Hartay Csaba: Nyúlzug

A Podmaniczky Művészeti Alapítvány ajánlata

2008. április 25.
Hartay Csaba Szarvason él, ahol a Holt-Körös egyik partszakaszát Nyúlzug néven jegyzi a térkép. Innen indulnak és ide térnek vissza a versek, miközben évszakokat járnak át, szerelmeket, átmulatott éjszakákat, vagy a táj leírható pillanatait keresik. Csaba épp csak harminc múlt, versei mégis úgy szólnak, mint aki már majdnem mindent látott. A kötetet Podmaniczky szilárd szerkesztette.

 
 
Versek a kötetből:
 
 
 
Szesz, szeretet

Részegen rájövünk
Hogy legtöbb
Ismerősünket szeretjük
Fel kell őket hívni
Tudatni velük a szeretetet
Ők meg szín józanul hallgatják
Szánalmas vallomásainkat

Ritka a részeg
A vonal másik végén
Ritka a viszontvallomás
Az elismerés
Hogy már megint
Milyen jól berúgtál
Hiába
Neked minden
Ripsz-ropsz sikerül
Illik hozzád a szesz
Te vén csibész
Minden kortyodhoz gratulálok
Éljenek magányosan alkoholisták
 
 
 
 
A folyóban egy óriás süllyedt el

A kapitány ujjlenyomatai az égen
Ahogy próbálta
Kitapintani az éjszaka széleit
Sima
Suttogta
Tovább még simább
Még sötétebb

A hajósinas jelentette
A folyóban egy óriás süllyedt el
Egyre bizonytalanabb lépteit
A part mentén
Megkövesedett buborékok jelölik

Az utolsó
Fekete üvegből van
 
 
 
Önházasság

Nem mondtam
De kibékültem önmagammal
Sörözünk együtt írunk verset
Egész jó fej vagyok
Ha nem nyavalygok
Szinte mint egy férfi
Majdnem bácsit írtam
De a bácsit azt magázni kell
Áll az előszobában
És a szüleimet keresi

Megtartottam önmagam
Elviselem a pofámat

Holtomiglan-holtomiglan

 
 
Istennel a kertben

Ha este a kertben járok
A világűrben veled lépkedek
A kerítésen túl idegen bolygó
Felszínén vakondtúrás-kráterek

Visszatérő üstököscsóva
Házunkhoz autó érkezett
Fénysávja a galaktikus tájon
Kiejthetetlen ékezet

Megszűnik a távolság
Ha fényévnyire a közel
Magamra akkor sem hagysz
Ha azt hiszem nem létezel

Egyedül Te ismered birodalmam
Mögötted némán ballagok
Villanó szemű macskáim
Talán csak rég kihunyt csillagok
 
 
 
A leghosszabb éjszaka

Hatalmas szőnyeg
Minden téli este
Holdig vezető lábnyomok
Fagyos csillagok az égen
S az udvaron álló
Zúzmarás fák
Mintha beleőszültek volna
A leghosszabb éjszakába