hirdetés

Happy Birthday, Sylvia!

2012. október 27.

Ma ünnepelné nyolcvanadik születésnapját a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású költőnője, Sylvia Plath. Ez alkalomból fordította újra egyik legismertebb versét, a Daddyt egy fiatal műfordító Galambos Gábor, amely mellett elolvashatják a vers két korábbi, mára klasszikussá vált fordítását Gergely Ágnes és Tandori Dezső tollából is. 

hirdetés

Sylvia Plath-t írásaiban - a legkisebb naplóbejegyzéstől a legnagyobb versekig- mindig a Tökéletes megalkotása ambicionálta. A „tökéletesség” ugyanakkor egyszerre vonzotta és taszította. Fakszimile kiadásaiból jól látszik, hányszor futott újra neki egy-egy sornak, milyen picike észrevételekkel pontosította a papírra vetett sorokat.

Plath a tökéletest akarta megteremteni a papíron. Frieda Hughes a javított Ariel kötet előszavában külön kitér arra az időszakra, amikor Plath a Daddyn dolgozott: „ A megírás pillanatában anyám olyannak tűnt, mint aki egész életélményének totális összegzését írja”. A Daddy közelíti meg talán leginkább a Plath-i értelemben vett tökéletességet.  A Daddy nemcsak egy vers lett a sok közül. A Daddy túlmutat önmagán. Olyan, mintha a filozófiai értelemben vett „nyelv” legmélyebb rétegéből hozna felszínre valami metafizikai kézzelfoghatóságot. Hipnotikus hatás mechanizmusa Poe A Holló című verséhez vagy Edith Piaf Padam, padam padam című dalához egyaránt hasonlítható. A Daddy képes arra, hogy leváljon a költői korpuszról, képes az önálló életre. Olyan, mint egy híres film sanzonja, vagy egy opera áriája. A Daddy egyes sorai külön életet élnek, diskurzusokban jelennek meg, újságcikkek főcímében alkalmazzák, nem kizárt, hogy lesznek sorok, amelyek szállóigékké, klisékké válnak az évek alatt. A Daddynek legendája van. A Daddy a depressziósok himnusza, legyenek akár nők, akár férfiak. A Daddy azért tökéletes mert az indulatos felszín alatt, a lényegét tekintve semleges, érzelmektől nem fűtött, teljesen objektív vers. Úgy létezik a költészet „temetőjében”, mint egy óriási nagy fekete obeliszk.  

Vadon Lehel bibliográfiája szerint, 2000-ig a vers összesen kilencszer jelent meg különböző könyvekben és periodikákban. A magyar műfordítások közül Tandori Dezső és Gergely Ágnes fordítása jelent meg a Sylvia Plath versei címűkötetben, amelyet az Európa Kiadó jelentetett meg 2002-ben. Úgy érzem, ezt a verset nem lehet tökéletesen lefordítani. Bár több helyen is kérdésesek a megoldásaim, szeretném az alábbi próbálkozást megosztani az olvasókkal, esetleges ötletekre várva, abban a reményben, hogy Sylvia Plath legtöbbet antologizált verse egyre autentikusabb hangon szólalhat meg magyarul.


Galambos Gábor


Sylvia Plath és Ted Hughes

DADDY- próba  

Hagyd már abba, hagyd már abba


Soha többet, nincs fekete csizma
Amiben, mint egy láb éltem
Első, fehér harminc évem,
És még hapcizni se mert a baba.

Meg kellett öljelek, apa.
De meghaltál, még időm előtt –
Te márványzat, Istennel tömött táska,
Rémszobor, szürke lábujja
Behemót, mint San Francisco fókája.

Meg egy fej az őrült Atlantiban
Ott, hol a zöldszín a kéket mossa
Gyönyörű Nauset partjainál.
Imádkoztam, hogy rád leljek, apu
Ach du.

A német nyelvben, a lengyel városban
Amit szitává lőttek a háborúk,
A háborúk, a háborúk
Neve sincsen, névtelen
Polák barátom szerint

„Tizenkettő egy tucat”- számra.
Így nem tudhattam meg soha
Honnan a lábad, honnan gyökered
És soha nem tudtam beszélni veled.
A nyelv állkapcsomba akadt.

