hirdetés

Herold Ágnes: Még ma velem leszel

2014. augusztus 19.

Ha a lányokat annyira szeretné az anyjuk, mint amennyire nem, anya lányát elvinné egy olyan vendéglátó egységbe, ahol megtapasztalhatná, ki felel meg a szenzorainak, és amíg ezt nem tudja, saját házába és asztalához nem invitálná meg azt, aki nem odavaló. - Herold Ágnes új könyve a L'Harmattan Kiadó gondozásában őszre várható. Egy részletet olvashatnak most belőle.

hirdetés

Csárdáskirálynő
(részlet a 4. fejezetből)


Hát köszönöm, nem. Nekem nem kell az akció szende szószokkal leöntve oly módon, hogy én legyek az étlapon feltálalva, és engem fogyasszanak el. Hogyne! Olívia is azt mondta, hogy mindig a saját testemre hallgassak, de mellékesen a nagymamám is ezt mondta, és mindkettőnek örökre hálás leszek ezért. Mert ennek köszönhetően tudom mind a mai napig már látványról megmondani, hogy a szósz alatt milyen hús rejtőzik, még a minőségéről is szinte előre tudok nyilatkozni.
Utáltam, amikor Olaszországban az összes finom friss halat leöntötték pesto szósszal, már a végén azt vizionáltam, hogy ez valódi zöld fos, annyira undorodtam tőle, már olyan képzetet keltett bennem, mint a gonosz paca a rajzfilmeken, minden jó dologba belemászott és tönkretette. Köszönöm, én a natúr szeletet sóval-borssal kérem és nem takonnyal leöntve, azonkívül pedig én választok az étlapról, és csak miután mindet végigpróbáltam, akkor döntöm el, hogy melyiket fogom gyakran fogyasztani. Tapasztalatlanul eleve nem vágytam kikötni a rántott levesnél, csak mert néhány modern vénlány szerint az a fenséges.
Mivel éhes voltam, mégis elfogyasztottam belőlük egynéhányat előételként az élethez, natúr módon, cukorszósz nélkül, és éretlen, élvezhetetlen ízükben nem is csalódtam. Természetesen egybe se kóstoltam bele kétszer, de megkaptam azt a hatást, ami az éretlen szilvától és a zöld gyümölcstől várható: kipurgálták a szervezetemet és előkészítették a lakomához. Ezekhez az előételekhez, méreten aluli puha virslikhez, már a forralás előtt a meleg vízben eldurranó tojásokhoz ingyen jutottam, pedig szívesebben fizettem volna valami jobb minőségért, garantált jóllakásért és magáért az élményért, és akkor még többfélét próbáltam volna ki.
Ha a lányokat annyira szeretné az anyjuk, mint amennyire nem, anya lányát elvinné egy olyan vendéglátó egységbe, ahol megtapasztalhatná, ki felel meg a szenzorainak, és amíg ezt nem tudja, saját házába és asztalához nem invitálná meg azt, aki nem odavaló. Ehelyett anyák a lányokat abban a reményben, hogy a lányoknak sem lesz jobb, mint nekik, arra kényszerítik, hogy vérző áldozatként főjenek meg az első húslevesben, amelybe beledobják őket, és ki se jöjjenek onnan, amíg cafat moslék nem lesz belőlük. Arra tanítják őket, hogy ők szerepeljenek az étlapon, és akik örömmel vállalják ezt a szerepet, azok aztán csodálkoznak, hogy leforrázzák, megcsonkítják, kivéreztetik, sütőbe teszik, szétklopfolják őket. Igaz, nem volt anyám, vagyis nem ismertem, tehát róla száz százalékos igazságtartalommal nyilatkozatot nem tehetek, de legalább volt nagymamám, aki megtanított rá, hogy az éjszakák és az országutak étlapján csak kurvák szerepelnek, a nők az asztal mögött foglalnak helyet és szinte az étlap kézbevétele előtt kiszemelik aznapi vacsorájukat, és gyakran még tálalni sem kell nekik, házilag lebutítják az illetőt ők maguk.

