a koporsóban fekszel, és a rokonaid, barátaid gyászolnak, mit szeretnél, ha mondanának rólad?’ ’Azt szeretném hallani, hogy milyen jó szakember voltam, és milyen lelkiismeretesen gondoskodtam a családomról’, mondja az első. ’Azt szeretném hallani, hogy milyen remek férj voltam, és mennyi jóra tanítottam a gyermekeimet’, mondja a második. A harmadik így válaszol: ’Azt szeretném hallani, hogy azt kiabálják: Figyelj, mozog!’

Hogyan okozzunk botrányt temetésen:
Pofozd meg a halottat, aztán kiabálj, hogy ő ütött először.
Mondd azt az özvegynek, hogy te vagy az elhunyt férj meleg szeretője.
Kérj meg valakit, hogy fényképezzen le, ahogy kezet rázol a halottal.
Játssz gyászindulót fésűre tett WC-papíron.
Sétálj a gyászolók között, és mondd meg mindenkinek, hogy nincsenek benne a végrendeletben.
Mondd azt a temetési vállalkozónak, hogy a kutyád kimúlt, nem tudná-e belecsempészni a koporsóba.
Csúsztass egy fingós párnát az özvegy alá.
Mondd az özvegynek, hogy el kell menned, nem lehetne-e a végrendeletet a temetés előtt felolvasni.
Mondd azt minden gyászolónak, hogy az elhunyt ki nem állhatta őt.
Nedvesíts meg egy bélyeget a halott nyelvével.
Kérdezd meg az özvegyet, hogy megkaphatnád e a holttestet, hogy tetoválni tanulj rajta.
Amikor senki sem néz, csempéssz műanyag vámpírfogakat a halott szájába.
Dobj egy marék főtt rizst a holttestre, aztán kezdj el kiabálni: Férgek! Férgek! Majd ess össze, mint aki elájult.
Fogadj a gyászolókkal arra, hogy mennyi idő alatt bomlik szét a holttest.
Kérj meg valakit, hogy hívjon fel a gyászszertartás közben a mobilodon, és játszd el, hogy az elhunyttal beszélsz.
Adj körbe egy petíciót, követelve, hogy a halottat temetés helyett tömjék ki.
Mondd azt a gyászolóknak, hogy az adóhivataltól jöttél, hogy elkobozd a koporsót az elhunyt adóhátraléka fejében.
Adj pénzt a papnak, hogy röhögve mondja el a gyászbeszédet.”

Ezt a gyászbeszédet mondtam el 2006. február 6-án Halász Péter Virtuális Temetésén, a budapesti Műcsarnokban. Halász Péter az egyetlen az általam ismert emberek közül, akinek a búcsúszertartásán helye lenne az ilyesminek. Örültem, amikor láttam, hogy a halálos betegségben szenvedő Péter röhög a vicceket hallva koporsójában. Halász Péter vagány srác volt, művészek között ma már ritka az ilyen. Élete utolsó pillanatáig gúnyt űzött a halálból, nehezen adta meg magát neki. Élete színház volt. Utolsó előadását, a Virtuális Temetést nem lehet utánozni. Elképzelni sem tudok olyan színészt, színházrendezőt, aki hasonlóan hiteles búcsúszertartást tudna celebrálni saját magának. Különösen májrákban. Halász Péter több volt, mint a specialisták. Neki nemcsak munkatörténete volt, hanem teljességében megélt, eseményekben, kockázatokban, példákban, tanulságokban gazdag élete is. Őt ismerve tudtam, hogy nem szomorú ravatalozást, hanem egy utolsó, nagy bulit akar rendezni. Röhögni akar, élvezni, hogy magasztalják és ünneplik, hogy minden figyelem rá irányul, és pontosan az történik, amit ő akar. Energiára van szüksége, amit – élő színház, vámpír lévén – egyedül a közönségtől kaphat. A műcsarnoki esemény előtti napon orvosai a klinikai halál állapotából hozták vissza. Másnap segítség nélkül mászott be a koporsójába, és erélyesen kijavította az egyik gyászolót, aki Hamvas Béla szavait neki tulajdonította. Kevés éber ember lehetett azon a hétfői éjszakán a Műcsarnok termeiben, de közülük biztosan a haldokló volt a legéberebb. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felkért az egyik búcsúztató szerepére. Amit a színházról tudok, tőle tanultam. Sajnálom, hogy nem jutott el abba a szegény, mexikói halászfaluba, ahol legyőzte a heroint, ahol meg akar halni. Utolsó napjait otthon, New Yorkban, családja körében töltötte. Humorát halála pillanatáig nem vesztette el. „Is that all there is?”, idézte utolsó szavaival, dünnyögve Patsy Kline-t, a country-énekest. Az ápolónő látta, hogy Péter el akar menni, csak az ágy szélén ülő lányai tartják vissza. Az utolsó közönség. Az ápolónő kiküldte Galusht és Corát a szobából. Péter hosszú sóhajtással kilehelte a lelkét. Mint Can Togay írta Péter halálának hírét bejelentő e-mailjében: „Péter esetében jogunk van ilyet mondani.”

Najmányi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.