hirdetés

Határ Győző versei

A lajtos ember; Leonardo; Meddig még; Tömegsír

2005. szeptember 14.
hja! nincs másképp ezt
       jól eszedbe vésd
te ne akarj ne is akarj te mást
hogy gyűlölöm az
       újraébredést
a moccanást új napra robbanást
hirdetés

A LAJTOS EMBER

a banda hangicsál — beee! — a birka béget
    bőg a bőrduda nyekerg a nyenyere
a lajtos ember visz húgyot ürüléket
    az áldott Ürülék
  ez az ő kenyere
éjtájt bejárja az úri romvidéket
    beleizzad a lajtos targonca nyele
pöcegödrök ürítője ő s avégett
    járja: sáraranyával
    telemegy tenyere
nyeker-nyenyeréje bőgő bőrdudája
    más ki lajtja-húzná nincsen ökör bivaly
a szagát csudálja nem haragszik rája
    húzza s még nyerít is
    ihaj! csuhaj! nyihaj!
szagra megy amerről pőcék nyiladoznak
    az Ürülék a kenyér — annak tiszteli
még ma beváltja és áldomásra aznap
    iszik az ürülőkre
    ha lajtja teli
lendkeréken gurul nagy bölöm a lajtja
    mert virágtrágyának nincs antul fínomabb
nádsip és csutora: szól a balalajka
    hímtag száll az égen
    mi dőre gondolat
a lajtos embernél nincs sehol vidámabb
   a vármegyében se borotváltabb üdébb
kimervést ha látja — olyan kedve támad —
    kenyéradó gazdáját
    ami az Ürülék
nála nagyobb hálálkodó elégedettebb
    a Földön míg belőlünk dőltön-dől a Sár
gömbölyvidor! — ürülék-szűkétől se retteg —
    beee! — a birka béget
    a banda hangicsál


LEONARDO
           
                                           Kass Jánosnak


ím az önelégült kisüsti csavargó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

megkérdheted tőle hát kendnek mi baja?
nem hatol le hozzá más világ zsivaja
lapjával rávágtak szétzúzták fülüket
attól lettek (ő is) sült-ágyú-tök süket
súlyos a puskatus sellakfényes agya
mammog nyála csurran agyaratlan gyagya

adjon is magára? minek? nem hivalgó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

nem szól Kinek? nincs mit Sír? nagyokat hallgat
poszog nem resteli lötty kávét kavargat
rozoga ágy szélén csontrozoga silbak
a klotyóba kótog? alvajári félvak
húgyos? még tagadja?! nadrágfoltja rávall
majd felszárogatja a Nap sugarával

ó ő nem Spanyol Grand nem nyalka Hidalgó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

szürke szarkalábas szeme-vizenyője
hát pamata? van szőr? az is hogy benője?
lyuka töke izzad szájszaga megárad
lógó szúvas-odvas egyszál agyarának
kajlasárga utsó kandikálókája
csak-vadkanra fajzik hiába piszkálja

ez a Nincstovább-Hova-Szorulni margó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

hála Leonardo gunyor-RŐTLIJÉNEK
ahogy kipécézte Kukának Hülyének
jövel hullafoltja betegnél maródibb
ahogy tetemünkön kiábrázolódik
ha már elnémultan csengetyűi csüngnek
bénacsilingelve jégláng tetemünknek

itt kell  szembenézned jégteknőn halandó
RŐTLIVEL — ahogyan rótta Leonardo


MEDDIG MÉG

arcom másvilági
       léptem téveteg
untig elég torkig vagyok vele
hogy gyűlölöm már
       ezt az életet
éjfélre jár: az évek éjfele


hja! nincs másképp ezt
       jól eszedbe vésd
te ne akarj ne is akarj te mást
hogy gyűlölöm az
       újraébredést
a moccanást új napra robbanást


hát meddig még hát
       meddig? kérdezed
hát nincs mi felnyitná a lét sebét?
hátrahanyatlik
       vérző két kezed
s benyel nagy öblű tátott éjsetét


TÖMEGSÍR


ez egy Máriás Tallér
ez egy Ezüst Sekel
     ez a rozsdás kajla krajcár:
     ez értéktelen
már nem kellek senkinek
     nekem senkise kell
     ugyan
     jól elbántak jól ki-
     bántatok velem


immár nem tartom magam
sokra-többre én sem
jó ideje nem jegyzik már
     árfolyamomat
nincs se küldetésem se
fényes temetésem
     ugyan
     nem festik meg róla
     nincs olajnyomat


mi ünnepélyes buzgó ön-
elsiratásom
kész  schubertiáda!  a vers
     innen megremeg
s míg én kántálva cifrándi
síromat ásom
     tudom
     nincs nálam tömegsír
     ismeretlenebb

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.