hirdetés

Horváth Viktor: A teremtés

2018. december 30.

Vártuk a tanárt. A pocakos Dr. Tóbiás Frigyes bácsi, a püspöki bazilika oltárigazgatója késett. Máskor pontos volt. Aztán megérkezett ez a lágyszívű öregember a viseltes, zsírpecsétes reverendájában, kis cseréppipájával, táskás szemeivel, de addigra már ki is találtuk, hogy miért késett: a fejedelemasszony új testvérkénk miatt hívathatta magához. – Karácsonyi Magasiskolánkban Horváth Viktor készülő regényébe olvashatnak bele.

hirdetés

(...)
Mise után, negyed nyolckor a refektóriumban a reggeli vajaskenyér tejeskávéval, egy szelet sajttal és araméval. Evés előtt asztali imák. És az asztalfőnök nővér így szólt:

– Kedves szerzetes társaim és novícia gyermekeink! Tegnap új jelölt érkezett hozzánk a Gondviselő Atya jóságából. Fogadjuk őt szeretetünkbe, tanítsuk türelemmel és segítsük mindenben. Most pedig válasszon nekünk asztali imádságot ő.

Helénke pedig elkezdte:

– Atyánk, a föld minden javát jóságodból élvezzük...

Ezt az imádságot kevesen ismerték; szoror Leona mentette meg a helyzetet; gyorsan belépett, magabiztosan kántált Helénkével, csatlakozott még néhány idős nővér, erős hangon fohászkodtak, a többiek pedig kis késéssel próbálták követni őket.

– ... Add, hogy szent igazságod szomjuhozzuk s éhezzük!

Reggeli közben szigorú szilencium van, nem tudtunk beszélgetni, aztán a földszinti folyosón és a lépcsőkön sem, mert a szegény lelkekért és a szenvedőkért könyörögtünk menet közben, mindig a falak mellett haladva.

Nyolc órára sok apáca a járási kórházba megy dolgozni, van, aki a polgári iskolában kézimunkát, természettudományt vagy nyelveket tanít, mi, novíciák pedig a kolostori tanintézetben hittudományi oktatást kapunk, és néhány választható laikus tárgyat tanulunk – férfiaktól. Azok a férfiak reverendát viselnek.

A Helénke érkezését követő napon az első óra egyháztörténet volt. Vajon milyen lehet itt neki? Hogy lát ő, az újonnan jött, bennünket? Mit fog gondolni a tanárainkról, a rendházat vezető szororokról? Büszke lehetek a tanáraimra? Tetszik neki az épület csendje, az illatok, a padló kőlapjai, az ólomüveg és a falak kovácsoltvas kandeláberei? Az első és legerősebb élmény milyen lenyomatot hagy nyitott és érzékeny lelkében?

Vártuk a tanárt. A pocakos Dr. Tóbiás Frigyes bácsi, a püspöki bazilika oltárigazgatója késett. Máskor pontos volt. Aztán megérkezett ez a lágyszívű öregember a viseltes, zsírpecsétes reverendájában, kis cseréppipájával, táskás szemeivel, de addigra már ki is találtuk, hogy miért késett: a fejedelemasszony új testvérkénk miatt hívathatta magához. Az óra elején Frici papa váltott vele pár barátságos szót, megkérdezte, hogy jól érzi-e magát, erős hitre biztatta őt, aztán folytatta, ahol a legutóbb abbahagyta: a késő ókori egyházi zsinatok vitáinál a papi nőtlenségről.

Dr. Tóbiás Frigyes mindig jóságosan bólogatott, akár jót mondott a diák, akár nem; ha rossz volt a válasz, akkor udvariasan és körülményesen kijavította, de ez nehezére esett, olyankor igencsak feszengett, és mindig nagyobb zavarban volt, mint az ifjú novícia, aki hibázott. De Helénke helyesen válaszolt és okosakat kérdezett. Frigyes bácsi elővette nagy, kockás zsebkendőjét, megtörölgette vele a homlokát, és elragadtatottan helyeselt Helénke minden szavára. Milyen szép volt ez így. Milyen jó, hogy a Frici a legelső pap, akivel ez a kedves lány találkozik, gondoltam akkor.

