Halmai Tamás versei
- 2006. július 18.
Káprázat
Mint az első és mint a legutolsó,
boldog a nap, a fűszálon imbolygó,
a rítuson a ritmus és a rend,
az idillen az éden átdereng,
a lemondás, az áldozat, az ajtó,
minden megnyílik, mert minden mulandó,
a kezdetektől ártatlan növények
az eredet szép romjain tenyésznek,
sugárköpenyben tündököl a semmi,
a káprázat a kápráztatót rejti,
az útvesztőben mikrotheosz minden,
az elveszett út már hazatért innen,
a számok és a súlyok és a mérték
az oszthatatlan egyet már elérték,
feladat s csoda egyesül a műben,
az egész képét hordó egyszerűben,
a pontban a kör, a körben a gömb,
kézben a kagyló, kagylóban a gyöngy,
kapu és küszöb, ház s a házban élet,
az üdvös szövetségben együvé lett,
a térben a táj, a tájban a hely,
a rések ősi rejtekeivel,
a szó, az út, a sors, a fény, a szállás,
minden azért van, aki mindért hálás,
szeme hajnali kertre nyíló ablak,
ima és áldás, ha beszél s ha hallgat,
templomot épít, otthont alapít,
elnevezi az ég határait,
a sivatagból a paradicsomba,
a törtből a teljesbe visszavonzza
piramis, torony, hagymakupola,
a közép derűjén a korona,
világfa csúcsa, vertikális tengely,
tövében oltár s aranykori tenger,
fényarcát tükör nélkül ki láthatja,
s miféle tükröt takar a fény arca,
fátyol a világ és a test burok,
de angyal fogja föl az elbukót,
s mert az örökhöz a zuhanó gyenge,
abban lakik, aki lakozik benne.
Napba öltözött
Napba öltözött asszony,
fénybe költözött ékkő,
az alvilági alkony
homályából kilépő,
a sötétből a végső
világosságba térő
lámpás, sugara késő
áldás víztelen parton,
de kereszten és kardon,
erőt vesz a hatalmon,
és hatalma fölé nő,
halálába hanyatlón
öröklétbe enyésző
szent, háromszor szép nő
a mindeneket érő,
a mindent a hét sarkon
hét ágával elérő
Egyben, egyetlen élő,
elvész, hogy fölfakadjon,
hogy életet fakasszon
holt szavak közt a vérző
derűben, míg az alkony
eloszlik áldott parton,
s homályából az élő
fénybe költözik, végső
világosságba térő
világban, mint az asszony,
ég magasában égő
Napba öltözve, fénylő
tenger víztelen parton.
Boldog
Lépcsőkön, aki tiszta,
lépdel, a feladatnak
szentelt élettel hátán,
hátra sohase nézve,
boldog nap, azt gondolja
minden napról a boldog,
tiszta lépcsőn a lépő,
áldva az égi testvért,
a fák tetején járót,
az anyaságban szentek,
a kéz melegét őrzők,
a mosollyal gyógyítók,
a sorsot adni bátrak
szolgáló fejedelmét
a felfeslő világban,
a búcsútlan időben,
hol asszonyi erő kell
és hunyt szemű virágok
megtartani a művet
s jeles nyelveken szólni
sötét korban is, ékes
őrök helyett csodáról,
a felség néma földjén,
lépdel, a feladatnak
szentelt élettel hátán,
lépcsőkön, aki tiszta,
áldva az égi testvért,
akitől megáldottan
boldog nap, azt gondolja
minden napról a boldog.
Jób
1
Az édenből az időbe vetetten,
emberi sorsban, szentelt félelemben
élt Úz földjén Jób, ki sohase lankadt
imával imádni a mondhatatlant.
Félte Istent s Isten kedvelte Jóbot,
családban és csodában élt a boldog,
szívét és szavát hittel kötve össze,
hét fiú és három leány körötte,
és érettük is áldozott az Úrnak
(mert a látók a példából tanulnak),
s dicsérte folyvást a világosságban
a Teremtőt a teremtett világban.