„Az osztrák Gulasch valójában pörkölt, leve sűrűbb, barnább, mint a hazaié, ha van is benne paprika, nem erős, s kitűnő minőségű marhahúsból készül. A Fiakergulaschra tükörtojást ütnek, az úripörköltet (Herren-gulasch) karikára vágott csemegeuborkával terítik. Aki nem a magyar pörkölt ízét keresi benne, hanem bécsi ételként eszi, annak bizonyára ízlik – írja az egyik középiskolai szöveggyűjtemény.” A született jó szeretőknél és a jól eltalált ételeknél nincs szükség hivatalos kritikára ahhoz, hogy tudjuk, jót eszünk. Az első kanálnál kiderül. A látvány ugyan sokat sejtethet, de kicsit mindig minden zsákbamacska, főleg, ha olyan szakács készítette, aki ért a fazonírozáshoz, netán erős színezékeket használ, vagy éppen a tálalásra helyezi a hangsúlyt. Hans nem szakács volt, hanem szállító, mert akkor még létezett olyan, szép osztrák legény ült a volánnál. Megbecsülte az alapanyagot, tökéletes állapotban adta le a konyhán és huszonhét éves létére tíz éve vezetett balesetmentesen. Ennyit tudtam róla, és csak hetente háromszor láttam egy-egy villanásra: magas, vékony osztrák legény, haja dús szőke fürtökben omlik kicsit görnyedt vállára, mélyzöld szeme drágakőként villan elő vajfehér arcából, és a száját is pici szőke bajusz fedi. Mikor először megláttam, felidéződött minden porcikámban az az általános iskolai könyvtárlátogatás. Az első közös céges bulin csábítottam el őt, megcsókoltam az első tánc közben, irigykedve nézték, ő meg még szabadkozott is egy kicsit, na so was, hát, erre ő most nem is volt felkészülve, meg házi nyúlra nem lövünk, meg minden… de szerencsére csak az elején szabódott ennyire, mikor már eljutottunk a szobámig, nem sokat tétovázott, amint lekerült rólunk a ruha, Hans természetes egyszerűséggel adta magát nekem és szeretkezni kezdett velem. Spagetti nem fő olyan gyorsan al dentére, mint ahogy én éreztem szinte teljesen váratlanul egyfajta szúrósan éles, vad gyönyört nagyon mélyen, szinte köldök tájékon, amely aztán szétáradt bennem, mint szivacsban a víz. Víz, igen, mert ez keresztvíz volt, szentelt víz, vagy amit akartok, mert abban a pillanatban lettem nő, és akkor születtem meg igazából, én, a tenger, a nap, a föld gyermeke, mert most lettem azzá, aminek születtem. Onnantól extázisban figyeltem gyönyörű vadmacskámat, aki fehér keresztvízzel áldotta meg a frissen született Vénuszt, akkor már kívülről, hogy csak áldásos hatása legyen. Majd később, mikor elmeséltem, hogy ő keltette életre női mivoltom szunnyadó lelkét, büszke nagyvilági módon is elkeresztelte Luisének azt a barlangot, ahol ausztriai kintlétem alatt a legtöbbet tartózkodott, és minden zugát átkutatta szunnyadó kincsek és drágakövek után.
Kutatott és talált is. Később Oli felvilágosított, hogy azt a bizonyos mélyben szunnyadó drágakövet, a gyönyör kristályos kis forrását a legmélyebb hajlatban úgy hívják, anterior fornix erogén zóna. Mikor azt mesélte, már elég jól tudtam spanyolul, és kifejtettem neki, hogy biztos ebből származik a fornicar, kéjelegni szó. Oli ezt nem tudta eldönteni, mondta, hogy kérdezzem meg Gyuritól, ő a nyelvész, egyébként nem is az elnevezések a lényegesek, mert ezt azt anterior fornixot nevezik A-pontnak is, de tök mindegy, nevezhetnék Z-nek, S-nek, vagy X-nek, mert G.A. és az összes többi úr úgyis azt élvezi a legjobban, ha X-ben jár, de nevezhetnék Ë - pontnak is, talán az illene rá a legjobban. Ki tudod olvasni ezt a legutóbbi betűt, kedves Olvasó? Akkor, ha nő vagy, olyan ép és egészséges nemzedékhez tartozol, amelyik nem a férfiak tömött bukszájára utazott, hanem arra, hogy az ő bukszáját tömjék ki jó alaposan.

