Az irodalom iránt elkötelezett olvasók emlékei Veled kapcsolatban - jó emlékek ezek! -, hogy a noran kiadót szerkeszted. Viszont ez már a múlt. Mi történt akkor, és azóta a könyves pályafutásodon?

Kőrössi P. József: Mindig is könyvkiadó voltam, 1984-től kezdődően. A Móránál, annak a Kozmosz szerkesztőségében kezdtem, számos kiadó létrejöttéhez volt és van közöm a rendszerváltás óta. Ezek hol sikeresek voltak, hol meg nem, de a kortárs és a klasszikus magyar irodalom iránti elkötelezettségemet valamennyi "munkahelyem" jelzi. Remélem nem csak látványosan. Egyszer összeszámoltam szórakozásból, akkor, évekkel ezelőtt - az állami időszakot is számítva - csaknem ezer cím megjelenése fűződött valamilyen formában a nevemhez. Sok cím ma már vállalhatatlan természetesen, de amikor a kiadása mellett döntöttem, döntöttünk, valami miatt biztosan fontos volt. Szerzőket, műveket most nem említenék. De hát az idő ilyen, meg mi, akik bárhol, az élet bármilyen területén (gyors) döntést hozunk, szintén olyanok vagyunk, hogy tévedhetünk, és sok téves döntés csak idővel derül ki. Minden rendben, ez a válaszom, aztán majd kiderül, hogy mennyire.

A Noran Libro Kiadó mennyiben folytatja a noranos hagyományokat, mennyiben módosítja?

KPJ: A Noran mint név márka lett jó pár éve. Kocsis András, amikor tavaly nyáron tárgyalni kezdtünk, kérte, hogy azt a profilt vigyük tovább, ami addig is meghatározta a kiadót, és fordítva: azt a profilt, ami a kiadó nevét meghatározta; kortárs és klasszikus magyar irodalom és annak környéke, ismeretterjesztés, vallástörténet. Márkus József barátom (a régi Írók Boltjából mindenki ismerheti) a társadalomtudomány profilját adja a Noranhoz, pontosabban a Noran Libróhoz. Eddig három nagy visszhangot kiváltó könyv jelent meg abban a  sorozatban, amit ő indított, mind külföldi szerző első magyar nyelvű kiadása. Jövőre magyar szerzők műveit is bevonja.

Milyen hangsúlyokat lehet megnevezni szerzőkre-témákra szűkítve a kiadó működésében?
 
KPJ: Szeretem az igényes különlegességeket továbbra is, azt, ami értelmiségi emberként vállalható, más, sajnos vagy nem, nem nagyon érdekel, minden jó, minden jöhet, ami igényes, és más, mint ami már van, több és más – az a legjobb. Azt már nagyon régen tudom, hogy az embereket nem feltétlenül az érdekli, ami engem. Ennek a saját elvárásnak próbálok megfelelni azzal, hogy azt is tudom: "Az embereknek nem azt kell adni, amit kérnek, hanem, amit kérniük kellene." Lehet, hogy Kosztolányi.

Közeleg az ún. karácsonyi könyvvásár; hogyan összegez a kiadó könyvekkel, és hogyan összegzed Te ezt az évedet?

KPJ: Ez az év, azt hiszem, valamennyi kiadó számára a sok-sok mélypont egyike volt. A Kossuth kiadói csoport, ahova lassan másfél éve a fenti profillal a Noran Libro is tartozik, úgy tapasztalom, kilóg a sorból. Ha van is mitől tartani, félni nem kell, hiszen a minőség, a minőségi munkának a folyamatos igénye sok mindent eldönt, eldöntött. Legyen ez egy óvatos fogalmazás, ma a könyves szakmában a pálya nagyon nyitott, semmi sincs lejátszva, de úgy érzem, nálunk minden a helyén maradt. Ha szűkülnek is a  hagyományos könyvkiadás (piaci) lehetőségei, azt tapasztalom, szükség van arra, amit előhozunk. Kell ennél több? Szerintem igen! Több olvasó kellene, de abból sohasem volt elég, legalábbis nem emlékszem rá, hogy valaha is elegen lettünk volna.

Melyek volnának a Noran-Libro Kiadó legfrissebb, az ünnepi vásárlások időszakára megjelenő könyvei?

KPJ: Az újdonságok között feltétlenül megemlítendő: McKenzie Wark: Hackerkiáltvány (Wark fontosnak tartja a világ hackereinek együttműködését annak érdekében, hogy a jövő autonómia és együttműködés, ne pedig osztály alapú legyen; Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája, Mikszáth Kálmán: A székelyek között, amelyben az az érdekes, hogy a székely (gobé) és a tót humor hogyan találkozik egy zseniális író fejében, ezt írja: „Jó nekünk, magyaroknak, akiknek két hazánk is van. S ha egy elkeserítene is, még mindig ott van a másik. Erdélyt 25 évig szolgáltam, mint politikus, Magyarországot és Erdélyt együtt negyven évig, és bizony már össze is zavarom, melyiket szeretem jobban…”; Az én karácsonyfám – hat magyar író (Ady, Krúdy Gyula, Kosztolányi, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Nagy Lajos karácsonyi írásait tartalmazza, Hernádi Miklós: Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban, 1860 – 1945, Hunyadi Sándor: Családi album, amely a szerző legtöbbet emlegetett önéletrajzi művének új kiadása Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma, Tibeti buddhizmus – Kulcs a középső úthoz (bevezetés a buddhizmusba), Kelecsényi László: Karády – 100, a mai napig titokzatosnak mondható színésznő születésének századik évfordulójára, Gyógyító halál: Magyar írók novellái az elmúlásról és a gyászról (benne  többek között Ady Endre, Hunyadi Sándor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond). Heike B. Görtemaker: Eva Braun. A kötetben a szerző a történészek által csak jelentéktelen figuraként kezelt „ártatlan szőkeség” szerepét helyezi új megvilágításba.

Jánossy Lajos