A New York magazinnak így elmélkedik ugyanerről: „Nem akartam folytatást írni a Nullánál is kevesebbhez, de nagyon érdekelt, hogy mi lehet most Clay-jel, mit csinálhat. A gondolat nem távozott, a kérdés nem hagyott békén. Mondhatod magadnak, hogy figyelj, felejtsd el, koncentrálj valami másra, de ez egyszerűen nem történik meg. Aztán elkezdesz írni, és gondolkozni, rendben, azt hiszem Clay most egy forgatókönyvíró lehet. Mit jelent ez? Akkor nyilván visszatért Los Angelesbe, nem? Fűzöd tovább a sort, az olvasó vagy a közönség figyelembe vétele nélkül. Anélkül, hogy ez elárulása-e az első könyvnek, vagy sem. A Nullánál is kevesebbet végülis nem lehet elbaszni. Megvan a hírneve. Nem hiszem, hogy a folytatás lerombolná azt.” ---  A Királyi hálószobák keletkezéséről és hátteréről itt írtunk bővebben. 

Michel Houellebecq

 

A Megvető Kiadó jelenteti meg a kortárs francia irodalom fenegyerekének, Michel Houellebecqnek a legújabb regényét, amely most ősszel került a boltokba Franciországban és, ahogy az már Houellebecqnél megszokott, jó nagy botrány kísérte a megjelenést. A magyar kiadás 2011 áprilisára, a könyvfesztivál idejére várható.

A La carte et le territoire (A térkép és a felségterület) főszereplője egy Jed Martin nevű fiatal művész, aki régi Michelin-térképek fényképezésével lett befutott alkotó. A könyv kifigurázza a párizsi művészvilágot, egy csomó celeb feltűnik benne, két híradós és egy műsorvezető saját néven is szerepel. A történetben ráadásul egy híres-hírhedt, iszákos, rosszul öltözött, kétes illatú Houllebecq nevű író is megjelenik, aki persze nem az igazi Houellebecq, de azért van hasonlóság. Az alternatív Houellebecq például Írországban él elvonulva, ahogy az igazi is éveket töltött Cork-megyében (ma Spanyolországban él).

Houellebecqet, amellett, hogy a külföld számára a francia kortárs irodalom megtestesítője, mindezidáig nem tüntették ki a legrangosabb francia irodalmi elismeréssel, a Goncourt-díjjal, bár most A térkép és a felségterület benne van a négy finalistában (a másik három jelölt: Mathias Enard Parle-leur de batailles, de rois et d'éléphants című könyvével, Virginie Despentes Apocalypse bébé című regényével és Maylis de Kerangal Naissance d'un pont című regénye). A díjat november 8-án adják át, ekkor majd minden kiderül.

A könyv körüli legnagyobb botrányt az kavarta, hogy a Slate.fr weboldal kiderítette, hogy legalább három bekezdést egy az egyben vett át a Wikipediáról, konkrétan a házi légyről, Beauvais városáról és egy aktivistáról, de más érintetlenül feldolgozott szövegekről is beszámolt (egy dél-franciaországi hotel leírását a hotel oldaláról kölcsönözte, de egy minisztériumi portálról is átemelt egy bekezdést). Houellebecq nevetségesnek nevezte a vádakat, és azt mondta, aki ezt plágiumnak nevezi, az nem ért az irodalomhoz. Szerinte, amit csinált, az az írói munka része, és többek között Borgest hozta fel példaként. --- A regényről a körülötte lévő botrányról itt írtunk részletesebben.

Melinda Nadj Abonji

 

A harmadik örvendetes könyvmegjelenés, amiről eddig nem adtunk hírt, az az idei Német Könyvdíj nyertesének, Melinda Nadj Abonji magyar  fordításának előkészületei. A Svájcban élő, magyar származású írónő Tauben fliegen auf (Galambok röppennek fel) című regénye szintén jövőre várható a Magvető Kiadó gondozásában.

Melinda Nadj Abonji 2004-ben debütált szerzőként az Ammann Kiadónál megjelent "Im Schaufenster im Frühling" (Tavasszal a kirakatban) című regényével, amelyet számos díjjal tüntettek ki. A Galambok röppennek fel egy vajdasági magyar család történetét meséli el. A regénybéli család Svájcba települ, ahol vendéglátóként építi fel új életét.

A könyv nagy beleérző képességgel festi le a jelenkor ébredő, és múltjával régóta még mindig küzdő Európa képét - indokolta választását a zsűri. (A regényből az írónő szeptember 9-én Budapesten, a Goethe Intézetben olvasott fel részleteket.)