2
Istennek fiai között a Sátán
hitetlenkedett a derék Jób láttán.
A tét az lett az égi alkuban:
a bajban Jób hová, meddig zuhan.
És odalett vagyona és családja.
És nyavalyák támadtak ő magára.
És hitt. És dicsért. És csak zokogott.
És könnye sem volt. És ütött-kopott
testében kopott, ütődött a lélek.
És átkozódott. Mint kinek az élet
többet, nagyobbat nem tud ártani.
Így találtak rá a barátai.
3
Elifáz szólt, és Bildád szólt, és Czófár,
de erősebb az imádság a szónál,
az átoknál a dicséret, a hála
a panasznál, mert nincs kegyesebb Nála –
s az engedelmes egy fényben lakik
a fényt adóval, bűn nélkül, amíg
a szükségszerűség az ürességben
úrrá nem lesz a szeretetlen énen;
de az alázat a megalázottban,
a lemondás a már vágytalanokban
a romlást is még széppé teheti –
ha a pusztulást a fény ellepi.
4
Így találta meg Jób, fényben és sárban,
a barátait, s így őt azok hárman.
„Fénye elég, hogy perlekedő kétség
és szilárd hit magukat összeértsék:
ha széthullok is, Ő megmarad bennem,
mert könnyű az én, de nehéz az Isten.”
Ezt mondta Jób, az időbe vetetten,
emberi sorsban, szentelt félelemben,
és azontúl családban és csodában
élt a boldog, szívében és szavában
hittel, s áldozott, s imával imádott.
Áldott a bölcs. De bölcsebb, aki áldott.
Pieta
(Masaccio Vagyonelosztás című képére; 1426-1427)
Dávid Katalinnak
Látja-e Péter, kegyelemben
látó szemével a fedetlen
részt, mennyire leplezetlen
a szép anya jobb felső karja,
amellyel a kisdedet tartja,
mintha úgy volna szegve, szabva
a ruha, amely eltakarja
bal oldalát, földig esetten,
hogy egy legyen a külön testben
a kettő, hogy ne legyen egy sem,
akit nem tart istene, anyja,
aránytalan, de így akarja
egy más arány, hogy hosszan tartsa
a kisdedet, hosszú a karja
az asszonynak, s egy pillanatra
megáll örökre, kegyelemben,
tekintete, akárha napba
nézne, vagy hegyekre emelten
függne, vetül a fényes arcra,
körötte zűrzavaros rendben
áll meg, aki nem is akarna,
a nyomorúság mindenfajta
alaktalanul torz alakja,
és a szegényben, a betegben
a bűn, a baj magára retten,
fölkaroltan is elesetten
áll és fekszik az elveszetten
magát kereső, másra hagyva,
az irgalomban hatalmasra
növő erőre, áll az anyja,
és a kisded Pétert faggatva
fordul el tőle, hogy megtartsa,
hogy tartson, bűnben, kegyelemben.
Arany
Arany, de nem a nap.
Istenirányból jön.
Nem visel koronát.
Felsége jeltelen.
Ki jön, ha senki az?
S mi lesz, ha ideér?
Ha fénye beborít?
Üdvözült szerelem
várni az eljövőt.
Belőled érkezik.
Ráskai Lea emlékezete
Ennél az asztalnál ült.
És ezt a tollat fogta.
S ez ablakon keresztül
hullt rá a déli napfény.
Itt írt. Ezt írta. Másolt.
S ha evett, az angyalnak
is meghagyott belőle.
Az örök fényre gondolt,
lassan égve a gondban.
Amíg evett az angyal.
Theopolisz
Boldog, mert sírni tud.
Szabad, mert szerethet.
Ha mozdul,
dől belőle a fény.
Theopolisz lakói
mind ilyenek.
De ő közülünk való.
