hirdetés

Hanne Højgaard Viemose: Hannah

2012. április 18.

Hanne Højgaard Viemose (1977, Frederikshavn) dán írónő antropológiát tanult az Aarhusi Egyetemen, és elvégezte a Dán Íróakadémiát. Hannah című első regénye a Gyldendal Kiadónáj jelent meg 2011-ben. - Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának dán vendége.

hirdetés

Egy banánültetvényen dolgoztam Queensland északi részén, Tully mellett. Tully nem olyan lánynak való hely volt, mint én. „Get out of that place, sweetie”, mondta Donald, és kezembe nyomta az útlevelemet, amikor visszatértem Bundabergbe, hogy kifizessem az adósságom. Egyáltalán nem lepődött meg, amikor elébe álltam és odaadtam neki a pénzt. Nyolc hónappal korábban szöktem meg.
Donald véleménye meglepett, bár bizonyos szempontból igaza volt. Tullyban csak okkal telepedett le az ember. A falu Ausztrália legesősebb vidékén, végeláthatatlan banánültetvények, cukorrépaföldek és egészen a tengerig nyúló esőerdők rejtekében bújt meg. A helyiek fizetésnapon, pénteken négy óra után, a pohár fenekére néztek, és pillanatok alatt szép kis csetepaté kerekedhetett.
Voltak itt szigetlakók a Torres-szorosból, bennszülöttek Tullyból és Yarrabahból, meg fehér ausztrálok, ez utóbbi vegyes táraságot zömmel az ország másik végéből érkező „vörösnyakúak“ alkották. Rajtuk kívül szép számban jöttek ide új-zélandiak, maorik és fehérek, meg olyan hátizsákos turisták, mint én.
Four X-et ittak a frigóból, és mezítláb, egydolláros pólóban jártak.
A csehó éjfélkor bezárt, ilyenkor átmentek a Feluga Country Clubba a Chiquita egyik leselejtezett teherautóján, és a Dirty Old Town című slágerre rázták magukat a visszhangos betonhelyiségben, ahol mindig ugyanazok a Springsteen- és Metallica-számok forogtak. Addig füveztek és ittak, amíg teljesen kiütötték magukat, vagy fölszedtek valakit az út másik oldalán, a meredek folyópart mentén húzódó ültetvényről, és lezavartak pár numerát, mielőtt felharsant a nevető kookaburra madár reggeli kacagása a cukorrépaföldek, esőerdők és banánültetvények fölött.
Közel egy évig laktam egy lakókocsiban a vasút túloldalán, ahol megpakolták cukorrépával a billenőplatós teherautókat, melyek elszállították a rakományt a feldolgozóüzembe. Nem mondom, hogy gyökeret vertem ezen a helyen, de nem dédelgettem elutazással kapcsolatos terveket a fejemben, parkoló pályán voltam, nem érdekelt, mit hoz a jövő.

