hirdetés

Hekerle 1956–1986

EX Symposion, 56. szám, szerk. Zeke Gyula

2006. június 13.
Az Ex Symposion 56. számát a húsz éve elhunyt Hekerle László (1956–1986) kritikus és esszéista emlékének szentelte. A lap bemutatóján, június 15-én este hattól a Tranzit Caféban e szám szerzői olvasnak fel írásaikból, beszélgetnek Hekerléről, valamint láthatóak lesznek részletek a nyilvános fellépéseiről fennmaradt felvételekből.
hirdetés

ELŐSZÓ
 
„Ismeri Ön Maupassant-t?”
 
Húsz év idő. Semmi, de teste van. Néha korszak – a két világháború közti korszak, például. Eszme állammá köt, csecsemő anyává, asszony nyugdíjassá nő ennyi idő alatt. Sok vagy kevés - kinek-minek? -, hamar elment. Épp mint a barátunk, Hekerle László. Társunk az asztalnál, jó emberünk a Földön, reménységünk az irodalomban. A magyar irodalomban és mind a nyelvek irodalmában. Gyász még mindig, emlékezés és kérdések. Jól élünk-e a szemével, emberi és szellemi lényével? Forgatjuk-e posztumusz kötetét, a sárga JAK 32-est? Mit kezdtünk vele és magunkkal azóta, `A nincstelenség után`? Így született meg ez a szám. Tán nem akad fenn rajta senki, hogy kerek évfordulón. Ennek épp csak annyi a jelentősége, mint amikor a szerelmünket feleségül is vesszük, ne izéljenek velünk a kelleténél többet.
A halál felől indulunk, s érkezünk meg a fiatalemberhez. Kétségbeesett gyászszövegeit (újra)közölve Balassa Péterre is emlékezünk. Szilágyi Ákos és Szkárosi Endre is két írással szerepel. Szilágyi Ákos temetőbeszéde sosem jelent meg még nyomtatásban – ő maga sem találkozott vele azóta –, Szkárosi Endre 1986-os sorai pedig máig érvényesen írják körül a Hekerle-űrt. (Mai szövegeik így cseppet sem véletlen olvashatók amazok folytatásaként.) Hubay Miklós ÉS-beli nekrológjára bizonnyal senki sem emlékszik már, neve a több nemzedéknyi távolság okán furcsán is hathat itt. Ám közöltem, mert írása mutatja, hogy Hekerlére nem csak a pályatársai figyeltek, láttatja hiányát az italianisztikában – pedig még az egyetem befejezéséhez sem volt ideje-türelme – és (inverz módon) feltárja az akkor „fiatal”, ám a vén-gyermekség kalodájába zárt irodalmi nemzedék Laci halála kapcsán támadt nárcisztikus sérelmét. Esterházy Péter két percen át dadogott némán a telefonba „Húsz év, már húsz év! Jaj, az Istenit!”, A kitömött hattyúbeli bekezdése jóváhagyásával szerepel itt. Az `Álom`-rész többi szövege is a friss veszteség dokumentuma, Kukorelly Endre egészítette jelenérvényűvé a sajátját.
Az `Örvény` írásai Balassa Péter Hekerle posztumusz kötetéhez (A nincstelenség előtt. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1988.) írott előszavának (A Hekerle-örvény) fájdalmas mélyébe szállnak. Abody Rita most szólal meg először, Zeke Lajos szövegével bő másfél évtized múltán érkezik vissza a magyar nyelvbe, Milián Orsolya írásának becsét önértékén túl pedig az a tény adja, hogy az emlékszám szerzői közül ő az egyetlen, aki nem ismerte személyesen Hekerle Lászlót.
A `Húsz év` rovat szerzői valamennyien Hekerle közeli pályatársai, írásaik ma keletkeztek, a `Kezdetben` rész Hekerle korai barátait és szellemi társait gyűjti egybe. (A Dér András emlékezésének címében álló név Hekerle gimnazista ragadványneve, ő hívott mindent és mindenkit Dezsőnek, ami és aki nem érdekelte jobban a kényszerű megnevezésnél, így szállt vissza rá hamar ez a Dezső. „Kérek húsz deka citromos Dezsőt!” – mondta például az édességboltban, amikor nápolyit vásároltunk.)
Hekerle László 1972 óta a barátom. Irodalmi működésünk 1974-ben kezdődött, a Thököly út és a Hungária körút sarkán. Az – akkor még nem Szent, csak – I. István Gimnázium Szóval című iskolaújságának szerkesztőiként civileket faggattunk találomra a jelen írás címében olvasható kérdéssel. Hogy miért pont evvel, már nem emlékszem. Munkánk fontosságának tudata azonban mélyen az emlékezetembe ivódott, hogy mi most itt valami nagyon fontosat művelünk, fontosabbat a gimnáziumnál, a focinál, a szerelemnél. Valahogyan mélyen és indokolhatatlanul szabadok voltunk ott a sarkon, a kezünkben jegyzetfüzettel, Laci a mindig égő cigarettájával.
„Két erőteljesen kifestett hölgy az italkimérés előtt. Hangosan beszélnek, egymás szavába vágnak. – Egyik kedvencünk! – Miért szeretik? – Miért? Miért? Mert jó író! Csak! Mindent olvastunk tőle, regényét, novelláját. Az ember nem tudja, mi miért tetszik neki. Azért tetszik, mert valami tetszik benne.”
 
