hirdetés

Nádas Péter: Igen, így van

2013. június 29.

Igen, így van. Miként lehetne másként. Vagy ha nincs is így, hogyan is ne érteném, hogy miért így gondolta, vagy miért mondta ezen a helyen, ebben az összefüggésben éppen így, habár nyilvánvalóan másként gondolta. - Balassa Péter épp 10 éve halt meg. Nádas Péter írása a rá emlékező esten hangzott el június 28-án, a Nyitott Műhelyben.

hirdetés

Meglepő, ahogy ez a tizenöt éven belül íródott három szöveg egymás mellé került. Különböző kérdéseivel mennyire egy anyagból van mindhárom kiszabva, mennyire Balassából. Mennyire aktuális mind a három. Ha délután háromkor csöngetnék, nyílna a kapu a Gellérthegy utcai házban, felmennék a lifttel, és szobájának magaslesén sorra vennénk ezeket a mai napig aktuális kérdéseket, akkor lenne persze ezernyi kifogásom, s alig is tudnánk örök és visszatérő, végsőkig udvarias és mindkettőnkön kínosan kíméletlen vitáinkat abbahagyni. Nélküle azonban ma már minden mondatára csak bólinthatok. Igen, így van. Miként lehetne másként. Vagy ha nincs is így, hogyan is ne érteném, hogy miért így gondolta, vagy miért mondta ezen a helyen, ebben az összefüggésben éppen így, habár nyilvánvalóan másként gondolta. Szociális felelősség nélkül a kultúra egy kalap szart nem ér, miként lehetne másként. Habár nem hiszem, hogy egyikünk is el tudná fogadni akár egyetlen pillanatra is Sartre elkötelezettségi elméletét. Thomas Mann magánya mára még élesebb, teljesebb, hivatkozási pontjai, kedves és fontos tárgyai és fogalmai az újabb nemzedékek számára Münchenben, Rómában vagy Lübeckben még szűkebb körökben ismertek. Miközben Bulgakov még tényszerűen mindig egy moszkvai kollektíva kissé büdös és rosszul világított konyhájában ül, ahol ragyogó szellemű emberekkel ötven éve a lehető leghiábavalóbb módon ugyanazokról a kérdésekről vérig vitatkozik, és a világjobbítás érdekében akár ölni tudna. Én nem vagyok pesszimista. Ami a szabadság és a demokrácia, a szellemi tekintély és a tekintélyelvűség egyensúlyát és összefüggéseit illeti, optimista sem vagyok. Ha évezredeken át így volt, akkor így is lesz. Az európai kultúrának volt ugyan egy olyan ötven évig ható reménye, hogy módszerei és ismeretei a beavatottak körén túl is hatni tudnak. S vannak ugyan korszakok, amikor még e kis körön belül sem látható a hatás vagy a folytonosság. Mi most egy ilyen manierista jellegű korszakban élünk, amit nevezhetünk akár az akkumuláció korszakának is. Nincs miért a reményt feladnia. Ha csak egy tanítványa van. Ha csak egy órára.

 Balassa Péter

Az estre választott idézetek, amelyekre Nádas Péter reflektált:

