hirdetés

Hazugság vagy fantázia?

2018. január 6.

Nagyszabású és lenyűgöző ez az emlékezetfolyamatokból, párbeszédekből és monológokból megrajzolt, számos kitűnően megfestett portréból álló regénytrilógia... – Pénzes Tímea recenziója az Európai Unió irodalmi díját elnyert Carl Frode Tiller  Bekerítés-trilógiájáról.

hirdetés

A napokban került a magyar könyvesboltokba egy lassú, hosszú mondatokban hömpölygő, mégis váratlan fordulatokban gazdag norvég trilógia harmadik része. A szerző arra keresi a választ, hogy mit deríthetünk ki egy emberről, aki elveszítette az emlékezetét. A kötet elején kiderül ugyanis, hogy David, a három kötet „főhőse" egy lapban megjelent apróhirdetésben arra kéri az ismerőseit, hogy segítsenek felidézni az életét. A felhívás többeket megmozgat, többek közt gyerekkori barátot, egykori barátnőt, a születésekor jelen levő nővérkét, akik tollat ragadnak és megpróbálják rekonstruálni David életmódját, nézeteit, viselkedését. De vajon körvonalazható-e David személye, és kitölthető-e tartalommal? Kihalászható-e az emlékek kusza kavalkádjából? Sikerül-e kibogoznunk a visszaemlékezők soraiból, hogy kicsoda is ő? Hol kezdődik a róla szóló történet, és hol az emlékezőről? Kiről tudunk meg többet, arról, aki emlékezik, vagy akiről emlékeznek: vagyis mit tudunk meg Davidról?

A kötetben a visszaemlékezők jelenét és múltját boncolgató fejezetek váltják egymást – a jelenből teljes mértékben hiányzik David, a múltból pedig hol kisebb, hol nagyobb hangsúllyal bukkan fel. Valójában David személye sok esetben nem is központi fontosságú, sokkal inkább a „köretre" helyeződik a hangsúly. Olykor több oldalnyi szöveg után csak egy-egy elejtett mondatban említi meg őt az emlékező. Alkalmanként úgy érezzük, hogy a főhős a legmellékesebb mellékszereplő, szinte kimarad a róla szóló történetekből. Az emlékezők önmaguk, egykori és jelenlegi életük boncolgatásába merülnek, a visszaemlékezés csupán jó ürügyet szolgáltat arra, hogy magukat, esetenként a Davidhoz fűződő viszonyukat elemezgessék.

Mások részletesebben írnak arról, hogyan él az emlékezetükben, de a levélírók személye nyilván nem kikapcsolható, legalább ugyanannyira jelen vannak a visszaemlékezésekben, mint maga David – sőt olykor talán nyomatékosabban.

De kiket is mozgat meg az a bizonyos apróhirdetés, miszerint segítsenek felidézni David emlékeit? Azokat, akik jól ismerték, vagy akik kevésbé?

Ám Davidot illetően sem lehetünk biztosak abban, hogy valóban nem emlékszik. Mi van, ha csak színleli az emlékezetkiesést? Mi a célja az apróhirdetéssel? Önmaga jobb megismerése? Vagy egy műalkotás részének tekinti a mások révén való öndefiniálást és a múltjában való kutakodást? Ha igen, mennyire hasznosíthatók és használhatók fel a mások mondataiból megírt, a mások életéből kimetszett fejezetek? De valójában mit is szeretne kideríteni? És mire derül fény? Arra, amire kíváncsi? Vagy teljesen más titkokat tud meg? Számos kérdés merül fel, és sok mindent megtudunk az emlékezők szűrőjén keresztül David születésének körülményeiről, gyerekkoráról, gondolkodásáról, de azt nem tudhatjuk, mennyi a levelekben a szépítés, a ferdítés, a kitaláció.

A nagy kérdés azonban a kötet utolsó előtti fejezetéig ott tornyosul előttünk: megkapja-e David a választ arra, amire keresi? Netán kimaradt ebből az egészből, nem is tud az emlékezetkiesésről és az apróhirdetésről? Ki adta fel az apróhirdetést? David kezébe kerülnek-e egyáltalán a levelek? Elolvassa őket? Hisz-e a levélíróknak? Tragédia vagy happy end a történet vége? És főleg: összerakható-e az életünk mások emlékeiből? Vagyis, ahogyan a borítón olvashatjuk: „Bekeríthető, körülírható-e egy emberi lény szövegekkel és történetekkel? Vagy minél több irányból próbáljuk meg körbezárni, annál inkább kicsúszik a kezünk közül?"

