hirdetés

Hazai Attila (1967-2012)

2012. április 10.

Az április 5-én váratlanul elhunyt íróra, Hazai Attilára emlékezik Falcsik Mari, Garaczi László, Karafiáth Orsolya, Kőrösi Zoltán, Lengyel Péter és Nagy Gabriella.

hirdetés

Hazai Attila az egyik legnehezebben szerethető ember volt, akit ismertem. (Mindezt ahhoz képest, hogy a másik én vagyok.) Ha ott volt valahol, és kedvesen mosolygott, az éppen olyan volt, mintha máshol, messze lett volna. Úgy nézett, de még úgy is beszélt. Így működött, működik a nyelve, a prózája is. Azt hiszed, hogy már érzed, érted, aztán koppan egy rövid mondat, és hirtelen nem is lehet eldönteni, komolyan beszél, vagy nevet rajtad. Nem minimalista volt ő, hanem gyilkosan és kőkeményen realista.

Kőrösi Zoltán

Hazai Attila - Erdély György rajzaA Hazai Attila halálhírét hozó Index-Kultúr-cikk közepén a reklámban - mert reklámok pedig vannak a halálhírt hozó cikkek közepén is - a Titanic felmerül a jeges óceánból, hárombavált törzse összenő, és a valóság szabályaira tekintet nélkül megalkotott eszelősen gyönyörű nagy struktúra ismét ép-egészen irányba áll. Orra jobbra mutat, a jéghegy már nem fért rá a képre. Fölötte Hazai Attila félmondata: "hogy azok az olvasók, akik tudják, hogy semmi nem működik, azok majd azt gondolják, hogy ez jó lesz.”

Falcsik Mari

 

Attila konyhájában ültünk, nem tudom pontosan melyik évben. Előttünk sörök, spangli, mindketten meg voltunk zuhanva kissé. Attila kérdezte, mutathat-e nekem egy verset, bár ő nem nagy versíró, de ugye a szerelem kihozza a költészetet az emberből. Nem egy nagy vers, tudja ő, szabadkozott, de máshogy nem találja a módot üzenni, egy vers meg mégiscsak valami, ugye. Persze, mondtam, ami válasz volt minkét felvetésre. Előkerültek a sorok. Nem szoktam emlékezni a csak egyszer hallott dolgokra, de az utolsó szavak máig megmaradtak bennem. „Sikló Ati” végződött a költemény. Valami olyasmiről szólt a vers, hogy utánamenne a nőnek, mit menne, kúszna, cikkanna, nem volt egy telitalálat az egész, mégis ez a két szó ugrott be, amikor Attila haláláról megkaptam a hírt. (A teljes írás.)

Karafiáth Orsolya

Hazai Attila - Matheika Gábor rajza[90–92: két és fél évig élt a Bölcsészkaron az LP Írói Műhely.]

Két és fél évig dolgoztam együtt egyetemistákkal, vele is. Akkor mondtam róla a rádióban: Legfőbb adománya az elszánt, hivatásos makacssága. Világa legtöbbször keserű, véres-gennyes vagy csak az érzéketlenig fásult – szuverén világ. Végletesen idegen tőlem – és becsülöm azt, aki elszántan mondja a magáét, meg van győződve az igazáról és dolgozik.

Szörnyű, ami történt.

Lengyel Péter


Hazai Attila - Kőszeghy Csilla rajza

Április 3-án azt álmodtam, hogy június 3-a van. Nyílt az ajtó, és bekiáltotta valaki a dátumot, szokatlanul nagy és torz volt a feje a kiáltástól. Június 3. a halál napja (privát mitológia). Valaki meghalt azon a napon – de valaki született is. Persze mindez csak harmadnapra, visszamenőleg vált jellé. Akkor lett világos az is, az egy hete sok év után újra a kezembe került Cukorkékség videót miért volt ellenállhatatlan szükség visszalopni kolleganőm asztaláról, aki egy játék keretében hasznosítani szándékozta az értékes leletet.
Merthogy akkor már eldőlt minden. Nem tudom, hol, egyre bizonyosabb, hogy nem létezik idő. Gyakran eszembe jut egy novellája, évek óta ez a legerősebben, az érzéketlenségről szól, valaki megvereti magát benne, hogy érezzen, fájdalmat akar, hatalmas ütést, tudni, hogy él. Ez az angyali fiú, akinek arcán váltakozott valami távoli, másvilági mosoly és a kibírhatatlan zsigeri feszültség, sokszor tűnt együgyűnek, idegesítően hülye kérdéseket tudott feltenni, idegesítően furcsa gondolatmenetekbe bonyolódott, a lényeg, az élet értelme, a tökéletes, élet, halál…
Feltette újra a kérdéseket, nem az alapoktól, hanem azok romjain, onnan, a megkérdőjelezett elemiből, a nem ismert tartományból indult, mint egy gyerek. Hallom a hangját, ahogy mondja nevetgélve, a felismeréstől izgatottan a teóriáit, mi meg nézzük fennakadt szemmel, aztán rájövünk, hogy ez a látszólagos naivitás egyszerűen valami különös okosság, más agyműködés, gondolkozás – valódi tétekkel.
Gyakran mondta azt, hogy szeretem, feltűnően gyakran, sokszor elétette nyomatéknak, hogy úgy, úgy szeretem, úgy szeretlek, és látszott a szemén, a mosolyán.
Kibírhatatlanok lehettek a szenvedései. Elment, mert úgy döntött. Nagyon bátornak kellett lennie, nagyon erősnek, hogy legyőzze azt a makacs testet, amely túlélte a hatalmas ütést. De állhatatos volt, „Indulhatunk a halhatatlanság irányába”.

Nagy Gabriella

(tőlük hiába is) Hazai Attila - Toto rajza

mécsest teszünk a rakpart kövére
pontosabban egy pohár alakú jégdarabot
megújult barátságunk ünnepe ez
a reményé a pohárba fagyott jéggel
a hajókkal a zölden áradó vízen

okulva a múltból tudom hogy esti búcsúnk
ahogy ez mindig is történt a végső lesz
mert mi a barátságot azonnal eláruljuk
te délnek indulsz én északnak és kész

de mikor másnap visszamegyek oda
a jég ugyan nincs már meg de te ott állsz
és a hömpölygő folyónak vetve hátad
a híd felé vonuló forgatagot nézed

viszolyogsz tőlük hiába is nógatlak
nem kívánsz burokba bújni és ezúttal
bár látszat szerint még összetartozunk
elhidegülés és megdermedés nélkül
mintegy észrevétlenül lesz végünk

Garaczi László

A rajzok 2004-ben készültek a Litera akcióján, a Ráday Könyvesházban. Kőszeghy Csilla, Balla Zoltán, Matheika Gábor és Erdély György művei.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.