hirdetés

Horkay Hörcher Ferenc: Kamasznyár (Zánka, 1978)

2018. július 21.

A filmes táborba egy pályázat nyerteseként kerültem, / pattanásos arcú fiú, apródfizura és SZTK-szemüveg, / Bécsből kapott farmering, hamis farmernadrág. / Nyertesként az Ötödik Sebesség című műsorban is / szerepeltem, „interjút" adtam a Magyar Rádiónak. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Horkay Hörcher Ferenc verse.

hirdetés

Az emlékező tudat szkenneli a múlt rétegeit:
jutalomnyaralás a gyermektáborban, nyolcadik után,
ezerkilencszászhetvennyolc. Vajon e méregdrága, de
törékeny műszer mit tud megjeleníteni abból, ami már
régen és végleg elmúlt? Reménykedhetünk-e abban
hogy a virtuális lelet szakszerűen meghatározható?
Ráfoghatjuk-e mondjuk, hogy ez volt a búcsú
a gyermekkortól? Vagy beavatási szertartás inkább?
Egy serdülő ügyetlen szárnypróbálgatása, kaland-
vágyának suta kiélése, csipetnyi korai kiábrándulás?

A filmes táborba egy pályázat nyerteseként kerültem,
pattanásos arcú fiú, apródfizura és SZTK-szemüveg,
Bécsből kapott farmering, hamis farmernadrág.
Nyertesként az Ötödik Sebesség című műsorban is
szerepeltem, „interjút" adtam a Magyar Rádiónak.
Apáék is hallgatták a János Kórházban az adást,
azt mondták, vigasztalást jelentett a műtét előtt.

Az úttörőktől függetlenül, önálló szervezeti egységként
működött a filmes tábor, bár a búcsúesten mi is kint
zakatoltunk a gyakorló téren, együtt daloltuk a KGST-s
gyermeksereglettel a mozgalmi dalokat. Az épületek,
mint Zánkán mindenütt, két-három emeletesek,
függőfolyosókkal, onnét nyíló 10-20 ágyas szobákkal.

Végsős nagyfiúként jó dolgom volt, a KISZ-es (vagy
ifivezető?) srác rám támaszkodott, éjszakai őrségre
engem osztott be, sikerült ébren maradnom,
amikor lejárt a szolgálat, meglógtunk ketten,
leereszkedtünk az autópálya alatt a Balaton partra.

Hajnalig dumáltunk a hullámtörő partfalon,
valószínűleg lányokról szóltak a történetek,
okított, hogyan kell velük bánni, kezünkben
egy-egy kőbányai, lényegében akkor ittam
először sört, keserű ízét az éjjeli hűvösben
egyáltalán nem kívántam, de nem volt mit
tenni, próbáltam megfelelni a kihívásoknak.

Még egy emlék nagyon erős: volt egy fekete,
rövid hajú lány, abba valószínűleg „beleestem",
néztem a parton, bikiniben, és persze őt
választottam volna mindig a „kemencés"
körjátékban is, azért a két pusziért a végén.

De nem jött össze sajnos, félénk kamasz
voltam, nem mertem „odarúgtatni"
a lányokhoz, csak távolról néztem őket,
vártam, hátha megtörténik valahogy a csoda.

De nem történt, mondom, semmi. Utolsó
éjjel végigjártuk az ifivel a lányszobákat elem-
lámpával (mobiltelefon még nem létezett)
mindenütt kedvesen fogadtak minket a lányok,
de a szerelmemet valahogy nem találtuk
meg, eltűnt az éjszaka titkos útvesztőiben.

Helyette egy salgótarjáni lány maradt meg,
ő is írónak készült, kár, hogy nem volt szép,
reménytelenül szerelmes volt belém, kicsit én
is reménykedtem, hátha nem is olyan csúnya,
a tábor utáni depressziót enyhítendő levelezni
kezdtünk, egyszer láttam is még, feljött Pestre,
a Corvin áruház előtt találkoztunk, sajnos
jól emlékeztem, nem lett szebb semmivel,
kamaszkorom ilyen csalódásokat hozott,
pápaszemes hős, csak magamat okolhattam.

Horkay Hörcher Ferenc

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.