Idézetek a szélben
Választott kedvencek József Attilától
Kinek melyik részlet válik kedvencévé egy költői életműből? A nagy versek egyike-másika vagy elrejtett kincsek, befejezetlen, keltezetlen töredékek? A lélekhez szóló érzelemgazdag gyötrődések lenyomatai vagy a nyelvi leleményességet igazoló költői játékok? Az egyszerűséget előnyben részesítő, szépen átlátható struktúrák vagy a bonyolultabb, nehezen értelmezhető szabadversek vagy gondolatfutamok?
- 2008. január 7.
2007. december 3-án, József Attila halálának hetvenedik évfordulóján Székely Andrea, a gimázium magyartanárának kezdeményezésére hetven kortárs költő, dalszövegíró, az iskola tanárai és diákjai által választott idézetekkel zászlózták fel a fővárosi József Attila Gimnázium tornyát. Az akkor választott részleteket közöljük most.hetven hosszabb-rövidebb idézet József Attilától.
Óh, én nem így képzeltem el a rendet. (Levegőt,1935.) - Aczél Géza
S én még mindig csókokat beszélek. (Kedvesem,1924.) - Acsai Roland
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
(Töredékek,1927.) - Ágh István
Az én szíven sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(Keltezetlen töredékek, 1937.) - Balla Zsófia
Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.
(Töredékek,1937.) - Báthori Csaba
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
(Nagyon fáj, 1936.) - Beck Zoltán dalszövegíró (30Y)
Ne viszonozd a tagadásom!
(Nem emel föl, 1937.) - Bereményi Géza
A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog
(Reménytelenül,1933.) - Bertók László
( A mosogatótál ragyog. )
(Ajtót nyitok,1935.) - Bodor Béla
Csak látni szeretném őt,
mintegy hogy megbocsássa
amiért szemem behunytam,
hogy őt élve már ne lássam
mert szemem behunytam,
hogy élve már ne lássam.
(Az a szép, régi asszony, 1936.) - Borbély Szilárd
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
(A bűn, 1935.) - Csákányi Bálint (diák)
Mikor dolgozol csendesen,
érzed-e néha kedvesem,
hogy bár éhezve, fázva
búvunk össze a nyirkos házba
(Mikor dolgozol, 1934.) - Cseke Lajos (tanár)
Melled két pólusa közt a kék sugár -
A kötéltáncos álma áll azon.
(Csak a tenger jött el, 1926.) - Csengery Kristóf
zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a csöngés tompa tóra hull,
jégcsapba fagyva tejfehér virág,
elvált levélen lebeg a világ--
(Medáliák, 1927-28.) - Csúcs Laura (diák)
Én,akit föltaszít a ló,
s a porból éppen hogy kilátszom,
nem ember szívébe való
nagy kínok késeivel játszom.
(Bukj fel az árból, 1937.) - Csukás István
Magad vagy, mondták; bár velünk
voltam volna én boldogan
(Íme, hát megleltem hazámat... 1937.) - Deák László
Ím itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
(Eszmélet, 1934.) - Deák Richárd (diák)
Az est sötét báránya ballagóba,
feketébb hulló selyemgyapja már.
És szőke hajad mintha mező volna,
mit teljesen betölt a holdsugár.
(Rög a röghöz, 1923.) - Demény Péter
Lehunyja kék szemét az ég.
(…)
máma már nem hasad tovább -
(Altató, 1935.) - Dukay Nagy Ádám
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel,
nem kartoték – adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet!
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
(Levegőt!,1935.) - Filip Tamás
Talán hajnalodik, talán Budapest ég,
talán egy izzadt óriás-leány
arcán olvad a festék
(Semmi,1936.) - Garaczi László
Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika;
de nem tudomány.
(Töredékek,1937.) - Gergely Ágnes
Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább.
(Sárga füvek, 1933.) - Györe Balázs
Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,
ahová most érkeztem.
(Semmi, 1936.) - Gyukics Gábor
Lágy verőfény! Semmit sem értek
(Keltezetlen töredék, 1937.) - Halasi Zoltán
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhában járni kelni,
S öt forintért kuglert venni.
(Kedves Jocó!, 1916.) - Harcos Bálint
Fáradt és együgyű,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.
(Harmatocska, 1929.) - Háy János
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.
( Világosítsd föl, 1936.) - Horváth Elemér
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
(Karóval jöttél, 1937.) - Horváth Kristóf (diák)
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok
(Töredékek, 1927.) - Jász Attila
A férget el miért tapossam?
(Prédikáció, 1922.) - Jónás Tamás
…
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szüntelenül, mi tarka volt, a mult.
(A Dunánál, 1936.) - Kántor Péter
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
(Nem én kiáltok, 1924.) - Karátson Gábor
A hetedik te magad légy!