Aztán kicsöngettek. Dr. Tóbiás Frigyes átment a következő órájára a hittudományi főiskolára, és amíg a dogmatikatanár meg nem érkezett, rárontottunk Helénkére; Erzsike volt a legkíváncsibb, nem hagyott szóhoz jutni:

– Ugyan, te mellette alszol, és a refektóriumban is mellette ülsz, úgyhogy légy szíves, most mi hadd...

– De hát nincs bennem semmi különös, látjátok, hogy csak szolgálni akarok és engedelmeskedni – Helénke szabadkozott és mosolygott, mosolygott, mi pedig nagyon szerettük őt.

– De hogyhogy? Hogyan? Hogy csináltad? Hogy csinálták? Hogy vettek fel?

– Hát jelentkeztem az Nemzeti Természetjogi Hatóságon keresztül, és a gyámügy is segített közvetíteni.

– De a rend bezárta a kapukat; a Megváltott Ország bevezetése óta nincs tagfelvétel.

– Hát nem tudom. Újember vagyok.

Kis csönd lett, pár nővérkénk a mosdó felé indult vagy a tanterembe, hogy segítsenek virágot locsolni, szellőztetni, táblát törölni.

– Arra rájöttünk, de miért oldották fel miattad a tagfelvételi moratóriumot?

– Talán a pénz miatt? Ha újemberek házasodnak, a király ad nekik hozományt. Tegnap a kedves fejedelemasszonynál a gyámügyi előadó azt mondta, hogy így a hozományom a kolostoré. A héten megírják a szerződést közösen. A rendház, az NTH és a Királyi Gyámhatóság.

Kint még mindig zuhogott a hó, Ince, a gondnok pedig az ablakunk előtt lapátolt, faforgácsot és homokot szórt a járdákra. Felnézett, egyenesen rám, majd gyorsan elfordította a fejét. Micsoda nyomorult kis lélek. Ne felejtsek el imádkozni érte délután, gondoltam.

– Bocsánat, ki szeretnék menni az illemhelyre – mondta Helénke.

– Persze. Siess, mert jön a tanár.

Dr. Radványi Theodor áldozópap tanította a dogmatikát. Fiatal, szégyellős, zaklatott ember, néztük az ablakból, ahogy átment a belső udvaron, övé a második óra, de nem a mi épületrészünk felé tartott, hanem az emeleti csigalépcső felé.

– Ezt is behívta a kedves fejedelemasszony. Késni fog az óráról, hurrá. Ilyen még nem volt, biztos, hogy a Helénke miatt hívta be. És akkor tényleg ezért késett a Frigyes papa is az első óra előtt. Nahát.

És Theodor tényleg késett jó negyed órát, aztán mikor megjött, szörnyen viselkedett. Nekiállt feleltetni, de minduntalan belezavarodott a saját kérdéseibe, elpirult, rájött, hogy észrevettük, hogy elpirult, akkor feldühödött, hebegett-habogott, véletlenül leverte a tanári asztalról a tintatartó tégelyt, olyan kérdésekkel büntetett bennünket, melyek hittudomány szakos egyetemistáknak is nehezek.

– Hogyan egyeztethetők össze a bibliai teremtéstörténet teológiai igazságával a világ fejlődéselméleti elképzelései, ha a problémára a Providentissimus Deus elvét alkalmazzuk?

A felelő csak nyökögött valamit evolúcióról meg poligenizmusról, Helénke pedig hiába jelentkezett, hogy majd kiesett a padból, Dr. Radványi Theodor tudomást sem akart venni róla. Pedig még nem is ismerte őt. Kapkodott, méltatlankodott, borzalmas osztályzatokkal dobálózott, olyan hisztis volt, amilyennek még nem láttuk.

Óra után elcsigázottan húzogattam a főkötőm keményített szárnyacskáját.

– Te Erzsike, ez a Theodor bele fog szeretni a Helénkébe.

(...)

Horváth Viktor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.