hirdetés

Világló részletek – Jön Nádas Péter memoárja

2017. január 9.

"A felnőtt életem nem tárgya a memoárnak. Csupán annyiban, amennyiben a memoárnak a tudat szerkezete és a tudat tárgyai a tárgyai. A tudattartalmak a tárgyai" – nyilatkozta nemrég a Literának Nádas Péter a Világló részletekről. A kétkötetes memoár április 5-én jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. 

hirdetés

Mától előjegyezhető Nádas Péter memoárja, a Világló részletek. A kétkötetes regény 2016. április 5-én jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. Nádas Péternek alig egy éve jelent meg legutóbbi műve, Az élet sója, amelyet eredetileg a Litera 2flekken rovatában közölt. „Folytatásos regény két flekken. Hőse nem a személy, hanem a város. Ilyet még nem csináltam” – nyilatkozta nekünk Nádas Péter, a XV-XVI. századi délnémet kisvárost megelevenítő történet kapcsán, 2016 áprilisában készített interjúnkban.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tartott kötetbemutató videón is megtekinthető:

A Világló részletek műfaját tekintve memoárregény, a szerző már hosszabb ideje dolgozik rajta. Töredékesen jelenleg is hozzáférhető az interneten, többek között a Jelenkor 58. évfolyamának 7-8. számában, illetve az Élet és Irodalom LX. évfolyamának 51-52. számában olvashatóak belőle részletek. A Jelenkorban megjelent Emléklapok egy elbeszélő életéből részletét a Litera is közzétette 2015 szeptemberében.

Az emlékirat szépsége, ahogy a retrospektív elbeszélés évtizedeket áthidaló, apró összefüggéseket tár fel; a nagyapa a marokkó trükkjeire okítja ifjú unokáját, aki sok év múltán fotográfusként veszi ennek hasznát. – A Holmi folyóirat online kiadásában olvasható e részlet az Emléklapok egy elbeszélő életéből:

„Arra is ő tanított meg először, hogy előbb ki kell engedni a levegőt, akkor lehet a lélegzetet biztonságosan visszatartani. Ha teli tüdővel tartjuk vissza, akkor az erőfeszítéstől beremeg a kéz. Ezt a tapasztalatot másfél évtized múltán ismét magamévá kellett tennem, amikor fényképezni tanultam, s állvány vagy támaszték nélkül, kézben tartott kamerával, hosszú expozíciós időre volt szükség.”

A szerző ugyanis fényképészként kezdte pályáját. 1961-től '63-ig a Nők Lapja fotóriportereként dolgozott. A Literán Burger Barna netnaplójában látható Nádas egyik korabeli munkája, de az író saját honlapján gazdag gyűjtemény tekinthető meg.


2013-ban, amikor teljes fotóművészeti életművét reprezentáló anyagot adományozott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, felolvasta most megjelenő emlékiratának A túlélő tudata című fejezetét. Ebből a Literán is megtekinthetnek egy részletet: 

 És a Videotorium is megjelentette:


A Világló részletek új is, meg régi is – bár először ölt könyvformát, sokáig készült, s Nádas Péter tartja magát benne a Párhuzamos történetekben megfogalmazott, sajátos látásmódhoz:

„Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta Nádas Péter a Párhuzamos történetekben. A kiadó szerint e gondolatmenet mentén született a memoár: „Saját emlékiratában, a Világló részletekben, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

A Világló részletekről Nádas 30 éves az Emlékiratok könyve című, kétrészes nagyinterjúnkban is mesél: "a felnőtt életem nem tárgya a memoárnak. Csupán annyiban, amennyiben a memoárnak a tudat szerkezete és a tudat tárgyai a tárgyai. A tudattartalmak a tárgyai. Mi hogy kerül bele egy ember tudatába, és aztán miként működik. Ennyiben persze a felnőtt életemet is érinti, mint a hatás és a visszahatás rendszere, de a felnőtt életem nem tárgya a könyvnek. Nyolc-kilenc éves korára kialakul az ember tudatszerkezete, felépül a tudattartalom. Én tizenhatig megyek, de nem kronologikusan, s ez az anyagmennyiség teremti meg a viszonyt a felnőtt életemhez. El sem tudja az ember dönteni, alig eldönthető, hogy melyik az első emléke. Ugyanis az első emléke kép, de nincs hozzá szó, nincs szava rá. Nem tudja eldönteni, hogy utólag képzelte-e, vagy képzeli, vagy pedig tényleges emlék. (...) a tudat hálója a születés előtt megvan, készen áll a befogadásra. Magyarán az absztrakció fontosabb, mint a tárgyismeret. Holott pont fordítva gondolnánk, tárgyismeretre törekszünk, rengeteg tárgyat igyekszünk megismerni. Annyit, hogy nem is nagyon van hova akasztani. Minden egyénnek van egy alapelemeiben azonos saját rasztere. Mindenki mást is hoz magával, és ezt a mást kell aztán mindenféle mással, tapasztalattal, tárgyismerettel teleaggatnia, csupa olyasmivel, amivel mások esetleg nem aggatják tele. A rasztere szempontjából bizonyos emlékek fontosak, más emlékek meg nem fontosak. Vannak pusztító emlékek. Egy csomó dologról, amit tudok, nem írtam, mert egyszerűen nem bírtam leírni. Egy csomó dolgot leírtam, amit nem bírtam leírni, de van egy csomó dolog, amit nem írok le." (Az interjú első részét itt, a másodikat itt olvashatják el.)

A hét évtized krónikájának fedelére illőn szimbolikus kép került: a borítón a közel hetven évig szolgálatot teljesítő izlandi acélhajó, a Garðar BA 64 látható Literáti Nagy Ferenc felvételén. 

A hajót 1912-ben építették Norvégiában, abban az évben, amikor a Titanic első, végzetes útjára indult. A nagytestű, hibrid hajó a második világháború után került izlandi tulajdonosához. Közel hét évtizeden át teljesített szolgálatot, előbb bálnavadászatra, majd miután ezt a tevékenységet jelentősen korlátozták, heringhalászatra használták. 1981-ben futott zátonyra Izlandon, a Nyugati-fjordoknál, ma is ott található, Skápadalurban.

 

Hrabovszky Dóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.