Új föltámadás van.
Ezt Juhász Gyulától tudom. Meg a helyi önkormányzattól, amelyiknek – állítólag – a képviselője becsengetett, hogy hozott képeslapokat a lakóknak. Ezért jó egykori házmesterlakásban lakni, akkor is értesülsz mindenről, ha csak úgy otthon töltöd a hétvégét: becsengetnek, bekopognak, hoztunk önkormányzati üdvözlőlapot, kimész, be ne dobják, elveszed inkább, a múltkor egy jehovistát nem engedtél be, mégis bejutott és vigyorogva csengetett be átadni a meghívót Jézus születésnapjára, ahogy ő mondta, halálának évfordulójára, ahogy a levél, nehogy kimaradj az ünneplésből. Átveszed hát a képeslapot, egyik oldalt jelöletlen származású szent, két ujja a levegőben, másik kezében piros-fehér csíkos zászló, előtte zöld ruhában számszeríjra támaszkodó, bambán alvó figura, háta mögött az igére vágyakozó alak keze nyúl a szent felé, akin – hiba! – vörös anyagból csavarintott köpeny díszlik, mellette ismeretlen okból guggoló katona páncélsisakban, vértben. A hátoldalon a Józsefvárosi FIDESZ-MPSZ elnöke, a KDNP kerületi elnöke, a választókerületi elnök és a frakcióvezető kíván kellemes ünnepet, hoppá, ezen egy darab önkormányzati tisztviselő sincsen, ezek átvertek, gyenge szűrő vagyok, szerencsére nem a házmesterségért fizetnek. Itt van (nem csak a Hunbookon a Bartók levelezésben) vigasztalásul még Juhász Gyula is: „Egy régi húsvét fényénél borongott / S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, / Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, / És neki szánok lombot és zenét. / E zene túlzeng majd minden harangot, / S betölt e Húsvét majd minden reményt. / Addig zöld ágban és piros virágban / Hirdesd, világ, hogy új föltámadás van!”
Akkor hát ennek szellemében, zöld ág, napsütés, piros virág, tekintek végig a tájon: a litera e heti megújulásán. A díjazottakkal készült interjúktól a szellemi magaslatként csúcsosodó Nemes Nagy Ágnesig, két mandzsetta közé szőve a kabátot, mint Garaczi László az új regényét, ahogy arról a díjazottakkal készülő interjúsorozatban beszámol: "megírtam az első és utolsó oldalt, az első és utolsó mondatot. Hogy honnan hová. Ez úgy két és fél éve történt. Jó érzés volt. Azóta e két mandzsetta közé szövöm a zubbonyt." Részemről mondjunk kabátot, ez itt nem katonadolog, szabadulni próbálok e katonai köteléktől, mint Houdini a kényszerzubbonytól Zelki János két flekkenjében, s hogy Mistral kutyájára és rózsájára talála, így köszöne néki: „Nekem a színdarab szerkezetében regény, de dallamát tekintve vers.” Igazság szerint ezt már Háy János mondja Írogatsz még sorozatunkban. Azért is fontos ez, mert nem hagyhatom említés nélkül az interjú mellett megjelent drámarészletet, valamint a Magyar Stafétát (nekem most épp a vérprofi Slendri János a kedvencem) és a színházi világnapot. Utóbbiról Augusto Boal üzenete és Szekeres Dóra Lőkös Ildikóval készült interjúja hozta képbe a litera olvasóit, s ha színház, hát legyen hétfelvonásos: az e heti naplót pedig Csáki Judit, a revizoronline főszerkesztője, színikritikus jegyzi. Akinek ez nem elég, álljon itt egy ajánlat Szegedről: a Vitamin sorozatban április elsején Erdős Virág Merénylet című drámájáról beszélgetnek a Grand Caféban, amelyet Zelki János irodalmi helyeket bemutató sorozatából is ismerhetnek.
A nemzetközi irodalom sem maradt alulreprezentált: volt itt beszámoló Velkey Györgytől a Salon du Livre-ről, melyen a mexikói irodalom vendégeskedett, s a lipcsei könyvvásárról Fehéri György NKM tollából, interjú Rudolf Chmellel a szlovák-magyar viszonyról Görözdi Judittól és egy recenzió bónuszként Ficsor Benedektől Huxley drogtörténetéről.
Lelkesítő, hogy az írónők nagy számban vehettek részt Lipcsében és Berlinben a hazai irodalmat bemutató eseményeken: Kiss Noémi, aki Lipcsében német nyelvű kötetét mutatta be, itthon a Nyitott Műhelyben Térey Jánossal és sorozatszerkesztő-társaival, Menyhért Annával és Radics Viktóriával keresi a női irodalmi hagyományokat – Nemes Nagy Ágnes után a következő hónapokban Erdős Renéeről és Galgóczi Erzsébetről esik majd szó.
Piros virág, fehér fény/por, zöldülő ágak – már Juhász Gyula megmondta: Új föltámadás van.

Györe Gabriella