hirdetés

Inspiráció: Borsik Miklós

2018. október 31.

Mert egyik sem olyan rekorder a hazugságban, mint a Nap, amit a Földtől való távolságnak köszönhet: éltető, állítják róla cinkosai, de egy hajszálon múlik, hogy nem gyilkol le minden élőt (ragyogó közhely). – Az Inspiráció harmincharmadik részében Borsik Miklós reflexióit olvashatják.

hirdetés

Keith Haring:  Untitled Nr. 2 (1988)

A háttér kékje nem tudja nem az eget idézni. A keretben a színmező a Nap narancsa is. De akkor a Szögletes Napé? Kezdjünk a fénnyel valamit, ami a kör négyszögesítése lehet? A gömbölyűség, ami Sziszüphosz szenvedését okozza, mert az örök visszagördülésnek kedvez, itt is egy lehetetlen vállalkozás középpontjába került – bármire törekszenek is a bajba jutott bútorszállítók. Környezetükben a vonaldarabkák az erőlködés, a mozgás irányáraira utalhatnak, de törött sugarak is lehetnek.


azt látod mit egy döglött hangya lát 
zúzott sugarú fekete napot 
Sose gondolhattam a két kezedre nevetés nélkül


Ezt írja Zbigniew Herbert és a fordító, Rába György. Kerber Balázs küldte 2012-ben (vidám rajz is készült hozzá), ahogy most a Haring-képet, amin vázlatos emberek feszülnek. Talán meg akarták örökíteni a lemenő Napot (nem sikerült), talán szerették volna, ha tartósan visszafogja magát (nem fogja), talán ölelgetik (szerencsétlenek). Erős a gyanú, hogy ez csak egy részlet a Napból, és valójában gömbölyű maradt a kis geci. Esetleg láthatnánk, ha nem takarná el a görcsös páros, szinte cuki lenne. Ha igazán nagyban követnénk, és közben nem reccsennénk meg (mint a Sunshine című film elszánt küldöttsége), nem égnénk (tökéletes vázlattá, csontig és tovább), mondanánk, hogy hiába vannak a Napnál nagyobb égitestek is. Mert egyik sem olyan rekorder a hazugságban, mint a Nap, amit a Földtől való távolságnak köszönhet: éltető, állítják róla cinkosai, de egy hajszálon múlik, hogy nem gyilkol le minden élőt (ragyogó közhely). És abban is jó, hogy feledtesse ezt. Viselkedése Haring figuráinak sem egy pillanatra okoz gondot. Kezük összenőtt, keretté szilárdult, egymás rabjai-rabtartói, mint a sziámi ikrek (legalábbis ahogy elképzeli őket, aki ténylegesen soha nem nőtt össze senkivel). Másfelől mintha ökölben végződne a törzsük. Két fej, két boxkesztyű, a Nap színe előtt. De ezt már csak Gáspár Szilárd mondatja, aki egyes képeit ütlegelte, nem azért, hogy tönkretegye őket, így születtek. (Itt „egy zsák sarat” ver szét azok kedvéért, akik kételkednek benne, hogy művészet és sport összebékíthető.)

Szilard Gaspar: Action Wall (2017)


Bár nem ez az első, ami eszünkbe jut, performansz és lenyomata arról is szólhat, hogy amit csináltunk – tetszik vagy nem tetszik –, megrongálható, megsemmisíthető, de annyiban mégsem, hogy nem tudjuk meg nem történtté tenni. Valakinek, aki, mondjuk, nem elégedett a saját munkájával, ami ütések hagyta kráterekből, tarajokból áll, kellemetlen lehet, ha úgy próbál rárontani a domborműre, hogy üti. Ezzel az ellenkezőjét éri el. Mintha (csak) folytatná.


Borsik Miklós: Átokkalendárium / VI–XII.


Ha elröhögöd magad a verőfényen,
élénkíted a Nap haragját,
erősíti, talán megszilárdítja sugarait,
és kilazítják a fogaid.
De simogatja arcod a dögunalmas szél,
vagy a hó marja gyanús szelídséggel,
mintha kikezdte volna az út hossza.
Álmosítja a pelyheket a sok gyenge ütközés.


Borsik Miklós Simon Bettinának küldi Mati Elmaliach Foldings című sorozatának (2014) egyik darabját.


A Litera Inspiráció című sorozatában az irodalmat a vizualitással társítjuk. Kortárs írók, költők mutatnak be őket inspiráló képzőművészeti alkotásokat, festményeket, grafikákat, fotókat; és küldenek tovább egy-egy inspiráló képet egy általuk választott másik szerzőnek, stafétában.

 


Borsik Miklós

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.