hirdetés

Így lesz a kicsiből nagy - VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár

2010. május 5.
A VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár május első hétvégéjére esett, a szervezőknek tehát majálisokkal, anyák napi ünnepségekkel, sőt középiskolai ballagásokkal kellett felvenniük a versenyt. Sikerrel tették.
hirdetés

Első napon még viszonylag kevés érdeklődőt láttunk, talán mert a dolgozó szülők péntek délelőtt nehezebben szabadultak volna a munkahelyekről,  de lelkes tanító nénik itt-ott mégiscsak feltűntek, izgatott kisiskolás csoportokat terelgetve. Szombaton és vasárnap érezhetően többen látogattak el a Művészetek Palotájába.
fotók: csodaceruza.hu
 
 
Sok programot kifejezetten a kicsiknek szántak: Ilyen volt Árpa Attila és Mikó Csaba műsora, akik a Tükörváros titka című ifjúsági regény szerzőiként voltak jelen. A föld alatt létrehozott, önellátó, felnőttektől mentes gyermekbirodalomról szóló könyv ötletadója, a lelketlen médiacápa hírében álló Árpa egy szellemes tanár bácsi stílusában roppant szórakoztató és tanulságos játékot rittyentett a szereplési lázban égő gyerekcsoportoknak: királyokat, minisztereket választott közülük, és arról faggatta őket, milyen intézkedéseket hoznának, ha lehetőségük nyílna a társadalom igazgatására.

Az előadóteremben szakmai programok sorozatát tartották. A beszélgetések egy része a sok aggodalmaskodást kiváltó „nem olvasnak a mai gyerekek” probléma köré szerveződött, közös előadói és nézői fejtörés keretében igyekeztek megoldási alternatívákat, programlehetőségeket találni a derűsebb jövő érdekében. Az olvasóvá nevelés nehézségeitől kezdve a bélyegek vizuális és fogalmi tanulásban hasznosítható szerepén, az e-book és a Márai-program fontosságán át addig az egész egyszerű módon feltett kérdésig, hogy: „Mit olvasnak a gyerekek?”, sok fontos szempont fölmerült. Vekerdy Tamás például a folyamatos szülői/pedagógusi mesélés, felolvasás fontosságát fejtegette és a közoktatás merev struktúráinak feloldásáról beszélt. Csegezi Tamásné és Dr. Zádori Fekete Katalin óvodásoknak és iskolásoknak kibocsátott bélyegsorozatokat mutatott be, melyekhez a 21. századnak megfelelő módon ifjúsági weboldal kapcsolódik, sőt a közösségi oldalak mintájára személyes, testre szabott bélyeg is készíthető saját fotóval, szöveggel. A Magyar Olvasástársaság tagjai az Olvasni jó! programot és kiadványt népszerűsítették, nem győzték újra és újra hangsúlyozni, hogy a gyerekeket meg kell nyerni az olvasás szeretetének, és ennek kapcsán különböző ötleteket vetettek fel (például hogy  bevásárlóközpontok játszóházaiban olvasni is lehessen, a gyerekek találkozzanak élő írókkal, stb.).

Izgalmas beszélgetés alakult ki a különböző gyermekkönyvesboltok működéséről. Kiderült, a viszonylag szűk piaci lehetőségek ellenére is sikeresek lehetnek ezek a vállalkozások. A Pozsonyi úti Pagony könyvesboltot például három házaspár alapította 2001-ben, és amikor beszálltak a kiadói bizniszbe, egy-kettőre megkerülhetetlen szereplőivé váltak a hazai gyermekkönyv-piacnak. Szigethy Kata, aki az Anno könyvesbolt vezetője, egy másik, szintén működő üzleti modellt vázolt. Az ő esetükben előbb volt a Naphegy kiadó, utána lett a gyermekkönyvesbolt. Az Anno a Krisztina körúton működik, a neve pedig részben arra utal, hogy az üzlet helyén száz évvel ezelőtt is könyvesbolt volt, vagyis a helyiség ezzel visszakapta az eredeti funkcióját. A ferencvárosi Két egér, ahogy kiderült, korábban, nem könyvesboltként, hanem kocsmaként funkcionált. Mészáros János, a bolt vezetője kitűnő humoráról is tanúságot tett, amikor megállapította, hogy ilyen néven akár ma is lehetne kocsmát nyitni ugyanott. Ők azonban – talán mert ezt szeretik csinálni – inkább megmaradnak a gyermekkönyveknél. Jó tudni, hogy vidéken sincsenek halálra ítélve az ilyen – viszonylag szűk piaci szegmensre korlátozott könyvkereskedések. Óperenciás Könyvesboltok néven Piliscsabán és Solymáron, Betűtészta néven pedig Budakeszin működik egy-egy gyermekkönyvesbolt, ezek, mint kiderült, a településeken amolyan kultúrmissziót is folytatnak,  előadásokkal, játékokkal csalogatják be a gyerekeket és a szülőket.    

