A koncert második felében első számként hallható feldolgozás a komolyzenére vonatkoztatva játszotta ki „az édességek a zeneiparban” tárgykörét: a hat versszakból álló verset két egyenlő részre osztva szakította meg az énekesnő dalát a komolyzene területéről vett „édességek” beillesztésével – hogy mindez milyen viszonyban is áll Kondor Ádám „többé vagy kevésbé elszigetelt” életművével, erre sajnos nincs rálátásom, de ez a darab tetszett, már csak pusztán azért is, mert a kevesek egyike volt, ahol a vers szövege tisztán hallható – ez nem feltétlenül kell akadályt jelentsen egy koncerten, nekem mégis könnyebbé tette a ’fogyasztást’. Meglehet, a befogadást a kortárs zenében járatosnak egyáltalán nem mondható fül számára is élvezetes hangzás eredményezte; úgy jártam vele, mint a vers beszélője: „És óhajtod négypercnyi popzenédet, / mert cukra oldja a keserűséget.” Az azonos korosztályba tartozó Fekete Gyula A gyönyörű gyár, és A Lipótvárosi Teher című vers két tételének (Tempo giusto, Ritenuto) feldolgozására vállalkozott.