A mintegy 36 évet felölelő kötet egy norvég szigetre kalauzol. A sorok közt felsejlik közelmúltunk és napjaink Norvégiája, úttesten bámészkodó bárányaival, magányos farmjaival, viharverte szirtjeivel, halászatával és halételeivel, olajiparával és szeszfőzdéivel, a helyi fiatalok életét felvillantó mindennapjaival. És minden egyes kötet minden egyes fejezetében egy újabb szelet tárul elénk David életéből, újabb és újabb oldaláról ismerjük meg őt, de vajon megismerjük-e? Ki valójában David? Egy gyökereit kereső, lúzer, szingli alkoholista? Vagy egy szokványos életet élő, kétgyerekes családapa? Nem szívesen árulnék el bármit a könyvről, mert bőven akad a kötetben meglepetés. És jólesik olvasás közben meglepődni, elmerülni a könyv feltárulkozó mélyrétegeiben. Hadd hulljon le Davidról és a levélírókról szép sorjában minden lepel! De lehull-e?

Ahogy a borítón idézik a Dagbladetből, a trilógia első részéről: „A Bekerítés olvasása során nehéz eldönteni, mi igaz és mi hazugság és fantázia. Éppen ez a bizonytalanság és nyugtalanság teszi a regényt lenyűgözővé." A kötet kiválóságát illetően a Dagens Næringsliv is azonos véleményen van: „A szerző minden egyes új kötete felülmúlja az előzőt. A Bekerítés-könyvekkel CFT úton van valami igazán nagyszabású felé."

Így igaz, valóban nagyszabású és lenyűgöző ez az emlékezetfolyamatokból, párbeszédekből és monológokból megrajzolt, számos kitűnően megfestett portréból álló regénytrilógia, ahol a szerző szerepjátékot űz: mesterien belehelyezkedik David ismerőseinek helyébe, az ő szempontjukból jellemzi az emlékeikben élő Davidot. Számos kínosabbnál kínosabb élethelyzet precíz leírásával feltárja az anya-fiú, apa-mostohagyerek, anyós-vő és egyéb rokoni és baráti viszonyok rejtett mélységeit. Önmeghatározási kísérletek, elvárások, áldozathozatalok, hárítások, manipulálások és játszmák – ezeket a témákat járja Tiller alaposan körbe.

Csak ajánlani tudom azoknak, akik szívesen elmerülnek egy irodalmi köntösbe bújtatott, önkeresésről, családi-párkapcsolati problémákról, kisiklott és kisiklásfélben levő életekről szóló északi elmélkedésben.

(Az emberben óhatatlanul ott bujkál a kötet olvasása során a kisördög, hogy ha ő adna fel egy hasonló apróhirdetést, vajon ki reagálna? És mit tudhatna meg az életéről – mások múltba tekintő szemével?)

Az 1970-ben született, történész végzettségű, rockzenészként is ismert szerzőnek ez a remekbe szabott regénytrilógiája számos díjat elnyert, és az első rész többek közt az Európa Unió irodalmi díját, az első két részt pedig eddig húsz nyelvre fordították. Magyarul A. Dobos Éva kiváló fordításában olvashatjuk, aki nemcsak egy távoli kultúrából, távoli referenciarendszerből ültette át a mintegy 1000 oldalnyi norvég szöveget magyarra, hanem még egy kihívást rejtett magában a fordítás. A fordító ugyanis elárulta, hogy nem a fővárosban használt norvég nyelven, hanem egy nyelvjárásban írt, tájszavakkal és szólásokkal tűzdelt szöveget kellett megfejtenie és magyar megfelelőkkel átültetnie, lehetőleg úgy, hogy az olvasó érezze is, meg ne is, az idegenséget. Sikerült neki.

Carl Frode Tiller, Bekerítés, Bekerítés 2, Bekerítés 3. 2011, 2013, 2017. Gondolat Kiadó: Budapest, ford. A. Dobos Éva


Pénzes Tímea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.