Vajon politikai állásfoglalást is deklarál-e a Nobel Bizottság évente, amikor kiválasztja a győztest? Mennyire számítanak a művészi és mennyire a politikai szempontok? A romániai születésű és Németországban élő Herta Müller díjazásával a bizottság a diktatúra által elnyomottakra, a  beszervezéseknek ellenállók kitartására, emberi nagyságára is felhívta a figyelmet.

Herta Müller Nobel-díjával a minőségi irodalom kapott magas elismerést, adta hírül Kertész Imre méltatását a hírado.hu. "Herta Müller kemény sorsú ember, megkínzottan érkezett Romániából 1987-ben Berlinbe", olyan fontos dolgokról ír, amelyek megérintik az embert, különösen azt, aki kemény diktatúrában nőtt fel, és a biztonsági szolgálat figyelmének központjában állt. Konrád György szerint Herta Müller megbecsült, de nem "magasztalt" szerző Németországban, leginkább a "kemény realizmus" jellemző rá. "Nem híve a kertelésnek" - mondta Konrád. Nádas Péter Müllert a "diktatúra egyik legjelentősebb írójának és kutatójának" nevezte. Szerinte a Svéd Királyi Akadémia döntése nagy jelentőségű gesztus, amivel egy "nagy nyelvművészt" ismernek el, aki a legnehezebb körülmények között is képes volt következetesen megőrizni etikusságát. Kitért arra is, hogy az írónőnél szárazabb és egyszerűbb nyelven nem ír senki. "Végletekig analizál, átvilágít mindent, plasztikusan jeleníti meg a diktatúrában élő emberek lelkivilágát" - tette hozzá Nádas Péter.

Dragomán György is nagy örömmel fogadta Herta Müller kitüntetését, régóta és jól ismeri az írónő munkásságát. "Herta Müllert fontos erkölcsi tartás jellemzi, megrázóan ír a '80-as évekről, őszinte szépséggel mutatja meg, milyen volt a diktatúrában élni. Őt nem szervezték be, nem árult el senkit, mindvégig kitartott az elvei mellett. Akkor hagyta ott Erdélyt, amikor már nem bírta tovább. Ő '87-ben ment el Romániából, én '88-ban, sok közös van bennünk. Pátosz nélkül tud írni az otthontalanságról - nyilatkozta lapunknak Dragomán György. Míg itthon mindenki üdvözölte Herta Müller Nobel-díját, a nyugati sajtóban találni kevésbé lelkes kommentárokat is. A Times Ki az a Herta Müller? címmel közölt kritikát, amelyben gúnyosan szembeállították Elfriede Jelinek, Kertész Imre és Wislawa Szymborska Nobel-díját valamint Marcel Proust, James Joyce és Graham Greene díj nélkül maradását,  kétségbe vonva ezzel a díj fontosságát.

A francia Le Figaro is hűvösen fogadta Müller kitüntetését. A lapban úgy fogalmaznak: "Az idei irodalmi Nobel-díj újra csalódást jelent olyan elismert íróknak, mint Philip Roth, Mario Vargas Llosa, Carlos Fuentes, Claudio Magris, Amos Oz, Murakami Haruki vagy a szír költő, Adunis". A lap szerint igen nehéz megfejteni a díjat odaítélő zsűri gondolkodását, hiszen az elmúlt években a testület egyes tagjai azt hangoztatták, hogy a díj megbecsülését nemzetközileg elismert írók kitüntetésével kívánják újra felemelni. Ehhez képest - fogalmaznak - "csak a feministák örülnek annak, hogy az osztrák Elfriede Jelinek 2004-es és a brit Doris Lessing 2007-es díjazása után idén Herta Müller a harmadik nő, akinek az elmúlt hat évben odaítélték a Nobel-díjat".

Sokan arra keresik a választ, hogy Herta Müller románai németként, Németországban élő románként vagy Németországban élő romániából származó németként kapta-e meg a díjat, pedig inkább az a fontos, hogyan fogadta a román érteliség a díjazást, milyen volt és milyen lett a Nobel-díjjal az írónő megítélése; és ahogy Dragomán György is fogalmazott, előkerülnek-e végre elhallgatott, háttérbe szorított fontos kérdések, megindul-e a diskurzus olyan társadalmi problémákról,  mint a kisebbségek helyzete Romániában, vagy a román titkosrendőrség működése a diktatúrában, azaz várható-e őszinte szembenézés a múlttal?

Marius Cosmeanu román újságíró az Origó cikkében úgy fogalmazott, hogy "a csütörtökön kapott díjjal Herta Müller a tükör elé kényszeríti a román társadalmat és annak kulturális elitjét. Elsősorban azt a társadalmat, amely hihetetlen prüdériával viszonyul önnön identitásához. Arra kötelezi, hogy egy olyan témáról vitatkozzon, amelyet évtizedekig a szőnyeg alá söpört: a kisebbségek helyzetéről. Romániában, ahol a kisebbségekhez tartozók csak akkor boldogulhattak, ha lelkesen beépültek, gyakran saját identitásukat dobva félre, Herta Müller olyan témákat választ, amelyekkel  nyíltabb és őszintébb beszélgetés kezdeményezhető a román állam és a kisebbségek közti kilenc évtizedes viszonyról."  

Herta Müller szövegeinek "megemésztése" nem lesz könnyű feladat, hiszen a román társadalomból hiányzik az (ön)kritika, ez a társadalom képtelen feldolgozni saját múltja ballépéseit és bűneit - írja  Cosmeanu.  - Például hozza fel, hogy Herta Müller a mai napig nem tudta mgszerezni a róla szóló "dossziét", holott a törvény biztosítja számára a láthatás jogát. Talán a Nobel-díj valamennyire megmozgatja a merev román intézeti rendszert is - véli Cosmeanu.
Az újságíró így folytatja: "A díjjal Herta Müller nemcsak a világot lepte meg, hanem szülőhazáját is. Csütörtökig alig ismerték Romániában, s akik ismerték, kellemetlen értelmiséginek tartották, olyannak, aki a Ceausescu-korszakban is zavaró tényező volt. A román értelmiség egyik legsúlyosabb frusztrációja a mai napig az irodalmi Nobel-díj hiánya, s erre nem gyógyír Müller díjazása, ellenkezőleg, vannak, akik úgy gondolják, a díj nem Romániába s nem a románokhoz érkezett."