ZEKE Gyula
 
***

HEKERLE LÁSZLÓ ÍRÁSA A BORÍTÓN
 
Ha egy mély nyár végi éjszakán egy szárazvillám feszültsége a századelő Budapestjére kerítene, azt hiszem, néhány villanásnyi tanácstalanság után a helyes irányba indulnék el: nem ismernék azonnal a házakra, a meleg levegő honos mézíze viszont megfelelően tájékoztatna: elfeledném, hogy nekem küldetést is lehetne teljesítenem, ott, akkor, minden erőmet latba vetve megpróbálhatnám megakadályozni a háborúkat és a rossz forradalmakat; ehelyett elvegyülnék a füstízű tömegben, káprázna a szemem és hosszú beszélgetéseket folytatnék az őslakókkal aktuális problémákról, munkát keresnék és elkezdenék írni a legnevesebb folyóiratokba (főleg a Nyugatba, ha szerencsém is lenne), egyszóval ott lennék, úgy.
Elfelejteném anyámat, apámat, majdnem mindenkit. A néha rám törő fájdalom lenne kezdetben az inspiráció forrása. Visszajönnék-e? Ha egy nő, az a nő, az akkori, elhagyna vagy csúnyán kjátszana, akkor igen.
Visszaérkezve – mintha nyüzsgő nyugati utazásról – sokáig mesélnék mindenkinek élményeimről, és aztán minden erőmmel azért harcolnék, történhessen ez meg mindenkivel, demokratikusan.
Mindegy, miért küzdök és mindegy, mikor. Úgyis minden egyszerre van.

***
 
A SZÁM TARTALMA
 
HEKERLE
 
Álom
Balassa Péter: Hekerle László halálára
Szilágyi Ákos: [Beszéd H. L. ravatalánál]
Hubay Miklós: Ok-talan halál
Esterházy Péter: „A temetőben...”
Tábor Ádám: H. LÁSZLÓ avagy a rettenetes év
Szkárosi Endre: A szerepkör elvesztése
Kukorelly Endre: A kornétás
Örvény
Abody Rita: Elégtelen széljegyzetek
Zeke Lajos: „A kétpólusú intim éj”
Milián Orsolya: A nincs előtt
Húsz év
Györe Balázs: hekerle
Németh Gábor: Ha egy mély nyár végi éjszakán
Garaczi László: A nincstelenség után
Szilágyi Ákos: Halotti beszéd
Szkárosi Endre: A fénykép után
Rácz Péter: Vízszintes 50
Kezdetben
Tarján Tamás: Kígyópálinka
Bratka László: Kedves Laci!
Jelenczki István: Egy elmaradt beszélgetés
Dér András: Dezső
Zeke Gyula: Álom halottal
 
A szám felvételei és illusztrációi Hekerle László – Abody Rita és
néhány közeli barátja által őrzött – hagyatékából valók.
A hátsó belső borítón Balassa Péter Hekerle László
édesanyjának írt, 1986. július 30-án kelt levele olvasható.
A hátsó borító Frankl Aliona felvétele alapján készült.
A számot összeállította és szerkesztette Zeke Gyula.
 
***

EX Symposion
irodalom művészet filozófia reflexió
 
A szerkesztőség elnöke: TOLNAI OTTÓ
Főszerkesztő: BOZSIK PÉTER
Felelős szerkesztő: SZILÁGYI ZSÓFIA
Szerkesztik: BALÁZS ATTILA, JÓZSA MÁRTA, LADÁNYI ISTVÁN, MESÉS PÉTER, MÉSZÁROS SÁNDOR, PATÓ ATTILA
A szerkesztőség tagjai: BÓNA LÁSZLÓ, FENYVESI OTTÓ (LAPTERV), JÓSVAI LÍDIA, KALAPÁTI FERENC, RADICS VIKTÓRIA, RAJSLI EMESE, SZERBHORVÁTH GYÖRGY, VIRÁG GÁBOR
Kiadja az EX Symposion Alapítvány
Szerkesztőség: Ányos u. 1–3., 8200 Veszprém
Telefon: 88/328-776, e-mail: bozsik@exsymposion.hu
www.exsymposion.hu
Felelős kiadó: Bozsik Péter
Megrendelhető a szerkesztőség címén
Ára: 800 Ft
A FOLYÓIRAT KAPHATÓ:
Budapesten: Írók Könyvesboltja, Andrássy út 45.; Szegeden: Sík Sándor Könyvesbolt, Oskola utca 27.; Veszprémben: Szokoly Antikvárium, Szabadság tér 13.; Debrecenben: Sziget Könyvesbolt, Egyetem tér 1.
Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Illyés Közalapítvány Nemzetközi Visegrádi Alap
Veszprém Megyei Önkormányzat
Veszprém Megyei Civil Hálózatért Közhasznú Egyesület
A lapbemutatókat a
MASZRE – Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és
Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja
 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.