„Képzéscentrikus egyetem és a kiválasztódás szociális lehetővé tétele (nem pedig az állami ellenkiválasztódás) mélyen összefügg. Az európai kultúra elsajátítása és a szociális dimenzió végiggondolása összefügg. Hogyan lehetünk sokféle értelemben kultúráltak, ha nem vagyunk európai értelemben baloldaliak is? Ezt tágan értem, humanitás és szociális lelkiismeret összefüggésében, nem pedig kisajátító és a baloldali tradíciót elpusztító ideológiákhoz kötve. Szeretném megjegyezni, hogy Immanuel Kant kelet-poroszországi nyergesmester fia volt, Martin Heidegger pedig egy schwartzwaldi parasztemberé. A szociális lelkiismeret fontosságához tartozik az a kritérium is, hogy csak a hetvenes években pozíciókat szerzett amerikai típusú, kvantitatív szcientizmus gondolhatja komolyan, hogy volna oktatás nevelés nélkül, hogy a képzés határolt mennyiségű tananyag betanulását és alkalmazását jelenti. Figyelemre méltó, hogy a hetvenes évekbeli posztsztalinista liberalizálással polgárjogot nyert >>tudományosság<< (melynek persze a másik oldalon ára volt a 73-ban kiűzött lukácsista ideológusok, valódi filozófusok elleni hajsza, az egyetem dezideologizálása, ami önmagában is abszurdum) nem kérdez rá az egészre, ideológiailag eléggé szelíden közömbös (ez per deifnitionem bölcsészellenes magatartás!), tehát kölcsönös könnyedséggel tudott elvtelen kompromisszumot kötni a vármegyei és az államszocialista lobbikkal , noha tartalmilag kizárják egymást.”

A bölcsészkar mint vármegye és mint gyár (Az ELTE Hallgatói Önkormányzati Tanács Napján elmondott beszéd szerkesztett szövege 1988 novemberéből). In: Hiába:valóság, 1989. A teljes szöveg itt olvasható.

„Thomas Mann szellemi helyzete a szellem helyzetével szemközt jóval tragikusabb a Bulgakovénál, akkor is, ha Moszkva valóban jobban emlékeztet az effektív pokolra, mint akár München. Mann alapkérdése ugyanis megoldhatatlan. Regényének tragikuma e megoldhatatlanság végigvitelében áll: hogyan szerethetjük azt, amit gyűlölnünk kell? Nagysága tehát éppen abban rejlik, hogy saját regényét is odaveti a németség teljes összeomlásának, a Zusammenbruchnak, és ezen nem változtat a protestáns kegyelemtant visszahangzó reménye sem. Műve azonos annak állapotával, ami a tárgya, ezért nagyszerű bukásnak lehet nevezni. Bulgakov szellemi helyzete összehasonlíthatatlanul reményteljesebb, noha mindennapi értelemben tökéletesen elviselhetetlen. Ezt tükrözi kegyelemfelfogása is, amely nem a reményen túli remény emblémája, hanem a valóságba visszaírt transzcendencia kézzelfogható lehetősége. Woland elégtétel-hadjárata a világ végső kerekségébe vetett bizalomról, a húsvétról tanúskodik – még mindig.”

Két huszadik századi ördögregény. In: Majdnem és talán (T-Twins, Bp., 1995.)
A teljes szöveg itt olvasható.

„Azért vagyok pesszimista, mert nem látom a szabadság és a demokrácia, illetőleg a szellemi tekintély és a tekintélyelvűség közötti halvány egyensúly, finom átmenet világát. Nincsen strukturált társadalom, amelyben a nevelésnek dinamikus helye van, amelyben természetesen elfogadott dolog, hogy valaki valakit bemutat – ez önmaga, és neki is bemutatnak valakit, ez pedig a másik, a fiatal ember. A kettő között létrejön az, amit a pedagógia Erószának nevezek, amit egy kultúra annak nevezett évezredeken keresztül. A pedagógia Erósza szeretetviszony. A szeretetviszony még csak valami pozitívat sem jelent, nem feltétlenül azt jelenti, hogy szeretem a másikat, hanem hogy szükségem van rá. Ez valamiféle ráhangoltság. Ráhangoltság arra, hogy létrejöjjön a kultúra egyfajta folytathatósága. A folytathatóság egész egyszerűen azt jelenti számomra, hogy a tradíció végbemenjen. A tradíció mint folytathatóság, folytatás. Annak az igénye, hogy az értelmezés, a folytathatóság márpedig szükséges. Azt igényli, hogy belelássunk abba, mi mit jelent.”

Hagyományról és humorról (Töredék). Balassa Péterrel Csontos Erika beszélgetett. In: Jelenkor 2003/12. A teljes szöveg itt olvasható.

 

Nádas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.