(A hetedik,1932.) - Kardos Horváth János dalszövegíró (Kaukázus)
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
(Betlehemi királyok, 1929.) - Kemény István
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
(Óda, 1933.) - Keszthelyi Rezső
az idő elrohant vérvörös falábakon
...
néma négerek sakkoznak régen elcsendül szavaidért.
(Egy átlátszó oroszlán, 1927.) - Kiss Tibor dalszövegíró (Quimby)
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
(Amit szivedbe rejtesz, 1936.) - Kocsis Brigi (diák)
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedni terhem alatt-
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
(Eszmélet, 1934.) - Kocsis Kinga (diák)
Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
Hadar a szárazság, pusztít az egér
s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?
(Arany, 1923.) - Kukorelly Endre
Négykézláb másztam. Álló istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
(Az Isten itt állt a hátam mögött..., 1937.) - Lackfi János
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben
(Nem emel föl, 1937.) - Lator László
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
(Mámor, 1921.) - Lévai Annamária (diák)
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok.
(Hazám, 1937.) - Lovasi András dalszövegíró (Kispál és a Borz)
Nappal mint földet vad homok,
közöny lep, izzó és konok
a szolga emberekkel szemben
elepedt kedvem, elapadt nedvem,
elszáradt ág tüze lobog,
a gyűlölet, sívó szívemben.
(Töredékek, 1937.) - Marnó János
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
(Eszmélet, 1934.) - Mesterházi Mónika
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség
barlangja szivem.
(Én nem tudtam, 1935.) - Nádasdy Ádám
Amikor verset ír az ember,
mindig más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.
Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó.
(Keltezetlen töredékek, 1937.) - Parti Nagy Lajos
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
(Eszmélet, 1934.) - Péti Miklós (tanár)
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
(Nagyon fáj, 1936.) - Petkov Imre (diák)
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikoltak a jázminok.
(Hazám, 1937.) - Podmaniczky Szilárd
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
(Az Isten itt állt a hátam mögött, 1937.) - Reinitz Dorottya (diák)
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
(Tudod, hogy nincs bocsánat, 1937.) - Rumi Enikő (diák)
Könnyeink fekete kristályokat mosnak
Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk
Elhamvadt maradék álmunk
Csak a gyilkosok sötét reményei világítanak még
(Most fehér a tűz, 1924.) - Sarkadi Kata (diák)
Ördög farába, semmi husába
s harapván Isten fehér hasába,
hajnal-nyelvem a világra öltöm -
lelkem még jó e rossz étkü földön.
(Ördög farába..., 1928.) - Szabadkai László (tanár)
Most már tudom őt mindenképpen,
Minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem,
Tettenértem az én szivemben.
(Isten, 1928.) - Szabó Gergely (diák)
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?
(Hová forduljon az ember..., 1932.) - Szálinger Balázs
Vízcsepp az ég, viszi a szél.
(Ballada, 1933.) - Székely Andrea (tanár)
Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!
(Irgalom, édesanyám..., 1937.) - Takács Zsuzsa
Könnyű emlékek, hová tüntetek ?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkületek,
már nem fog kézen, amit megfogok.
Egy kis játékot én is érdemelnék, -
libbenjetek elő, ti gyönge pillék !
Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát
törökök, búrok, gyüljetek körém !
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben !
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem !
(Könnyű emlékek... 1936.) - Tandori Dezső
A költő olyan, mint a kisgyerek,
vagy mint az első ember a lapályon:
két lábra állni próbál, hogy ne fájjon
apró mivolta, ne födje berek,
(Herz Henrik Őfőméltóságának, 1936.) - Térey János
Ijessz meg engem, Istenem,
szükségem van a haragodra.
Bukj fel az árból hirtelen,
ne rántson el a semmi sodra.
(Bukj fel az árból, 1937.) - Tomaji Attila
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
(Gyöngy, 1928.) - Törőcsik Zita (tanár)
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
(Egy átlátszó oroszlán, 1927.) - Váradi Péter
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
ha én nem, te megleled.
(Azt mondják, 1936.) - Várady Szabolcs
Mért fekszel betegen?
Mi kéne? Két pofon?
Nyugalom,szerelem.
Szerelem, nyugalom.
(Kedvesem, betegen, 1937.) - Varró Dániel
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
(Íme, hát megleltem hazámat..., 1937.) - Vörös István
Amíg a világ ily veszett,
én irgalmas leszek magamhoz.
(Irgalom, 1936.) - Zalán Tibor
Mindent, mi nem ennivaló
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó,
vagy égbolt van fölöttem.
(Könnyű, fehér ruhában, 1937.) - Zilahy Péter
Lassú álmodozásaiból amint
fölemeli fejét a gyermek,
bólint az angyal, ki a kínnal
fölötte ing
s porba ejtik fejüket a kígyók,
akik feléje mérgeket lövellnek.
(Keltezetlen töredékek, 1937.) - Wilhelm Annamária (diák)
Hozzászólás