hirdetés

Tóth Kinga: Izgat a behatolás a nyelv szövetébe

2017. április 22.

Adott a vizsgálat tárgya (saját test, szövegtest, egyéb médiumok), és a megfigyelés, szét- és összeszerelés, tapasztás, ragasztás, fel-túl-szétértelmezés tudományos izmusok meg jó nagy röhögések segítségével. – 2017-ben Tóth Kinga kapja a Hazai Attila Irodalmi Díjat, legújabb kötete a könyvhétre várható. A díjazottat Mészáros Gábor kérdezte.

hirdetés

A költészetedben a leírás gépszerűen működik, a hangköltészeti performanszokban a hangod is eszköz, gép. Jól látom, hogy a kétféle megnyilvánulásban ugyanazt a kérdést, gépiség és test viszonyát járod körül más-más oldalról?

Mondhatjuk ezt is, de igazából számomra az emberi test és a nyelv gépiessége, rendszere, strukturáltsága, mechanizmusa az igazán izgalmas. Nem egyszerűsíteném le kizárólag a gép és az ember viszonyára, nem kezelem külön őket. Egy organizmusnak tekintem őket, de tény, a viszonyrendszert vizsgálom és azt is, hogy állapotváltozásokkal, mint például egy betegség, egy „defekt” vagy eltérő funkció, mi változik ebben a rendszerben. Az idegen nyelvvel is így vagyok, izgat a behatolás a nyelv (test-gép-épület) szövetébe, és az is, milyen változás megy végbe a behatolásom által, mit tudok én mint idegen, turista adni-elvenni-módosítani, milyen más géprendszert lehet így létrehozni.

Amikor olvastam a 2014-es köteted, az All machine-t, foglalkoztatott az a különleges lírai mondattan, amire a verseid épülnek. A könyvhétre várható a Magvető Kiadó gondozásában legújabb könyved, A Holdvilágképűek című, grafikákkal és montázsokkal illusztrált kisprózakötet. Hol látod a kispróza helyét a lírához képest?

Nem gondolkodtam ezen, amúgy is problémám van a definíciókkal és a kategóriákkal, minden igyekezetem ellenére sem sikerül értelmeznem őket, azt hiszem, ez a munkámban is látszik. A Holdvilágképűek lehet kispróza, ehhez a tartalomhoz-koncepcióhoz ez a formanyelv illeszkedett talán a legjobban, de itt sem tudom elválasztani a grafikákat és a montázsokat, sőt, a hangokat és a performanszokat sem, számomra így teljes a „könyvtest”. Az írott nyelvezete ennek az anyagnak talán egyszerűbben, direktebben megközelíthetőbb. Kíváncsi vagyok. Felolvasni mindenesetre sokkal egyszerűbb – persze ez szubjektív.

Öröklődhetnek a kisprózában a lírai fogások?

Ahogy például a nem bizonyított, de gyanús genetikai úton öröklődő betegségeknél is – folyamatos vizsgálódással talán megválaszolható ez a kérdés. Csak ne felejtsünk el közben jókedvvel új dolgokat, hangokat létrehozni. Engem inkább ez érdekel.

NEUHAUT  dialóg installáció a Bőr c. kispróza alapján Anthony Rayzhekov-Tóth Kinga, 2017

Műfajok, tematikák szintjén is érezhető a határátlépés. Esetenként a giccs és a trash, rigmusok, mondókák szerepeltetése, zajzene, punk. Az az érzésem, hogy az által szervesülnek az egymástól távolinak tűnő elemek, hogy értelmezed, és eddig még nem látott konstellációban egymás mellé helyezed őket. De ennek csak egy részlete a jókedvű kísérletezés. Az eredmény túlmutat ezen.

Álnaivság lenne azt állítani, hogy az egész egy önfeledt játék, egy „durrbeleakció” – bár azért markánsan ott van ez is. Az egyik performanszomban, aminek „ötletesen” a STAGE nevet adtam, egy korábbi performanszom látható a kivetítőn, ahogy egy berlini galériában a képeimre (a falon) sikogatok és szövegelek rá. Mindezt messzebbről veszi a kamera, miközben megjelenik a videón egy fotós, aki nagyon közelről, szinte centiméterekre tőlem, veszi fel a legintimebb pillanatokat, „belemászik” a szövegtestbe, objektivizálja a maradék emberit. Erről írtam egy szöveget is, amit a színpadon gépek segítségével adok elő, én magam nem tudok mozogni, de ott vagyok. Nagyjából erről van szó, adott a vizsgálat tárgya (saját test, szövegtest, egyéb médiumok), és mindenféle perspektívából a megfigyelés, szét- és összeszerelés, tapasztás, ragasztás, fel-túl-szétértelmezés tudományos izmusok meg jó nagy röhögések segítségével. Pedagógia-kommunikáció-nyelv- és irodalomtudomány oldalról jövök, nyomokban biztosan megtalálhatóak ennek a nyomai, különösen, amikor többletértelmezéseket gyártok az objektjeimhez. Ide társul a gyakorlat, az általad említett vonal, a pop ésatöbbi. Sokszor agresszív folyamatok ezek, egyszerre lehet-kell mindezt véresen és egyáltalán nem komolyan venni.