Beleszakadt egy szögesdrótba.
Ich, ich, ich, ich.
Beszélni is alig bírtam.
Minden németről azt hittem, hogy maga.
És az az obszcén nyelv

Egy gőzős, egy gőzös
Engem is visz Auschwitzba
Belsenbe vagy Dachauba
Úgy kezdtem beszélni, mint egy zsidó.
Szerintem én lehetek egy zsidó.

Az echte bécsi sör, a tyroli hó
Nem olyan tiszta, és nem való.
Ősanyám cigány, rajtam a burok
És mindig velem egy pakli tarot
Tudd meg, lehetek egy kicsit zsidó.

Mindig rettegtem tőled, apa
Te Luftwaffe-s handabanda
Hetyke bajuszka,
Ibolyakék szemek, persze árja.
Panzer-man, panzer-man, o, Maga –

Nem Isten, csak egy szvasztika
Feketébb, ég át nem hatol rajta.
Kell egy fasiszta minden nőnek,
Brutális szív, brutális bakancs pofa
Pont, mint a tiéd, apa.

Mögötted fekete tábla,
A képem is mutatja, te vagy rajta,
Pata helyett, az állad volt hasított
Az ördög se lehet tenálad jobb, de kész,
Nem, soha többet a fekete kasza

Aki pici piros szívem kettészakította.  
Tíz éves voltam, hogy eltemettelek.
Húsz évesen, próbáltam utánad halni.
Hozzád, vissza, vissza, vissza
Térni. Hittem, minden porcikám kívánja.   

De ezek még a zsákból is kiszedtek,
Ragasztóval egybeillesztettek,
Akkor már tudtam, mi tévő legyek,
Példaképemnek megtettelek.
Egy feketeruhás alak, Meinkampf kinézet

Vasszűz szerelmes szadistája.
A szám meg mondta: akarja, akarja.
Hát most befejeztelek végre, apa.
A fekete telefon tövestül kirántva.
Hang át nem hatol többet soha.

Egyet megöltem, sőt kettőt egy csapásra -                                          
A vámpír megmondta egy kaptafa,
És szívta a vérem, egy évig.
Ha tudni akarod, nem is egyig, hétig.
Apa, most már szépen visszafekhetsz.

Zsír fekete szívedben egy cölöp
A falu most tombolva rajtad járja.  
Ők mindig tudták, ki felett ropják
És sohase szerettek téged.
Apa, Apa, te bitang, most véged.


(Galambos Gábor fordítása)



Sylvia PLath: Apu


soha-színű, soha-szagú,
soha-többé, sötét saru,
úgy laktam benned, mint a láb,
vánnyadva, harminc éven át,
légszomjasan, jajtalanul.

meg kellett öljelek, Apu.
meghaltál, nem maradt időm –
márvány-súly, Istennel teli zsák,
sírszobor, akkora lábujjú,
mint egy friscói fóka,

fejed a kékre zöldet hányó
szeszélyes Atlanti-tenger
indián partjain túl.
imádkoztam, hogy visszajöjj.
ach, du.

az a német nyelv, az a lengyel táj,
amin végighengerelt
a háború, a háború.
de a város neve ismert.
lengyel barátom szerint

van ilyen város egy csomó.
ezért sohase tudtam, hol
reng a talpad, hol versz gyökeret,
nem tudtam beszélni veled,
a nyelvem megszorult.

szögesdrót mögé szorult.
ich, ich, ich, ich,
szólalni is alig
bírtam, nekem minden szöghajú
germán te voltál. és a gép, a gép:

Az a trágár beszéd,
mint egy zsidót, elszuppolt engem is
dachauig, auschwitzig, belsenig.
már úgy beszéltem, mint egy zsidó.
és hátha az vagyok, zsidó.

a tiroli hó meg a bécsi sör
nem fajtiszta, nem is való.
szépanyám cigány, sorsom balog,
velem egy pakli, egy pakli tarokk,
miért ne lehetnék zsidó.

mindig tőled féltem, Apu.
luftwaffe. gombnyomás-agyú.
csinosra nyírt bajusz.
világos árja szem, két kék kapu.
panzermann, páncélos, Apu –

nem Isten, csak horogkereszt,
eget kisiklató.
de a nőknek fasiszta kell,
a képükbe csizma kell, vad,
vad szívű állat kell, Apu.