Nyulász Péter, az Egyszervolt.hu szerkesztője digitális dzsungelharcosokként ábrázolta a gyermekirodalom iránt érdeklődő olvasókat. Kifejtette, hogy szülőkkel, gyerekekkel és nagyszülőkkel együtt a magyar lakosság harmada-negyede mindenkor érdekelt a gyermekkultúra hatékony működésében. Ez a hatalmas tömeg ugyanakkor folyton változik, hiszen a gyerekek viszonylag gyorsan felnőnek, a szülőket pedig akkor már más érdekli, nem a gyermekirodalom. Talán ezért van, hogy a gyermekkultúra érdekeinek védelme még  mindig nincs megfelelően reprezentálva sem a társadalomban, sem állami, közigazgatási szinten. Pedig szükség lenne rá, jobban, mint bármikor. Hiszen az információrobbanás, az internet terjedése korábban nem látott kihívások elé állítja a gyermeknevelést és a gyermekkultúra szereplőit. Felnőttek és gyerekek ma jóval többet olvasnak, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, csak éppen nem könyveket. Ami önmagában nem baj, a szülőknek azonban hatalmas felelőssége van abban, hogy a gyerekek hogyan használják, és mit találnak maguknak a világhálón.  Másrészt a hatalmas információáradat paradox módon, akadályozza, hogy a releváns információk könnyen megtalálják a célközönséget. Hiszen ha ma közölni kellene valamit a közönséggel, nem elég beolvasni a Kossuth-Krónikába, hanem rengeteg rádióadón, televízión, internetes hírcsatornán közzé kell tenni, és akkor sem biztos, hogy eljut oda, ahova az üzenetet szánják.

Ugyancsak figyelemre méltó volt az a kerekasztal-beszélgetés, amely egy majdan létrehozandó Gyermekkönyv Intézet szükségességére igyekezett felhívni a figyelmet. A jó hír, hogy az intézet már létezik. Sándor Csilla, a Csodaceruza szerkesztője hozta létre, igaz egyelőre csak virtuálisan, egy Facebook-csoport formájában. A kezdeményezés sikerét jelzi ugyanakkor, hogy Sándor Csilla szerint rengetegen kíváncsiak rá, hogy kik állnak az intézet mögött, és milyen célok vezérlik, és a csoporthoz máris csaknem négyszázan csatlakoztak. Ez önmagában azonban még kevés a boldoguláshoz. Az intézet céljainak (dokumentáció, kutatás, a gyermekkultúra támogatása stb.) megvalósításához apparátus kellene, állami támogatás, ám ez csaknem tíz éve várat magára. A szakma azonban bizakodó, reményeik szerint eljön az a pillanat, amikor valamelyik minisztérium épületében az egyik ajtóra ki lesz írva: „a gyermekkultúra felelőse”.


D. Tóth Krisztát, a fesztivál „tündérét”, többféle szerepben láthatta a nagyérdemű. Lolavilág felirat hirdette állandó tartózkodási helyét a Lépcsőteremben, ahol a gyerekek a műsorvezető kislányáról mintázott Loláról láthattak rajzfilmeket, rajzolhattak, színezhettek. A szemlátomást energikus és vidám D. Tóth pedig szívesen beszélgetett velük, segített, ha kellett: profin látta el egy „tündér” kötelezettségeit. Vasárnap ugyanilyen oldottan társalgott négy női íróval, Tóth Krisztinával, Finy Petrával, Berg Judittal és Szabó T. Annával a gyerekkönyvírás kulisszatitkairól, az anya- és az írószerep összeegyeztethetőségéről, a saját gyerekről, mint múzsáról és ötletadó „társszerzőről”.

Ha az ember nem előadásokon, vagy hosszú beszélgetéseken ült, hanem inkább bolyongott, nézelődött, beleolvadt a forgatagba, sok hangulatos program szemtanúja lehetett: Lackfi János például sokszor egész csoportnyi gyerekkel faragta a közös verseket, de akkor is nagyon segítőkész volt, ha csak egyetlen kislány ücsörgött mellette, szemlátomást megilletődve egy élő írótól. A Nemzeti Színház stúdiósai Hamupipőkéről meséltek az Üvegteremben, híres színészek, írók adtak elő fabulákat a Színpadon vagy az Olvasósarokban: nagy sikere volt a Felcsiki táncoknak, amire nemcsak a gyerekek ugráltak és vonatoztak teljes odaadással, hanem sok felnőtt is beszállt. Az emeleten pedig volt rajzolás, festés, könyvkészítés, játék a bélyegekkel, gitározgatás Kardos-Horváth Jánossal. A földszint egyik sarkában ajándékkönyvek sorakoztak a polcokon: az Olvassunk együtt! programsorozat  az elszegényedett családok, gyerekek, szülők rendszeres olvasásának elősegítését, ösztönzését tűzte ki céljául - a Litera mint az Olvassunk Együtt! partnere folyamatosan beszámol a mozgalom eseményeiről. A programsorozat keretében gyűlt össze a fesztiválon rengeteg Jókai, Fekete István, Mikszáth Kálmán-kötet, de Végh Antal: Miért beteg a magyar futball című híres-hírhedt könyve is helyet kapott a klasszikusok társaságában.

Hegedűs Barbara - Kassai Zsigmond

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.