Kertmoziban a Hairt kell megnézni. De minimum a Kopasz kutyát, ha igaz magyarok vagyunk (azok vagyunk). Szóba jöhet még a Doors-film, ha éppen azt adják. Utóbbit zárt moziban láttam, a gyulai Petőfiben, párnázott szék és Dolby Surround, de lehet, hogy már a felújított változat, nem emlékszem, Petőfi helyett Royal, a széken plüss, mint a macin, a kép és a hang, ha volt is, Dolby Digital.
    A Kopasz kutyát Siófokon néztem, tizenhét évesen, az apró kertmoziban két székkel arrébb Závodi János ült, a Mini, a Kex, később a Piramis gitárosa. Addig nem láttam ilyen közelről ismert zenészt, soha nem voltam egy nagy csápoló, és aznap se mertem odamenni hozzá, megszólítani. Aztán (na jó: közel harminc évvel később), az idei könyvfesztiválon úgy alakult, hogy együtt léphettem fel kedvenc Piramis-dalaim szövegírójával, Horváth Attilával, nagy tisztelet neki.
    A Hairt utoljára a gyulai Csigakert szép emlékű kertmozijában láttam, a repedezett fapadokról, ahonnan tízegynéhány évvel azelőtt a Piramis-koncerteket. Véletlenül futottam össze a szerelemmel (első), beültünk a filmre, aztán egy üveg borral le az évszázados tölgyek tövébe. Ó, az a nyár! Zsizsegő gyöngykavics a sétányon, Erzsébet-szobor (carrarai márvány, tehát örök!), és persze a park, a régi szerelmek lábnyoma (meg a jövő, ami még vihetett volna bárhova).
     Mióta konszolidáltabb lettem (mától), nem rajongok a zenés filmekért, bár a fentieket most is szívesen megnézném kertmoziban, ha lenne mifelénk kertmozi. A három film helyett most mégis három másikat ajánlok, hátha még valaki valamelyik nem ismeri. 
   Az első Jean-Michel Basquiatról szól, a címe nem egészen meglepő módon: Basquiat. Kertmoziban nem láttam, de úgy is megnézném, DVD-n van meg, néhány évente előveszem.

      

     A félelem bére közel hatvanéves, gyerekkoromban adták, megmaradt bennem az izgalom. Nemrég egy éjszaka ment a Dunán, és ahogy néztem, rájöttem, hogy nemcsak izgalmas, de jó is.     

     

     Végül egy brazil-francia filmdráma, Fernando Meirelles rendezése, az Isten városa. Véletlenül fedeztem fel (éjszaka a Dunán), tetszett. Azóta megvan DVD-n ez is, a gyerekkorra emlékeztet, cseppet más ugyan, mint A Pál utcai fiúk, de azért mégis. 

    

Kiss Ottó