hirdetés

Inspiráció: Deres Kornélia

2018. február 7.

Chagall képein az emberek túl könnyűnek tűnnek. Ide-oda röpködnek, mint az álmok. Néha már gyanús ez a szárnyaskodás. Mik ezek a nagy szemű állatok? Kinek a titkait lesik? Melyikünk változik legközelebb kecskévé, angyallá, mázsás vízlénnyé? – Új sorozatunk első részében Deres Kornélia reflexióit olvashatják.

hirdetés

Terített kék


Edward Hopper: Soir Bleu (1914)

Edward Hopper régi kedvenc, hordoz valami brutális bájt. Senki nem mutatta még ilyen fényesnek a kétségbeesést. Túlexponált, árnyéktalan atmoszférákba húzunk bele. Persze az árnyék végül úgyis belül nő nagyra. Sötét motor, mogorva társutazó, higgadt vérnyomelemző. Ez a fejezet nem elkerülhető.

Hopper alakjai elvágyódnak képeikből: Fantáziában, valódi életükben már messze járnak, lobognak. Csak valaki idefagyasztotta őket. Most járják a rémkeringőt. Hét gonosz kis lélek gyűlt itt össze. Szolid freakshow, a tudat zárt részlegéből. Kiszúrom a váll-lapos generálist, mellette az arccsonkból kilógó dekket. Hátul a túlpingált, auravesztett nő szívesen belebukna a kékérbe, a fejét hamarosan lampionként akasztják ki.

Ragyog az unalom. A teatralitás mégiscsak Hopper erőssége, még ha úgy is tesz, mintha a hétköznapokat fotózná. Hogyne: inkább kifotóz belőlük. És a drámai elrendezés közepén ott zsibbad a clown. Véres a szeme. Hulla a feje. Kegyetlen játékbaba. Az American Horror Story vitte színre rokonait, a Furákat. Még velük röhögünk, pedig már poshad az szívü(n)k a nyugtatóktól. És ránk is fér. 1914 van és lassan vége egy világrendnek.

 

Kék Barlang


Marc Chagall: Le cirque bleu (1950)

Chagall képein az emberek túl könnyűnek tűnnek. Ide-oda röpködnek, mint az álmok. Néha már gyanús ez a szárnyaskodás. Mik ezek a nagy szemű állatok? Kinek a titkait lesik? Melyikünk változik legközelebb kecskévé, angyallá, mázsás vízlénnyé? Forgunk körbe, és az idő, az állat bennünk gyűrődik meg. Megrázó ünnep.

A nagy egység hitét érzem itt. Hiába üt át a vér a menyasszonyi ruhákon, röpül át falvak felett a muzsikus állat, vijjog a gyerekarcú macska. A menyasszony végül úgyis a Kecskéhez megy hozzá. Pont, mint én. De Chagall mágikusan lát(tat). A Kék Cirkusz hősnője igazi sellő. Átszeli az életet, megpörgeti a rendet. Már vörös a teste a sok áthágott szabálytól. De mit érdekli őt, kontinenseket görbít meg, ha igazán akarja. Víz alatti fegyelem feszíti.

Egy nevető város légiója jár nyomában. Közeleg a nagy világvége parti az ösztönosztályok számára. Némák, elidegenedettek, nappali álmodozók mártóznak meg a hullámokban. Fejjel lefelé zuhanunk valami régen megígért színbe. Egy pikkelyek nélküli életbe. Aránytalanul könnyedén.

 

Deres Kornélia: Nulladik néző (Árnyék)

Lazítsd a nyelved.

A tudat elé beparkol egy karaván:
majomfejek burnuszban, bagolycsőr
vörössel kenve, bivalylihegés,
borztunika, totemkacaj.
Piszkos rituálé, zónaidőben.

Szakadt, sötét arcú kis test-
vérek követnek, követelnek.
Hadtestbe tömörült ének:
élő közvetítés a tudat aljadékáról.
Vajon melyik kedvéért leszek szétesett,
melyikért írok végre valami szépet, gépeset?

Lazítsd a nyelved. Lélegezz.

Az árnyéktechnikától látszol csak
olyan nagynak, óriás. Kontárkodsz
a szó elé, mint akinek széles a képe.
Legyező vagy, redőny, reluxa.
Az agyi utakon uralkodsz: kapósak
a költői rosszra.

Valaki száműzött innen, Árnyék.
Pedig te láttál, mielőtt a nyelv trónra ült
volna. Archaikus állat, nulladik néző,
összegyűrt fejű, vasvillás utazó.

Megjelent: Élet és Irodalom, XI. évfolyam, 41. szám, 2017. október 13.

 

Deres Kornélia Tóth Erzsébetnek küldi Caspar David Friedrich Das Eismeer (A jégtenger, 1823-24) című festményét.

 

A Litera Inspiráció című új sorozatában az irodalmat a vizualitással társítjuk. Kortárs írók, költők mutatnak be őket inspiráló képzőművészeti alkotásokat, festményeket, grafikákat, fotókat; és küldenek tovább egy-egy inspiráló képet egy általuk választott másik szerzőnek, stafétában. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna.

Deres Kornélia

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.