hirdetés

"Halt harminchat évig, élt néhány napot…"

Az ellopott tragédia - Rejtő Jenő-emlékkiállítás a PIM-ben

2003. november 28.
Lelet rovatunk "főhőse" ez alkalommal Rejtő Jenő. Az itt közölt anyag a Petőfi Irodalmi Múzeum Az ellopott tragédia című kiállításának anyagára épül elsősorban. Jelen írás mellett figyelmébe ajánljuk minden Rejtő-rajongónak a kiállítás tárlatvezetőként használandó kísérőszövegét a rendezők, Thuróczy Gergely és Horváth Csaba tollából, a kiállított tárgyak mellett szereplő Rejtő-idézeteket, valamint a képgalériában (Képriport, jobbra fent) közzétett dokumentumokat, ínyencségeket és az izgalmas linkgyűjteményt is.
Kedves kalandor olvasó! Hagyj fel minden reménnyel/regénnyel! Ahová belépsz, nem más, mint "Kávéház és étterem a négy döglött patkányhoz. Az úri közönség táncol!"
hirdetés

"Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. (…)"

Sír (a) felirat

Rejtő Jenő (1905-1943?), született Reich Jenő, úgy halt meg, hogy nem maradt utána semmi. Szinte semmi, alig valami: néhány levél, pár összefirkált kézirat, egy útlevél, dedikált könyvek, egy saját kiadású lap. A testét sosem találták meg, eltűnt, elenyészett (halálának pontos időpontját a mai napig homály fedi).
Számtalan regénye jelent meg különböző kiadóknál, máig nem készült teljes és részletes bibliográfia róla, az életművét nem dolgozták fel, csak foltokban: hiába vált fogalommá, sosem került be az ún. irodalmi kánonba. Néhány kivételtől eltekintve irodalmi lexikonok nem emlékeznek meg róla, maximum Nemeskürty ("nincs jogunk kézlegyintéssel napirendre térni sikere fölött", Diák, írj magyar éneket). Hegedűs Géza szerint "Az irodalomtörténet hivatottjai nem voltak hajlandók tudomásul venni Rejtőben az írót", és ezzel szemben "Sokan oly mértékben túlértékelték Rejtő írásművészetét, hogy már-már a magyar nemzeti klasszikusok közt emlegették". Rejtő (vagyis P. Howard, ejtsd: Péhovard) sikere még életében egekig szökött, a kalandregény-elemeket a fekete, groteszk és bizarr humorral ötvöző regényeit (légiós történetek, kevésbé sikeres westernek) falta az olvasóközönség. Hogy csak ponyvairodalomnak nevezhető-e, amit írt, kérdés, mindenesetre valószínű, hogy "Rejtő Jenő helye a két indokolatlanul túlzó értékelés között van" (Hegedűs Géza).
A kiállítás kurátorainak (Thuróczy Gergely és Horváth Csaba) nem volt könnyű dolguk, amikor arra vállalkoztak, hogy valójában a semmiből hoznak létre egy Rejtő-tárlatot a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Vagyis valójában könnyű dolguk volt. Ha Rejtő szelleméhez hűek akartak lenni, nem tehettek mást, mint hogy felépítenek egy hamistárlatot, ahogyan Thuróczy fogalmaz, megalkotnak egy kiállításparódiát, amelyben szinte minden kiállított tárgy sokkal inkább játékos színházi kellék, mint dokumentum, hisz maga Rejtő is ponyva-paródiákat írt. A fiktív Rejtő-relikviák az író műveiből származnak, a rendezők még csak nem is állítják, hogy valódiak lennének: Senki Alfonz igazolványának pecsétes hitelesítője például nem más, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum, de van itt kopott lavór, a Bűnügyi Múzeumban lelt bokszer, kártyák, rumosüvegek, szájharmonika, a Csülök és a Tuskó Hopkins nevű Rejtő-hős pedig eleve kilógatott csülökként, illetve fatuskóként szerepel. De láthatunk filmkellékesek varrta légiós egyenruhákat (még A Láthatatlan Légió uniformisa is megcsodálható: teniszütőstül, gumikesztyűstül, önborotvakészletestül, de mezítláb), a Hadtörténeti Múzeumból kölcsönzött munkaszolgálatos zubbonyt, viseltes fegyvereket, rossz bakancsot, úgy, hogy minden tárgynak mégis története és a Rejtő-műveket ismerők körében tág jelentéstartománya van. Ki hinné tehát, hogy mindaz, amit lát, egy valódi élet "hagyatéka"? Vagyis ki ne hinné? Rejtőtől még ez is kitelik.


