hirdetés

Halkan süvít a szerelem - Nádas Péter Kolozsváron

2011. április 8.

"Mindent lehet látni és nem lehet látni mégse semmit, vagy mindig arra gyanakszol, hogy azt látod, amire felkészítettek, nem te látsz hát, hanem a hagyomány, a nevelés és a neveltetés." - Nádas Péter Kolozsvárott vendégeskedett. Demény Péter helyszíni szemléje.

hirdetés

„Én egy apokaliptikus ember vagyok” - mondja Nádas Péter a kolozsvári Tranzit Házban ülők nagy derültségére és Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztőjének arra a kérdésére, miért azzal a címmel jelenik meg románul az Emlékiratok könyve, hogy Apocalipsa memoriilor (Emlékiratok apokalipszise). Nem tud románul, beleegyezett hát a fordító, Anamaria Pop javaslatába.

Az első nagyregény egyébként a május 25. és 29. között Bukarestben megszervezett Bookfest alkalmával jelenik meg románul a Curtea Veche kiadónál; a Tranzitban viszont nem annyira ülnek, mint inkább hullámoznak az emberek a Korunk Akadémia rendezvényén. Vendég és házigazda az asztalnál ül, amikor háromnegyed hat körül odaérek, s már akkor rengetegen vannak, a beszélgetés alatt pedig minduntalan érkeznek, egyesek távoznak, nyílik és csukódik az ajtó; talán túlzok, de azt hiszem több mint kétszázan is eljöttek.

Szemüveg és sötét öltöny - Nádas szokásos eleganciájával jelenik meg a kolozsvári közönség előtt. Akik nem ismerik, akik eddig soha nem látták vagy hallották (bár gyanítom, ilyenek nem lehetnek sokan), azokat annál jobban meglephetik a csöndesen, okosan, visszafogottan, fegyelmezetten fogalmazott, de kategorikus, mi több, provokatív mondatok. „Genetikailag mindössze két százaléknyi eltérés van a két nem között, nem érdemes tehát olyan nagy dolgot csinálni az egészből.”, vagy: „Három éves korunkra tönkre vagyunk téve”, mondja Nádas, mint egy tárgyilagos professzor, mégis sok humorral. Vagy tán a döbbenetet kacagjuk ki magunkból? Bizonyára egyik is, másik is, hiszen látszik, nincs ellenére a nevetés.
fotó: Márton Attila
 
Kacagjuk - mondom, mert bár nagy Nádas-rajongó vagyok, engem is meglep, mennyire más így, mint esszéisztikus szövegei egy részében. Igaz, a fentieket a Párhuzamos történetek kapcsán mondja, arra a kérdésre, miért fejtegeti a Nincs mennyezet, nincs födémben, hogy nincs igazi szerelmes regény a világirodalomban, pontosabban egy van: Longosz Daphnisz és Chloéja. „Minden más műben a szerelmet a szociális viszonyokon át mutatja be a szerző”, Shakespeare Rómeó és Júliájában sincs ez másképp: a családok közötti gyűlöletről többet tudunk meg, mint a fiatalok szerelméről. Őt viszont a „tiszta” szerelem érdekli, az, ahogyan két ember egymásra talál vagy azt képzeli, hogy egymásra talál, ahogy mindketten mintákat követnek és eltérő mintákat követnek, ahogy különneműekbe szerelmesek, a mintákat viszont azonos nemű szüleiktől és barátaiktól kapják, a lányok az anyjuktól és más lányoktól, a fiúk az apjuktól és más fiúktól. De hát többnyire azon vesznek össze, hová tegyék a fogkefét.

„Azt hiszem, itt lenne a helye az első felolvasásnak”, mondja Imre, és Nádas olvas. A Marcellina feláldozása című fejezetből olvas, egy olyan szövegből, amelyből megpróbálta kiiktatni a fikciót. „Nagyon nehéz, majdnem nem sikerült”, vallja meg finom humorral.

A szöveg csodálatos, mert éppen olyan visszafogott és fegyelmezett, mint Nádas, éppen olyan határozott és provokatív, mint Nádas - éppen olyan hűvösen humoros. Az emberben örökre benne marad Yvette és a bugyija, amelyet az elbeszélő soha nem húzott le, a szöveg mégis lehúz, és hogyan! Mindent lehet látni és nem lehet látni mégse semmit, vagy mindig arra gyanakszol, hogy azt látod, amire felkészítettek, nem te látsz hát, hanem a hagyomány, a nevelés és a neveltetés.

„Hetven felé már nagyon unom a prózát”, mondja Nádas, ismét azzal a halk süvítéssel, amely a sajátja - ezért írt verset, amikor felkérték az MTA által újra felelevenített hagyományra: tartson serlegbeszédet Széchenyi István tiszteletére. És válasza folytatásából meg lehet sejteni az író filozófiáját. „A próza mindenképpen lineáris, s ebből csak úgy tudsz kibújni, ha úgy teszel, mintha lázadnál, ennek ellenére lineáris maradsz, vagy pedig ha úgy teszel, mintha elfogadnád a konvenciót, de közben másfelé viszed az olvasót.”

Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy legutóbbi kötete, a Szirénének az Odüsszeia tévelygés témájára született a Ruhr 2010 Fesztivál felkérésére. A legélrevasaltabb konvenció és a kételyektől tönkregyötört gondolkodás ütközik minden Nádas-műben, gondolja a bölcs tudósító.

Ismét felolvasás és a végén taps, olyan taps, amely túlcsattan a jólneveltségen. Egy nagy író járt Kolozsváron tegnap este.

Demény Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
zacherlászló zacherlászló 2011-04-19 19:22

Az erős demokratikus társadalmak korlátozták a kapitalizmust - mondja Nádas. Ma már viszont az erős kapitalizmus korlátozza a demokráciát.

remiz remiz 2011-04-10 20:32

http://www.youtube.com/watch?v=mOgH5KEewq8