hirdetés

Ijjas Tamás: Kudarckereső költészet

2018. január 4.

Nem csak a magas kultúrából hozza a reminiszcenciáit, hanem a nagy többség által hozzáférhetetlen szubkultúrákban keresi a költészetileg újrahasznosítható hulladékot. – Bakos Bence Gellért költészetét Ijjas Tamás mutatja be.

hirdetés

Bakos Bence Gellért nem akarja szépen kifejezni magát, nem keresi a csillogó, lenyűgöző tartalmakat, nem fél az undortól mint esztétikai kategóriától. Keresi a veszélyt, például abban, hogy nem csak a magas kultúrából hozza a reminiszcenciáit, hanem a nagy többség által hozzáférhetetlen szubkultúrákban keresi a költészetileg újrahasznosítható hulladékot.

Bakos Bence Gellért biztos boldog lenne attól, ha „trashköltőnek" titulálnám, de összetettebb a lírája annál, minthogy beérjem ezzel a címkével.

Számomra sokkal kézenfekvőbb, hogy a kudarcot keresi ez a költészet, akár valami magasztoshoz közelít, akár a kukákban turkál. Elég végigolvasni az általam választott versek zárlatait, melyek közül most csak egyet idéznék fel: „visszaszáll az arcodra mint / régi jóbarátod akinek soha nem írsz vissza" (poloska).

Bakos Bence Gellértnél minden veszendő: a barátság, a nemzeti érzület, a szerelem, a kultúra (akár magas, akár szub), az űrkutatás. Emellett (egy mélyebb intuícióval) mégis azt érzem, hogy Bakos Bence Gellért nem csak a kudarcra utazik, hanem az élet értelmét is keresi a költészetében. Megejtő, hogy a „nagy tanulság" mindig éppen kicsúszik a kezéből, szép, ahogy a költő mindig félretrafál.

Ijjas Tamás

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.