Épp ezért is lett a kiállítás címe: Az ellopott tragédia, ami úgy van, hogy nincs, meg azért is, mert Rejtő előszeretettel választott könyvei címéül hasonló hangzású-jelentésű szófordulatokat: Az ellopott futár, Az elsikkasztott pénztáros, Az elveszett cirkáló… A Csontbrigádban el is hangzik: "Mit tegyen egy ember, akitől elrabolták a tragédiáját?" De hogy is van ez? Mit vesztett el Rejtő Jenő?
Reich Jenő kispolgári zsidó családból származik, két testvérbátyja van, mindketten Rejtőhöz hasonlóan magyarosították a nevüket, egyik Révaira, a másik Bíróra. Révai Gyula volt az, aki a Rejtő halála után fennmaradt kéziratokat sajtó alá rendezte (Vanek úr Párizsban). Nos, ez a Rejtő Jenő ún. komoly irodalommal kezdte pályafutását, korai (kb. 18 éves korában született) versei Ady-utánérzések, efféle kezdeményeivel sosem tudott betörni az irodalomba (de még az olvasók kegyeibe sem lophatta be magát, annál is inkább, mivel sosem publikálta őket). Mint egyik későbbi ironikus szösszenetének címében is mondja: "Sohasem tudtam írni". Rejtőnek ezt a másik arcát is láthatjuk a kiállításon. Ő A szomorú ember, akinek késői versei már egy érett írószemélyiségről adnak képet (Különbéke). Rengeteg műfajjal próbálkozott, P. Howard álnéven légiós történeteket írt, Gibson Lavery név alatt vadnyugati történeteket, de belekezdett egy Dr. Dárius című, boncteremben kezdődő naturalista rémregénybe is, írt kabarétréfát és operettet, a 30-as években (külföldről visszatérve) Nagykörút címmel bulvárlap kiadásával is próbálkozott. Valószínűsíthető, hogy a lap szinte összes írását (többek között hangzatos nevű nőírókét is) ő maga írta. A lap megbukott, egy számot ért meg csupán.
Rejtő a Japánban dolgozott, s a legenda szerint kávéházakban, de a szabónál és a hentesnél is kéziratoldalakkal fizetett (letépett egy darabot, s ezt adta fizetség gyanánt), kiadója futkosott fizetetlen számlái után. A rengeteg munka – szinte napszámban írt, kéthetente regényt gyártott – és a kudarcok megviselték idegrendszerét, Benedek István bujtatta a Lipóton. De nem csak származása miatt, Rejtőnek súlyos pszichés problémái voltak, temérdek fóbiája (például telefonfóbia: rühellt telefonálni, a legközelebbi helyekre is szívesebben táviratozott). Szenvedélyes kártyás és szerencsejátékos is volt, minden pénzét a játékba ölte. De nem volt gondja, ha egy kártyatartozást valaki tettlegesen kívánt behajtani rajta, ugyanis bokszolt (néhány fotóján látszik is betört orra), a 190 centis, vékony, mégis nagydarab ember mint vérmes bunyós fiatal korában utcai verekedésekben is részt vett. Állítólag a Piszkos Fred felütéseként olvasható "- Uram, a késemért jöttem! / - Hol hagyta? / Valami matrózban" eset vele magával is megtörtént, nevezetesen szó szerint hátba szúrták egyszer. Rengeteget utazott, szerencsét próbált Párizsban, Londonban, sok európai városban. Viszont minden ellenkező híresztelés ellenére sosem volt idegenlégiós. Noha egyesek szerint legalább egy hetet eltöltött Észak-Afrikában, mások szerint csak Marseille-ig jutott, üldögélt kicsit a kikötőben, szemlélődött, majd hazatért (mindezek irodalmi lenyomata olvasható a néhány éve hagyatékból kiadott Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című regényes útleírásában). Történetei zömmel nem személyes tapasztalatok, hanem valószínűleg azokból a találkozásokból és beszélgetésekből születtek, amelyek a kikötőkben estek meg vele, a légiósokkal és más furcsa szerzetekkel, akik később regényei alakjaivá váltak.