Hozzászólás
Miféle nyúlajkú és visszeres lábú múzsa ihlet ilyen verseket?! Ha ez a ?költészet? anyag lesz az iskolában, úgy komoly bajban leend a mi bizonyos sírvavigadó Kárpát-lavórunk. Itt nem József Attila, hanem Komjáthy Jeno születik újra. (ezt most lazán kell érteni) zdenkocs
Azt hittem ez egy profi oldal, de akkor mit keresnek itt ezek a dilettáns szövegek? (azért verseknek nem merném hívni őket)
Jól el vagytok itt egyecskén, mint egy tudat lehasadt részecskéi, de akármennyire buzgolkodtok, ez sajnos nem fog javítani halmai verseinek harmatos színvonalán.
Meglehetősen nagy port kavartak ezek a versek... Ennek igazán örülök:) Jó jel:) Továbbra is minden jót a költőnek.
Pontosan tudtam, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy értékesnek tartom Halmai T. verseit. Egyébként bávatag, a kedved mindig bágyatag? S mit illegsz itt, mint az a bizonyos páva-tag? Jaj, de ügyes vagyok:) Szóval tényleg örülök, hogy vannak még olyan emberek, akik tudnak kulturáltan véleményt nyílvánítani. (S, persze nem attól gondolom kulturáltnak őket, mert dícsérik H.T-t) Panna
Kedves Annopé! Egyet értek veled! Halmai Tamás írásai számomra is sokat jelentenek. A többiek majd leshetnek, mikor a gyerekeiknek meg kell tanulni a verseit! És az óra anyaga Halmai Tamás költészete lesz! Kiváncsi lennék milyen fejet vágnak!
Kedves Annopé! Már akinek ez költészet! Mert nekem sem éri el azt a nívót, amit költészetnek lehet hívni és ebben egyetértek Korrekttel, de amúgy én nem gondolom, hogy ki kéne radírozni csak mert gyenge, hogy magamat idézzem: Mondjuk tényleg nehéz volna okot találni arra, hogy miért folytassa a versírást Halmai Tamás, persze megakadályozni nem lehet senkit, és ha neki ez valami terápia, akkor miért ne, csak mondjuk papírra már én sem nyomtatnám, de a net elég sok mindent elbír, úgyhogy akár ezeket a harmatos próbálkozásokat is itt lehet hagyni.
Azt hogy szánalmasak vagytok, természetesen nem a véleménnyilvánításotok miatt, hanem annak módja miatt írtam. Konkrétan, hogy mindenki megértse, az : ADD FEL, felszólításra céloztam. Mert ez nem verseny. Ez költészet. Azt pedig nem lehet FELADNI. Azzal csak adni lehet.
Szánalmasak, akik véleményt mondanak? Miért zavar téged, hogy valaki azt tanácsolja Halmai Tamásnak, hogy adja fel, mert gyenge? Ez csak egy vélemény, nem kell megfogadni, ha irni akar, nyugodtan folytassa, nagy az isten állatkertje, meg a net is szinte végtelen, ebbe elfér rengeteg rossz vers is, nem kell izgulni. Irjon csak, ha ez téged boldoggá tesz, de mások meg nyugodtan megirhatják mit gondolnak róla, erre van kitalálva ez a hozzászólás rész.
Hm... Egyátalán nem vagyok Tamás, s mi több egyátalán nem is tamáskodom Halmai tehetségében. Szánalmasak vagytok. Mi az, hogy add fel? Ez valami verseny? Mert akkor szívesen elolvasnám azokat az írásokat is, amelyekkel ti indultok. Annopé (nem Tamás)
Ezt nem nyomatékosítani sikerült, kedves Annopé Tamás, hanem ezt úgy hívják, hogy floodolás.... csakhogy a többi hozzászólás se veszen el, idézek belőlük: 4. kkfkv 2006.08.01. 16:23 Mármint a Halmai Tamás versei dilettáns utánérzések. Sajnos nincs egy eredeti gondolata, de még mások gondolatait is nagyon gyatrácskán, sápadtan és vértelenül adja elő. Nem is értem miért nem szólt erről még neki senki. 3. kkfkv 2006.08.01. 16:10 Korrekt! Hozzászólásod korrekt. Dilettáns utánérzésgyűjtemény. Remélem azért ezt nyomtatásba nem engedték, sajnálnám érte a papírt. De ide a Litera Haddszoljonba simán be lehet tenni a többi véramatőr közé. 2. korrekt 2006.08.01. 05:37 persze két d-vel ADD FEL! 1. korrekt 2006.08.01. 05:36 Fantáziátlan fúzfaerőlködések! Ad fel!, ha már tegnap elfelejtetted feladni a versírást, és senki sem volt olyan jóindulatú a környezetedben, hogy lebeszéljen az erőlködésről.