ott állsz a tábla mellett,
így őriz a fotó.
hasított áll, és nem köröm,
de túltettél az ördögön,
szép szívem kettéharapó,

sötét manó.
tíz voltam, hogy lezárt a kripta.
húsz: meg akartam halni,
hogy hozzád jussak vissza, vissza.
azt hittem, a csont is jó.

de visszaszerzett a világ,
a nagy üstfoltozó.
s már tudtam mi a tennivaló.
magamnak megalkottalak:
meinkampf-szemű, sötét alak,

tűzszerszám, ujjszorító.
jó, megteszem, mondtam, jó.
és végül túllettem, Apu.
tövestül kint a telefonzsinór,
nincs hang, lopakodó.

megöltem. és a vérszopót,
aki azt mondta, te vagy,
egy évig nőtt a véremen,
hét évig, tudd meg – azt is, ugyanúgy.
most már aludj.

sötét szívedben vascölöp.
sose szeretett a falu.
fölötted táncol, tipródik a nép.
tudják, hogy kit rejt a hamu.
túl vagyok rajtad, szörnyszülött, Apu.


(Gergely Ágnes fordítása)


Sylvia Plath gyermekeivel, Friedával és Nicolasszal


Sylvia Plath: Apu


Kinőttelek, kinőttelek:
Fekete cipő, visellek
Harminc éve, mint egy láb,
Féregfehéren, s lélegzeni,
Tüszkölni alig merek.

Apu, meg kellett hogy öljelek.
De még előtte meghaltál -
Márvány-súly, csupa-isten zsák,
Szörnyszobor, egy-szürke bütyköd
Böhöm friscói fóka,

Atlanti habba lóg fejed,
Hol kékre babzöld víz pezseg
A szép Nauset előtt.
Imádkoztam, hogy visszatérj.
Ach, du Dreck.

Németül, lengyel városban,
Melyen átment a háború
Hengere, hengere, hengere.
De a városnév megszokott,
Lengyel barátom szerint

Van belőle vagy két tucat.
Hát nem tudom, hol vertél gyökeret,
Hol verted a marsot,
Beszélni se mertem veled.
Megakasztottad a nyelvemet.

Szögesdrót-hurokba akadt.
Ich, ich, ich, ich.
Alig jött egy szavam is.
Te voltál nekem a németek.
S az obszcén nyelvezet:

Mozdony-löket,
Mint egy zsidót, zötyöget.
Jön Dachau, Auschwitz, Belsen.
Már zsidósan beszélek.
Akár zsidó lehetek.

A tiroli hó, a bécsi sör
Igazsága nem tündököl.
Cigány-ősnőm, rossz ómenek
S a pakli tarokk, a pakli tarokk:
Egy picit zsidó lehetek.

Téged mindig rettegtelek,
Luftwafféd, tudós blöffjeidet.
S az a takaros, nyírt bajusz,
Azok az árja-kék szemek.
Ó, Panzereknél panzerebb –

Nem Isten, csak egy horogkereszt,
Sötétjén ég nem nyikkan át.
Minden nő fasisztát imád,
Pofába-csizmát, szörnyetegek
Szörny-szívét, mint a tied.

Állsz az asztalnál, apu,
A képen, ahogy megőriztelek,
Állad, nem lábad volt hasított,
De éppúgy ördög vagy, mint a sötét
Ember, aki ketté-

Harapta piros kis szivemet.
Tízéves koromban temettek.
Húsz, hogy meghalni próbáltam,
Hogy ott legyek újra veled, veled.
Gondoltam, csontok is megteszik.

De kicibáltak a zsákból,
S jól-rosszul összecsirizeltek.
Aztán már tudtam, mit tegyek.
Megcsináltam modelledet,
Meinkampf-képű feketeruhást:

Kefélteti a vasszüzeket.
S azt mondtam: velem is lehet.
Apu. S most végeztem veled.
Kitéptem a fekete telefont,
Hang férge azon föl nem tekereg.

Kettőt öltem volna veled -
A vámpírt, aki a véremet
Szívta nevedben egy éven át,
Hét éven át, most tudod legalább.
Apu, most megnézheted.

Zsíros, fekete szivedben: cövek.
És sose szerettek a környékbeliek.
Táncolva tiporták a tetemedet.
Mindig tudták, hogy te vagy az.
Apu, te rohadt, végeztem veled.


(
Tandori Dezső fordítása)

 


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
flashmob flashmob 2012-10-27 10:58

Tisztára Turi Tímea.