Az ellopott tragédia című kiállítás legértékesebb anyagai Rejtő gépírónőjétől származnak. Rejtő legtöbb művét a pár éve elhunyt Kovács Magda vitte gépbe. Elbeszélése szerint Rejtő megadta módját az írásnak: csinosan felöltözött, mikor diktálásra szánta magát, és segítőjének is "kisestélyi" dukált ezen alkalmakra. De munka közben (amely szent és sérthetetlen volt) – bármennyire is könnyfakasztó volt a poén – a gépírónőnek nem volt szabad felkacagnia. Aztán a kész kéziratokat Rejtő gondosan összefirkálta, átdolgozott szinte minden sort. Ha írt, többnyire ceruzával: ezt a különös szokását akkor is megtartotta, ha valakinek könyvet ajándékozott. A tárlaton látható például egy Kincskereső kisködmön Rejtő ajánló soraival a szennycímlapon, szintén ceruzával írva, de ugyanígy ceruzával dedikálta Magdának a kiállítás egyik legfőbb ihletőjét, egyszersmind legkomolyabb könyvét, a Csontbrigádot. Rejtő egyébként rengeteget levelezett, többnyire gyalázkodó üzeneteket fogalmazott kiadóinak, cirkalmas mondatfűzéssel próbálta elérni a magasabb gázsit, a húszas évek végéről fennmaradt önéletrajzában pedig láthatómód görcsös igyekezettel próbálta magát betuszakolni egy polgári állásba, amely biztonságos megélhetést jelentett volna számára.
De bele lehet olvasni ifjúkori naplójába, amelyben beszámol egy bizonyos Bözsiről, akinél eltöltött egy édes éjszakát. "Előkerültek" Troppauer Hümér versei. Na ne tessék elhinni, Parti Nagy Lajos írta meg őket. Látható munkaszolgálatos katonaigazolványa (a II. Magyar Hadseregben "szolgált" a Don-kanyarban), Zórád Ernő, Rejtő műveinek egyik legfőbb képregénybe álmodója három nagyalakú képregény-olajfestménnyel is szerepel, és láthatóak Korcsmáros Pál újra kiadott képregényeinek részletei színesben. (Kass Jánostól, akitől szintén ismertek Rejtő-illusztrációk, sajnos nem.) Aki emlékszik a 70-es évek Fülesében közölt Korcsmáros-comicsokra, boldogan lesheti most az eredetileg is színesre szánt rajzokat, valamint két örömteli hírrel is gazdagabbnak érezheti magát: Korcsmáros Pál Rejtő-képregényfigurái nyomán és a Rejtő-regényekből egész estés amerikai-magyar rajzfilm készül (az alakok már készen, bár a financiális feltételek még nem adottak), és most már kapható a Rejtő-művekből készülő képregény-füzetsorozat első darabja, Az elátkozott part is.
Kedves kalandor olvasó! Aki e kiállítás ajtaján belép, hagyjon fel minden reménnyel/regénnyel, a felirat ("Kávéház és étterem a négy döglött patkányhoz. Az úri közönség táncol") nem kecsegtet önfeledt percekkel. Rejtő Jenő világából a fanyar humorral szemlélt élet szomorú fele látható itt. Lehet teli torokkal röhögni, kuncogni, de közben elfacsarodik valahogy az ember szíve. Bent lepusztult talponálló, rozzantra festett hajópadlóval (Jovián György munkája), balra söntéspult, a polcon "Fene gége, fene torok"-nak való szeszek, dzsinek és rumok, hagyma- és alkoholszagban az asztalnak dől Fülig Jimmy "matrózcimborája", hátában az obligát gyöngyház nyelű kés; középen a nyolcfokú létra Melanie, amelynek alján a Piszkos Fred közbelépből ismert citátum ("Szeretnék világhírű lenni! Sok a pénzem! Kevés a leleményességem!…") a mennyezetbe futó lajtorja és egy eltűnő alak még közénk lógó lába mellett Rejtő Jenő saját életfilozófiájává varázsolódik: "Szeretnék világhírű lenni! Kevés a pénzem! Sok a leleményességem! Minden jó ötletet örömmel fogad megnyerő ifjú, aki elvesztette életkedvét".
Pedig csak arra vágyott, hogy… Mire is? Arra, amire a Nagy Levin? "Hagyjatok főzni, és én megjavítom az emberiséget!" Rejtő Jenő, ha a plafonra nézünk, akárhogy is, de itt és most mennybe megy.

Post Scriptum
1. Rejtő Jenő emlékezetére a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Éremszakosztálya Piszkos Fred, a kapitány címmel érempályázatot hirdetett, a beadott művek a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításának záróakkordjaként láthatóak, közvetlen Rejtő Jenő ez alkalomra állított, csákányvágott, stilizált síremléke után, amelyen a (Sír (a) felirat) sírfelirat olvasható.
2. A Törzsasztal Informatikai Alapítvány szobrot kíván állítani Rejtő Jenőnek, illetve utcát kíván elnevezni róla. Az anyag feltételek előteremtéséhez gyűjtést hirdetett. Kérünk minden Rejtő-rajongót, -szimpatizánst, -tisztelőt, adakozzék. Részletek a www.rejto.hu oldalon.
3. Köszönöm a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a kiállítás egyik kurátorának, Thuróczy Gergelynek az értékes segítséget az írás megszületéséhez!


Dokumentumok - A képgalériában látható képek, sorrendben
1. Az ellopott tragédia – meghívó 1. oldal
2. Az ellopott tragédia – meghívó 2. oldal
3. Rejtő Jenő gépelt kézirata
4. A Láthatatlan Légió. Vidám Könyvek, Magvető, 1956
5. Vanek úr Párizsban (első kiadás). Sajtó alá rendezte: Révai Gyula. Népszava, Microvar, 1986
6. Piszkos Fred, a kapitány. Magvető, Budapest, 1958 – az elhíresült kezdőoldal
7. Az elátkozott part - Korcsmáros Pál képregénye, részlet 1.
8. Az elátkozott part - Korcsmáros Pál képregénye, részlet 2.
9. Az elátkozott part - Korcsmáros Pál képregénye, részlet 3.
10. Kass János illusztrációja A Láthatatlan Légióhoz
11. Légiós zubbony – részlet a kiállításból
12. Fülig Jimmy matróztársa, hátában késsel – részlet a kiállításból
13. Harci eszközök – részlet a kiállításból
14. Rejtő Jenő egyik legismertebb fotója

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.