Billyvel, Flinnel és Garyvel jöttem Tullyba. Garyt egyébként nem Garynek hívták, de mi megszoktuk, hogy így szólítjuk. Gary apja francia volt, és Ausztráliában csak azok kaptak munkavállalási engedélyt, akik nemzetközösségi útlevéllel rendelkeztek. Ezt bárki mondhatta, nem mindig ellenőrizték. Gary élt Londonban, tudott angol akcentussal beszélni, és azt hazudta, hogy brit állampolgár.
Én is ugyanezt szerettem volna tenni, nagyon jól hazudtam, de nem tudtam rendesen angolul, alig pár szót ismertem, az angoltanárom a gimiben egy idióta volt, utáltam, s mivel nyilvánvalóan ő sem kedvelt engem, igyekeztem minél többet lógni az óráiról. Nem ültem állandóan a tévé előtt és nem játszottam számítógépes játékokat sem, ezért az angol nyelv, ha nem is szűz terület volt a számomra, de kiaknázatlan és iszonyúan távoli, amikor megérkeztem Ausztráliába. Ráadásul hadilábon álltam a nyelvváltozatokkal, nem értettem az ír és ausztrál akcentust, a brit dialektusok jó részét pedig olyan furának találtam, hogy még arra sem jöttem rá, angolt hallok.
Nem értettem, amikor munka után azt mondták, „buckered” meg „knackered”, és soha nem tudtam, vajon elvárják-e tőlem, hogy megálljak, és néhány mondatban válaszoljak, amikor az utcán megkérdezték, „how is it going” vagy „hanging”, ahelyett, hogy azt mondták volna, szia.
Ugyanez volt a helyzet a „hooker” és „humper” szavakkal, több évbe telt, mire rájöttem, hogy a „hooker” prostituáltat jelent, nem csupán azt az asszonyt, aki bozótvágó késsel és sarlóval, azaz egy íves pengéből és hozzá kapcsolódó nyélből álló szerszámmal rendben tartja az ültetvényt, visszavágja az öreg növényeket, ritkítja az új hajtásokat meg a gomba mód szaporodó tősarjakat, és levágja a beteg leveleket a termőre fordult növényről, amelyről szabályos fürtökben csüngenek a banánok, a törzsből nőnek ki a hatalmas levelek között, oldalra dőlve még tovább nőnek, majd lefelé hajlanak, a virágok lehullajtják szirmaikat, melyek alól úgy bújnak ki a banánfürtök, mint az ujjak.
A szó dán jelentéséből kiindulva azt gondoltam, a „humper”-ek azok a fiatal srácok, akik egész álló nap a pótkocsi meg a növények között ingáznak közel százkilónyi banánfürttel a vállukon. Természetesnek találtam, hogy sántítanak. Azt persze nem tudtam, hogy a szónak létezik egy másik jelentése is, jóllehet az nagyon is hozzátartozott egy olyan helyhez, mint Tully, és akkor még nem beszéltem a brit hátizsákosok mocskos szájáról.
Numera, közösülés, dugás, kúrás, kefélés, kamatyolás – az angolban bizonyára több szó is van, ami ugyanezt jelenti.

Semmi dolgom nem volt Ausztráliában, ahogy sehol máshol a világon, halvány elképzelésem sem volt róla, mit kezdjek az életemmel, csak azt tudtam, hogy szabad akarok lenni, mert a szabadságot hallomásból ismertem. Úgy éreztem, gúzsba kötöttek, izmaim megfeszülnek és merevek, egész egyszerűen muszáj volt messzire szaladnom.
A véletlennek köszönhető, hogy éppen Ausztráliára esett a választásom, előtte nyáron a Linde étteremben kaptam munkát az Alpokban, októbert írtunk, egy hónap volt hátra a szerződésemből, amit nem akartam meghosszabbítani. Egyik este sydneyi turisták tértek be az étterembe, a zergevadászat óta nem találkoztam külföldi vendéggel, a síszezon csak januárban kezdődött, és úgy éreztem, vákuumba kerültem.
A férfi megkérdezte, jártam-e már Ausztráliában. A felesége meg hozzátette, hogy könnyű munkát találni náluk, mostanság sok hozzám hasonló fiatal utazik oda.

Bogdán Ágnes fordítása

Hanne Højgaard Viemose

Hanne Højgaard Viemose (1977, Frederikshavn) dán írónő antropológiát tanult az Aarhusi Egyetemen és elvégezte a Dán Íróakadémiát. Hannah c. első regénye a Gyldendal Kiadónáj jelent meg 2011-ben.

Hanne Højgaard Viemose

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Quaoar Quaoar 2012-04-26 12:32

Mikorra várható magyar fordítás? (Szeretnék megtanulni dánul, de az még sokára lesz - sajnos.)
Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának kiadványában találtam - klassz, hogy van ilyen is! Remélem, előbb-utóbb magyarul is megjelenik, mert a leírás alapján igen érdekes-különös-különleges.