Mädchen und Wasser (kép-szöveg-hang installáció, performansz) Dorothea Billard-Tóth Kinga. CON_TEXT irodalmi program, Berlin, 2017. Fotó: Falk Weiß

Próbálkoztam egyszer egy expresszionista szöveg, egy korai Alfred Döblin-novella fordításával, akkor szembesültem vele, hogy milyen nehéz előhívni azt magyarul, ahogy Döblin és egyébként a német expresszionizmus megszólal. Van magyar nyelvű hagyaték, amelyhez visszanyúlhatsz?

Kötetek, világok vannak, amik nagy hatással voltak rám. Azokat a szerzőket kedvelem, akik világokat hoznak létre, organizmusokat a szöveggel vagy más formákkal. Tandori, Fenyvesi Ottó, Weöres, Kassák, de mindenképp meg kell említenem Ladik Katalint, akinek a gondolkodásmódja áll talán a legközelebb hozzám. Azt gondolom, alapvetően nem dolgozom ilyen szempontból referenciálisan, és szerintem a fent említett szerzők sem, lehet, hogy ezért is jutottak hirtelen ők eszembe.

Mädchen und Wasser (kép-szöveg-hang installáció, performansz) Dorothea Billard-Tóth Kinga. CON_TEXT irodalmi program, Berlin, 2017. Fotó: Falk Weiß

Hogy viszonyulsz a fordításhoz? Az All machine több idegen nyelven is megjelent. A német nyelvben sokszínű hagyománya van a kísérletező beszédmódnak. Hogy tetszettek a versfordítások? A kisprózáknak is készül majd fordításuk?

Az All machine Kalász Orsolya és Monika Rinck fordításában jelent meg a Solitude gondozásában, nagy öröm volt, hogy egy picit én is részt vehettem a folyamatban. A versek közül sok megjelent angol, szerb, román, dán, finn, norvég, cseh, szlovák nyelven is, angolul én is fordítottam magam és Owen Good is dolgozott a szövegeken. Nagyon örülök, amikor más nyúl a szövegekhez, új irányt vesznek, új ritmusok alakulnak, de nem hallgatom el, hogy közel áll hozzám a totális kontrol, szeretem magam fordítani, roncsolni, fel-és (ki)használni, nagyon régóta írok és publikálok németül és angolul is. Borzasztóak, nagyon nehezek az All machine versei fordítási szempontból, én legalábbis nagyon szenvedtem velük, úgyhogy minden elismerésem a fordítóké. Saját szöveget adaptálni azt hiszem, könnyebb, bár itt elkerülhetetlen az együttműködés az anyanyelvi lektorokkal, szerencsére én megtaláltam a munkatársam, Sophia Matteikat közreműködésével készült az első német nyelven írt könyvem „Wir bauen eine Stadt” címmel, ahol nem egyszerűen magyar versek német átfordításáról (sőt! adaptálásáról) beszélhetünk. Ez a kötet egy folyamat volt, itt már hibridszövegek is készültek, olyanok is, amiket németül írtak, és magyarra fordítottam vissza. Hihetetlenül izgalmas, rengeteget tanulok és játszom közben. A Holdvilágképűek Mondgesichter és Moonlight faces munkacímeken készül németül és angolul. A német verzió szinte kész, párhuzamosan írtam a magyarral és rengeteget segített a két nyelv egymásra való hatása, ennek köszönhetően a kötet harmadától megváltam. A ZSÚR is készen van, PARTY címmel idén jelenik majd meg Amerikában. A német szöveghez pedig most szeretnék kiadót keresni. A versek már megjelentek német folyóiratokban, így bízom benne, hogy sikerül jó helyet találni a könyvnek.

A zene, a képzőművészet és az irodalom területén is lehet tapasztalatod arról, hogy mennyire nyitott ma a kortárs értelmezői közeg a kísérletező műfajok, neoavantgarde eljárások felé.

Nagyon jó tapasztalataim vannak, a kis audiovizuális kofferemmel abban a megtiszteltetésben van-volt részem, hogy az elmúlt pár évben körbeutazhattam Európát és számos fesztiválon, kiállításon, performansz- és felolvasóesten, színházi, hangköltészeti happeningen vettem részt. A közeg nyitott és aktív, de itt megint belefutunk a kategóriákba. Nem tudom, feltétlenül a neoavantgarde sajátja csak a kísérletezés és a nyitottság. Mármint, hogy feltétlenül társítanunk kell-e ezeket a fogalmakat, és kizárólag kell-e ezt tennünk. Kísérletezőnek sem hívnám ezeket a műfajokat, a magam esetében egy élő szövegtest építésről van szó, vizuális, hangi, írott szöveggel és aktív emberi és ahumán jelenléttel, heterotóp, „más” terek létrehozásáról a szöveggel és a szövegben.
Az itthoni közeg nyitottságáról pedig, ha most ezt a konkrét alkalmat nézzük, ennél nyitottabb és befogadóbb gesztust nem is tudtam volna elképzelni, nagyon boldog vagyok. 


A díjátadó est 2017. április 29-én, Hazai Attila 50. születésnapján, 19 órakor lesz a Nyitott Műhelyben (Budapest 1123, Ráth György u. 4.)



Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.