hirdetés

Inspiráció: Csuhai István

2018. december 5.

Jászai Mari nincs, és késő XX. vagy kora XXI. századi szobrászati elgondolással mellszobor sem létezik, Jászai Mari-mellszobor, Szunyogh László munkájaként 1984 óta itt, Ászáron mégiscsak van. – Az Inspiráció legújabb részében Csuhai István reflexióit olvashatják.

hirdetés

Jászai Mari szobra Ászáron (Szunyogh László)


Jászai Marit nem ismerjük. A hírnevét ismerjük, a legendáját, az életrajzát, írásait, eljátszott szerepeinek listáját, néhány fényképfelvételt róla, talán egy-két vele kapcsolatos anekdotát, például hogy megépíttette saját nyughelyét és éveken át kijárt hozzá, elidőzött, megpihent a közelében de őt magát nem; ugyanúgy, ahogy nem ismerjük Blaha Lujzát vagy Déryné Széppataki Rózát sem. Nemigen akad már élő ember, aki színpadon láthatta őt (bár matematikailag ez teljességgel nem kizárt; egy évvel halála előtt, 1925-ben még fellépett a világot jelentő deszkákra), de abból a fajta maradandóságból, ami az őt követő egy-két kor kisebb renoméjú csillagainak is kijutott már (későbbi korok sztárjainak meg jócskán), ő nem részesült. Az állókép és a mozgókép, az elszálló szó és a hangfelvétel hatalmas választóvonala ez, Jászai Mari ikonográfiája néhány dagerrotípiába, idősebb korában pár tucat fényképfelvételbe sűrűsödött. De hinnünk kell a régieknek az időben visszafele haladva egyébként is egyre jobban kényszerülünk rájuk , és el kell fogadnunk az ő élményeik különféle megörökítéseit, amelyek Jászai Marit az idők végeztéig tartó halhatatlansággal ruházzák most már fel. Jászai Mari hatalmas színésznő volt, mint minden színész, a mindenkori pillanat művésze; a színpadon estéről estére új életre kelő tragika, versszavalataival a XIX. századvégi Petőfi-kultusz egyik kiemelkedő megújítója. És minden volt, ami Jászai Mari csak lehetett.

A mellszobor (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) mostanság és már régóta nem tartozik a szépművészetek vezérlő-innovatív élvonalába, az esetek nagy részében még akkor sem, ha a mellközéptől-nyaktól elvágott emberi fej kőből vagy bronzból készült ábrázolása adott esetben jegyzett vagy hírneves szobrász munkájaként valósul meg. Inkább afféle alkalmazott művészet lett a mellszobor, akárcsak az oroszlánfejek a kapuívek felső csúcsán, a szemből, esetleg profilból, domborműszerűen megformált kőarcok az épületek homlokzatán vagy az egymással játszadozó oromdísz-angyalkák. Ezek ki is mentek a divatból; a mellszobor maradt. Olyasmi ez a múlt századokból megörökölt, virágkorában a portréfestészetet a harmadik dimenzióval kitágító vagy az akkor még egyáltalán nem létező fényképezést helyettesítő műfaj (lásd Kiss József 1900-as vagy Stróbl Alajos 1913-as mellszobrát Jászai Mariról, ha már nála tartunk), ami az időben felénk haladva, ha csak valamilyen radikális artisztikus megoldással ki nem lép saját szabályrendszeréből vagy hagyományaiból, egyre korszerűtlenebbé és avíttabbá válik.

Ennek a két „nem"-nek, ennek a két tagadásnak, Jászai Mari „nem"-jének és a mellszobor „nem"-jének azonban van egy konkrét, újkori pontja, egy helye, ahol a kettő együttese mégiscsak „igenné" válik. Ászár ez a hely, Jászai Mari szülőfaluja, ahol a portré megmutatása, köztérre tétele így, mellszobor-formában funkcióval telik meg. Az emlékhely képes megerősítése lesz belőle, illusztráció az emlékezéshez, igen, tessék, ő az, ezen a magas posztamensen fordított trapéz alakban ott látható a nagy ember, aki itt született, ebben a semmi kis faluban, itt, ezen a helyen töltötte tevékeny és sűrű élete legelső esztendeit. Miatta lettünk mi is híresek. Hogy a mellszobor vonásai megegyeznek-e az egykor élt valóságos Jászai Mari vonásaival, voltaképpen indifferens. Ezt a kérdést felülírja a tér, az emlékezés generális helye, ahol a szobrot felállították. Jászai Mari nincs, és késő XX. vagy kora XXI. századi szobrászati elgondolással mellszobor sem létezik, Jászai Mari-mellszobor, Szunyogh László munkájaként 1984 óta itt, Ászáron mégiscsak van. Ám hogy mindennek, ami a szemünk elé tárul, a fenti gesztuson túl van-e bármilyen esztétikai hozadéka, azt inkább ne firtassuk itt.

*


Irodalommal foglalkozó ember vagyok, de nem írok szépirodalmat; könyvismertetéseket, kritikákat, az utóbbi években szoborelemzéseket írok (ha meg a foglalkozásomat kell megneveznem, elsőre mindig a szerkesztőt mondom, és csak aztán a kritikust). Saját írásként itt most mégsem tárgyszerű elemzés következik, hanem kitaláció, a fantáziám terméke, laza, halvány, ironikus, intertextuális utalás egy bevett, nem is annyira irodalomközeli, mint valamilyen az irodalom által megemelt formára, és talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy néhány évvel ezelőtti megírására Peter Greenaway Számokba fojtva című filmje inspirált. Közvetlen tárgya, a hozzátartozó kép pedig éppen egy olyasféle, a képzőművészet és az alkalmazott képzőművészet határán tébláboló épületdísz, amilyeneket fentebb a Jászai Mari-mellszobor kapcsán szóba hoztam. Pár éve Pápa belvárosában találtam ezt a kis bőség-allegóriát, amelynek alkotója, ahogy ez az ilyen ornamentikáknál lenni szokott, az ismeretlenségbe vész.

Minden van, és mégsem jó

Az emberi életnek négy szakasza van, ezeket négy attribútum szimbolizálja: a Mászóka, a Jegygyűrű, a Gyümölcsöstál és a Kopasz Férfi. Légy fiatal vagy agg, nő, akár férfiú, tanult, éppenséggel tudatlan ember, ha a négy szakaszt cserélgeted, összekevered, megzargatod, bolondítod vagy csak egyet is elvétesz közülük, nem éred el célod, és boldogtalan leszel.

(A szöveg eredeti helye.)

*


Hogyne örülnék neki, hogy rólam sok barátomnak újabban a szobrok jutnak az eszébe – Babiczky Tibornak viszont csak azért sem szobrot, hanem képet ajánlok a figyelmébe, Edward Hopper 1961-es, A Woman in the Sun című olajfestményét.

A Litera Inspiráció című sorozatában az irodalmat a vizualitással társítjuk. Kortárs írók, költők mutatnak be őket inspiráló képzőművészeti alkotásokat, festményeket, grafikákat, fotókat; és küldenek tovább egy-egy inspiráló képet egy általuk választott másik szerzőnek, stafétában.

Csuhai István

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.