Ibéria sok színben és ízben kínálja magát, tálcán, étlapon, kirakatban teszi eléd mind a négy évszakot. Bordófekete véres hurka, zöld olíva, fehér sajt és sárga rizs: a rákok hívogatóan néznek rád a fazékból, és te egy mozdulattal leszeded a páncéljukat és elfogyasztod halványrózsaszín farkukat. A sonkamúzeumok nehéz és tömör húsillata mögött pedig szinte érezni a magyar tél szagát, amelyet aztán pillanatok alatt darázszümmögéses nyárrá varázsolnak benned a pirosan-sárgán nevető dinnyeszeletek.
Druszámat, az alföldi bicskás betyárt idézte elém a sonkán késsel dolgozó kunszemű legény, José Luis. Fekete pillantásában ott ült a szélcsiszolta puszták, fennsíkok és kősivatagok minden komor bánata, melyhez a mézként lecsorduló őszt az eredeti sherry, a jerezi Sandeman varázsolja eléd szép, de kecses, ámbár rövid nyakú palackban. A pohárba szinte magától csurran az októberi nektár, a buta, de kedves spanyol macho pedig magától csúszik az ember kis húsos csapdájába, semmit nem kell érte tenni, csak lenni, és megnyitni a kaput, hogy a parfümön és after shaven át is állatiasan izzadtságszagú forrás csakis neked buzogjon.
Az igazi macho nem tekint egyenrangúnak, kissé lenéző mosollyal simogat, de azért odateszi a kezét, ahova te kéred. Szolgájának tart, de igazából ő szolgál, tettrekészsége olyan odaadóvá teszi, hogy az ember lányának, ha meg akarja kapni őt, csak ki kell nyílnia, és a nap felé fordulnia, mint a rózsának hajnalban. Nem élném vele mindennapi életem, hiszen ki bírná ki, ha állandóan sütne a nap, ha felperzselné a szárát, a húsát, a gyökereit? De a tenger hullámai között hanyatt fekve élvezni, hogy mindenhová behatol a víz, néha jobban esik, mint úszni, pedig szeretek és tudok úszni, még pillangóban is. José karjaiban csak hagytam, hogy elringassanak a hullámok, el is árasztott az önzés szelleme, José pedig szorgalmasan dolgozott, mindene barna volt, a szeme, a haja, a szőrzete, még a szavai is a fülledt homályban. Valahányszor megérezte gyönyöröm lüktetését, amúgy is mindig jelenlévő butuska macho mosolya vigyorrá szélesedett, és ilyenkor bennem mélyen is felfénylett egy mosoly: milyen mulatságos, hogy most azt gondolja, megkapott engem, holott én kaptam meg őt, testestül-lelkestül és ehhez nem is kellett adnom, csak lennem. Izzó éjjeleken mint forró kemencében folyt rólunk a víz az egyébként dohos és soha természetes fényt nem kapó lakásban, nem kellett sokáig bűvölni soha a kéj varázslatos pillangóját, mindig leszállt, és én meg is fogtam. José barna szeme, ahogy az öröm csillogása fokozatosan lehúzódott róla, kicsit mindig még szomorúbbá vált, mintha pillantása előrevetítette volna az Európára váró fenyegető pusztulást. Még az ezredforduló előtt jártunk, abban a tizennégy évben, mikor a mi hazánk is szabad volt, és mi is szabadok voltunk, boldogok és kedvesek. Hansból azóta valószínűleg pocakos, bajszos osztrák lett, José Luist pedig elsodorta a levantei szél.

 

Herold Ágnes: Még ma velem leszel

Herold Ágnes

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-08-21 14:48

A fél mondatba is bőven jutó zöldségekről nem is beszélve.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-08-21 14:44

:-) Ez általában így megy, ha valakinek nincsenek érvei, csak önérzete.

Nulligravida Hungarica Nulligravida Hungarica 2014-08-21 13:52

Hogy mi irodalmi minőség és mi nem az, azt Keresztury Tibor és kollégái döntik el, nem pedig egy Kenedi nevű utcaseprő. Egy ország röhög rajtad. Meg tudod ítélni, ki mit lát egy szövegből. Te semmit.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-08-21 13:31

Ja, ja, pont erről van szó. Hogy bármit ír, sokaknak "irodalmi minőség" lesz. Marha messze van tőle. Hogy irigy vagyok-e bármire, nem tudhatod, azt viszont meg tudom ítélni, ki mit lát egy szövegből.

Nulligravida Hungarica Nulligravida Hungarica 2014-08-21 13:03

Egy nőt, aki nem feminista, és valóban van szexualitása, és írni is mer róla, méghozzá irodalmi minőségben, mindig is irigyelni fognak. Ez olyan, minthogy lefelé folyik a víz.

Nulligravida Hungarica Nulligravida Hungarica 2014-08-21 12:12

A szöveg olyan, mint aki olvassa. Az irigység oka kriptomán kommentjének utolsó három szava. Ha valami nem közhely, hát ez nem az. Női szexualitásról így még senki nem írt. Még annak is hasznos lehet, akinek szövegértelmezési problémája van. Még akkor is, ha szeret áldozat lenni, mint a rendkívül hozzáértő kritikus - aki most bemutatkozott.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-08-20 10:06

Ez meg mi? Borzasztó igénytelen mind gondolataiban, mind stílusában, amolyan kikupálódott, némi tudással felvértezett, de fájdalmasan primitív, innen-onnan összekapkodott közhelyekből épített duma és darabokra eső, teljesen röhejes szöveg, hat kilométer magasba emelkedni repülőszőnyeg helyett egy lyukas halászhálón - kb. ez az élmény, ráadásul értelmetlenül közönséges is - nagy siker lesz.