Ezt sikerült nyomatékosítanom:)
Hm... Én egész egyszerű okot találtam arra, hogy miért írjon továbbra is Halmai Tamás. Egész egyszerűen azért, mert nekem például örömet okoz, s mert persze tehetséges. Szerintem, ha ezzel egyedül vagyok is (ami képtelenség), érdemes írnia. S köszönöm a kellemes perceket neki, amiket az írásaitól kaptam. Akit pedig ingerel, hogy nem érti a finom tartalmat, az ne olvasson tőle. Kár lenne a szeméért. Használja másra:) Szóval, vagy szó nélkül, én csak gartulálni tudok Halmai Tamásnak, s megköszönni ezeket a kis darabokat a lelkéből. További sok sikert: Annopé
Hm... Én egész egyszerű okot találtam arra, hogy miért írjon továbbra is Halmai Tamás. Egész egyszerűen azért, mert nekem például örömet okoz, s mert persze tehetséges. Szerintem, ha ezzel egyedül vagyok is (ami képtelenség), érdemes írnia. S köszönöm a kellemes perceket neki, amiket az írásaitól kaptam. Akit pedig ingerel, hogy nem érti a finom tartalmat, az ne olvasson tőle. Kár lenne a szeméért. Használja másra:) Szóval, vagy szó nélkül, én csak gartulálni tudok Halmai Tamásnak, s megköszönni ezeket a kis darabokat a lelkéből. További sok sikert: Annopé
Hm... Én egész egyszerű okot találtam arra, hogy miért írjon továbbra is Halmai Tamás. Egész egyszerűen azért, mert nekem például örömet okoz, s mert persze tehetséges. Szerintem, ha ezzel egyedül vagyok is (ami képtelenség), érdemes írnia. S köszönöm a kellemes perceket neki, amiket az írásaitól kaptam. Akit pedig ingerel, hogy nem érti a finom tartalmat, az ne olvasson tőle. Kár lenne a szeméért. Használja másra:) Szóval, vagy szó nélkül, én csak gartulálni tudok Halmai Tamásnak, s megköszönni ezeket a kis darabokat a lelkéből. További sok sikert: Annopé
Mondjuk tényleg nehéz volna okot találni arra, hogy miért folytassa a versírást halmai Tamás, persze megakadályozni nem lehet senkit, és ha neki ez valami terápia, akkor miért ne, csak mondjuk papírra már én sem nyomtatnám, de a net elég sok mindent elbír, úgyhogy akár ezeket a harmatos próbálkozásokat is itt lehet hagyni.
:DDDDDDDD Műértők:) Remélem Halmai elfelejti elfelejteni, hogy abba kell hagynia az írást.
Mármint a Halmai Tamás versei dilettáns utánérzések. Sajnos nincs egy eredeti gondolata, de még mások gondolatait is nagyon gyatrácskán, sápadtan és vértelenül adja elő. Nem is értem miért nem szólt erről még neki senki.
Korrekt! Hozzászólásod korrekt. Dilettáns utánérzésgyűjtemény. Remélem azért ezt nyomtatásba nem engedték, sajnálnám érte a papírt. De ide a Litera Haddszoljonba simán be lehet tenni a többi véramatőr közé.
persze két d-vel ADD FEL!